V. 18. Omszk. Kérelmeztük, hogy telepítsenek az elhagyottan üres Petropavlovszk-i lágerbe. Gróf Bonde sürgönyzött: hogy a transzportok maradjanak a jelenlegi állomásokon, ott várják be őt: jön a segítségünkre.

V. 19. Omszk: pünkösdvasárnap. Szamara-ban értesültem, hogy szegény jóbarátom, önkéntes ezredtársam, Kovács Ernő 1917. áprilisában a Troikosovszk-i lágerben meghalt. Egy szép napon kijelentette: ő pedig mától kezdve ágyban marad. Elvitte a Tbc.

Parancsnokságunk eltűnt, megszökött. Papházy ezredes vette át a vezetést, a habarovszki vezetőségből csak Holzmann maradt velünk.

 

V. 21. Indulás Petropavlovszk felé, előzőleg kenyeret, szappant osztottak a svédek, hogy új lágerünkben a konyhakocsi maradék készletével az első napokra ne szenvedjünk teljes nélkülözést.

 

Petropavlovszk az Irtis folyó bal partján, az Urál hegység közti lapályon, már a steppén, de a majdnem idáig nyúló tajgák déli határán fekszik, az Isim folyó mellett.

 

V. 22. Délelőtt érkeztünk meg Petropavlovszkba, a pályaudvaron áll mozdony nélküli szerelvényünk.

 

A város határán elterülő láger tudtunkkal üres, alig lakja kevés polgári menekült: bezsenci-k. Igaz, hogy 1915-ben éhtífusz, kolera dühöngött itt, de az oroszok szerint teljesen fertőtlenítették a tábort, s különben is azóta majdnem lakatlan. Holzmann tárgyal, Keller fhgy megy önként vállalkozó tisztekkel és legénységgel szétnézni a táborban, tisztogatni, rendet teremteni addig is, míg majd beköltözésünk után végleges rendet, tisztaságot teremtünk magunknak.

 

Megpihenünk, sokan a szabadba hurcolkodnak, a fiatalság footballozni kezd.

(…)

 

V. 24. Mozdonyt kapunk, mely a város körül félkörben a tábor közelébe tolta vonatunkat. 38 nap után újra táborba kerültünk! A táborban kb. 20 barakk van, magas kerítés, őrtornyokkal…

A mi barakkunk a 10. számú, elég jó állapotban leledzik. Az ajtók, ablakok megvannak, benne emeletes priccsek állnak.

(…)

Az ISIM közvetlenül a tábor mellett folyik, mi a magas parton vagyunk, túlsó part a lejtős, messzire láthatunk az óriási síkságon.

 

A mi barakkunkba jut a 44 Tobolszk-ból megmaradtakon kívül

egy csomó öreg honvédtiszt is (Laky, Epstein, Kovács Artúr, Pusztovka, Gráb, Koháry, Toifok, Kaiser, Puzdor, Buday, Komordina, Attems gr. Mihály, Vecsey stb.). Az elromlott vízvezetéket javítják, minden barakkban takarítás, súrolás, seprés folyik, bútorok készülnek. Estére a sok művelt ember keze nyomán valami kulturáltabb, tisztább kép kezd kibontakozni a „halálbarakkban”.

V. 26. A városban mindennapos a lövöldözés és a gépfegyver-kattogás: az összetűzés a vörösök és a csehek közt.

V. 27. Ostromállapot van. Senkinek sem szabad a táborunkból a városba menni. Éjjel ügyeletes szolgálatot tartunk önvédelmünk, biztonságunk céljából.

V. 28. Állítólag az Urál-tól a Bajkál-ig (Irkutszk-ig) harcban állnak a vörösök a csehekkel és a fehér ellenforradalmárokkal.

V. 29. Győzött az ántánt aknamunkája. A fehér ellenforradalom a csehekkel és a kozáksággal a vörösök ellen. A csehek uralják az egész transzszibériai vonalat!

V. 30. Kirándulás a tábor közelében levő nyírfa erdőcskébe. Illatos a nyírfabalzsamos levegő.

(…)

Kimentünk a lágerből sétálni a közeli erdőcskébe, a steppére. Nincs még kimondott őrségünk, a legyőzött vörösök elmenekültek, szétszóródtak, a győztes fehérek pedig még nem állították fel táborőrségüket. A csehek sem törődnek még velünk különösebben, csak a táborban elbújt magyar vöröskatonákat keresik folyton, minden barakkban.

