Hősök voltak mindannyian...

A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár időszaki kiállításához /2011. május 25. - 2012. február 28./ kapcsolódik e blog. A „Hősök voltak mindannyian...” címet viselő tárlat a Nagy Háború időszakát öleli fel, és elsősorban Jász-Nagykun-Szolnok megyére fókuszál. A blogon levéltári anyagok, naplók, családi történetek, fényképek, filmek, zenék, könyvek segítségével tárjuk szélesebbre a levéltár kapuit...

Facebook-közösség

Levéltárunk

Ha felkeltettük érdeklődését Levéltárunk munkája iránt, kérjük, látogasson el honlapunkra:

www.szolarchiv.hu

A kiállítás látogatóiról készült képanyagot megtekintheti itt:

Galéria

vagy egyéb anyagokkal együtt itt:

Picasa-galéria

Címkék

13 (1) 1914 (3) 1916 (4) 1918 (2) 29 (1) 29 es népfelkelők (1) 68 (1) 68 as (1) abádszalók (1) ábrahám dezső (1) ádám sándor (1) adatbázis (2) adler ignác (1) adler józsef (1) ajánló (2) alattyán (1) áldozatok (1) apponyi albert (1) aranyalbum (1) arcok (1) avatás (1) babucs zoltán (1) bajnai zsolt (1) béké (1) benesóczky (1) beöthy pál (1) besenyszög (1) bevezetés (1) bihari péter (1) blogszolnok (1) bognár szilvia (1) bojtos gábor (1) bosznia (1) bratunac (1) brázay kálmán (1) bruszilov (1) caporetto (1) cegléd (1) colombo (1) család (2) csata (1) csataló (1) cseh tamás (1) csépa (2) csík zenekar (1) csót (1) cugszfirer (1) czihat károly (1) czira lajos (1) czirmayné kocsis róza (1) Dévaványa (1) diana (1) díj (1) doberdó (4) dokumentumfilm (1) dörgő miklós (1) drfazekassándor (1) drina (1) dull lászlóné (1) dvd (2) előadás (1) első halott (1) első világháború (1) emlékbeszéd (1) emlékmű (7) emlékművek (1) emléktábla (5) emléktáblák (1) endre károly (1) erdély (1) Erdélyi Kálmán (1) erdélyi menekültek (1) erényi béla (1) évek (1) évkönyv (6) évkönyv. (1) exhumálás (1) fazekas sándor (1) fegyverszünet karácsonyra (1) fehértói temető (1) fekete péter (1) felsőház (1) ferencesek (1) ferenc ferdinánd (2) film (3) filmek (1) főgymnasium (11) football (1) Frenyó Iván (1) fülöp tamás (1) gaál jános (1) gaál kálmán (1) gajzágó (1) gavrilo princip (1) gazdacímtár (1) gimnázium (12) giorgio tribotti (1) glaser (1) gömbös gyula (1) gulyás gyula (1) gulyás jános (1) gyalogezred (3) győzelem (1) habarovszk (1) háborús (1) hadak útján (1) hadifestő (1) hadifogoly (5) hadifogság (6) hadi étlap (1) hadszíntér kutató (1) haladás (9) halotti lista (1) harang (2) harmincas (1) harsányi gyula (1) hátország (2) hatvannyolcasok (1) helytörténet (1) hindenburg (1) horthy szabolcs (1) hősi sírok (3) hősök albuma (1) humor (1) hunyady anna (1) huszárok (1) i. világháború (1) iamiano (1) ipartestület (1) isonzó (4) isonzó expressz (2) izraeliták (3) jákóhalma (1) jászapáti (4) jászberény (6) jászkun huszárok (1) jászladány (1) Jászladány (1) jászság (1) jásztelek (1) jász király (1) jász múzeum (1) jnsz megye (1) jókai mór (1) Justh-párt (1) karácsony (5) karcag (6) károly király (1) kártya (1) katolikus (2) katona (1) katonadal (2) katonadalok (1) katona csaba (1) kenderes (1) kenéz béla (1) kengyel (1) kenyeres tarisznya (1) képek (1) képviselő (8) kerékpár (1) kiállítás (2) kijev (1) kisbakonyi sándor (1) kiss ernő (1) kiss jenő (1) kisújszállás (7) kóber leó (1) koller (1) komoróczy géza (1) konferencia (1) konok péter (1) könyv (4) kormánybiztos (1) kovács pál (1) kritika (1) krupanj (1) kuncze imre (1) kunhegyes (1) kunszentmárton (4) kun árpád (1) kuszka (1) labdarúgás (1) legát tibor (1) levél (2) levéltár (3) levéltári esték (2) limanova (1) limanowa (1) lóavatás (1) lóosztályozás (1) lőrik ernő (1) lovcsen (1) mackensen (1) magyar (1) magyar szabadság párt (1) mainam (1) makám (1) március 15 (1) megemlékezés (1) meghívó (2) megnyitó (1) mennyiségtan (1) merénylet (2) mezey sándor (1) mezőtúr (11) mezőtúri újság (1) migály béla (1) miniszter (1) miniszterelnök (1) montenegró (2) morvai istván (1) mtv (1) mudrai kovách antal (1) művésztelep (1) nagykőrös (1) nagy háború (1) nagy lászló (1) napló (14) narancs (1) német történelmi múzeum (1) népfelkelés (1) névsor (3) női katona (1) nők (1) nyereségek (1) offenzíva (1) okolicsányi lászló (1) oláh (1) oláh zsigmond (1) olaszok (2) olaszország (1) olasz hősi halottak (2) örökségünk (1) orosz (1) országgyűlés (5) orvosok (1) palesztina (1) pattantyús-ábrahám dezső (1) pedagógusok (1) péter józsef (1) pethe gábor (1) petropavlovszk (3) pintér tamás (1) polgármester (7) port (1) prága (1) pusztakengyel (1) ráday könyvtár (1) Rákóczifalva (1) rákóczifalva (2) rákoskeresztúr (1) redl (1) református (5) reisinger arnold (1) reklám (1) rekvirálás (2) rózsafi jános (1) said (1) sajtó (1) sajtószemle (6) scheftsik györgy (2) sebesült katonák (1) sipos orbán (1) sírjaik hol domborulnak (1) si gyula (1) sorozat (1) spielberg (1) stencinger norbert (1) szabó barna (1) szabó istván (1) szaller miklós (1) szandszőlős (1) szathmáry istván (1) szegedi kis istván (1) szélkiáltó együttes (1) szende pál (1) szentesi tóth kálmán (1) szent orbán (1) szibéria (2) színház (1) szolnok (22) szolnoki máv (1) szvorák katalin (1) támogatók (1) tanár (1) tanárok (9) tanító (1) tanítók (1) tanítóképző (1) tanulók (8) tatárföld (1) temető (2) templom (2) tiszabura (1) tiszavárkony (1) tobolszk (2) törökország (1) törökszentmiklós (5) törvényszék (1) tóth imre (1) tóth jános (1) transzszibéria (2) túrkeve (4) tüzér (1) udovecz györgy (2) udvardy viktor (1) ügyvéd (2) uitz ujlaki (1) ujlaki rezső (1) újságíró (1) újszász (1) ünnep (1) urál (1) uzsegovszky mihály (1) uzsok (1) vadnay tibor (1) vasút (2) vavrik endre (1) vers (3) verseghy ferenc gimnázium (2) veszprém (1) világháború (2) vitéz (3) vitézi szék (1) vitézi telek (2) vlagyivosztok (2) war horse (1) wenzel ferenc (2) winter andrás (14) zádor istván (1) zene (1) zounuk (1) zsárta (1) zsidó (2) zsidók (3) zsigmond (1) Címkefelhő

Szerkesztő

Bojtos Gábor

Winter András 3. - Bevonulástól a fogságba esésig

2011.10.10. 13:40 levéltárosok

 „Hogy is volt, mint is volt?

Békeidőben nem voltam katona, akkoriban még könnyen kicsúszhatott az ember