Én a sétáinkon botanizálni is szerettem volna, hiszen fauna megfigyeléseket is érdekeseket tehet az ember. 

(…)

V. 31. Nagy változásra ébredtünk: a kozákság legyőzte a vörös forradalmárokat. Az orosz vörösöket, ha elfogták, bebörtönözték, a kezükbe került idegeneket leöldösték. Körülbelül 300-at. Egyes magyar vörösgárdisták beszöktek a táborba, elvegyültek köztünk, de néhányat sikerült még itt is kézre kerítenie a kozákoknak. A tábor ellenőrzését, felügyeletét a kozákok vették át, ők fognak élelmezésünkről is gondoskodni, az elmaradt gázsi kifizetését is ígérték. A harcok alatt elesettek számát kb. 850-900-ra becsülik.

VI. 1. Nem szabad a tábort elhagynunk. A mosdás reggel 7-től 9-ig tart, s 9-10 után a barakkban tartózkodás is tilos. Este 9 után nem szabad sem világítani, sem beszélgetni: alvás!

VI. 2. Pékműhelyt és konyhákat rendeznek be a táborban részünkre. Emiatt siettetik a vízvezeték elkészítését.

A városban statáriumot hirdettek ki. A vörösgárdisták hagyatékában megtalálták azt a Moszkva-i parancsot, hogy a Petropavlovaszk-i tábort azonnal be kell vagonírozni, haza kell őket szállítani. Elkésett a jó hír, eső után köpönyeg.

(…)

VI. 10. Tilos a barakkokból kilépnünk, mert 23 hadbíróságilag elítélt vörösgárdistát fognak a tábor mögötti dögtéren kivégezni, és a maguk ásta ároksírba elhantolni. És még további 58 hadifogoly vörösgárdistát is.

(…)

VI. 14. Cseh légionáriusok vették át a táborfelügyeletet. Motoznak, kellemetlenkednek, fenyegetőznek és gorombák.

(…)

Idegességünk majd az őrültségig fokozódott. Siralomház!

VI. 17. 1.500 legénységit elvittek munkára, falvakba. Szegényeknek újabb megpróbáltatás lesz ez: szenvedés, fagyás, éhezés, tetű, tyurma (börtön), verés stb. vár rájuk. Százával jöttek értük kocsikon, az udvar egy valóságos rabszolgavásár képét mutatja.

(…)

Az udvaron majdnem mindennapos a verés: a csehek a plenit, a tisztet, a legényt, de inkább a tisztet verik, mert mi a legénységiekért is ki kell hogy álljunk. Derék alezredes parancsnokunkat az őrszobán verték meg, mert egy legénységit akart kiszabadítani jogtalanul kapott fogdájából. Pusztorka szds-t, a Psemis-i Platzhauptmann (helyőrségi parancsnok) is bevitték a tyurmába, mert védelmébe vett egy legénységit. Pedig ő az ékes cseh idiómát is tudta. De nem akart beállni a légióba.

(…) Az éjjel ellenőrző cseh altisztek felpofozták két ügyeletes tisztünket, mert nem égett gyertya (honnan vegyünk?). Szégyen-gyalázat kultúrnép szomszédunktól!

(…)

Mivel hallottuk, hogy Krasznojarszk-ban egész hadifogoly-ipar fejlődött ki, minálunk is foglalkoztak a tisztek a munkával való pénzkereséssel. (…) Csak a legénységi masztyerszkajában (műhelyben) dolgoztak a professzionisták (iparosok) pénzért. Nekünk csak a magunkét szabad mosni, foltozni, stoppolni, meg a barátunkét. Ingyen!

Mégis lassanként itt is, ott is elkezdett valaki dolgozni, hisz majd bolond lesz koplalni szégyenszemre, ha tud pénzt is keresni becsülettel, munkával. Mikor aztán a szomszéd privátkonyha menage-mestere a városból két kocsin bőrt hozott magával, kitört a botrány, lett nagy kavarodás.

(…)

Felmentem emeleti priccsemre, néztem, nézegettem nagy búsan ürességtől tátongó pénztárcámat. Hopp, megvan, nézzük csak ezt! Elő a zsebkést, felbontottam tárcám varratait, kiteregettem magam elé a darabokat, szépen kisimogatva. Remek, hisz ezt könnyű kiszabni, megvarrni. Tárcákat fogok készíteni!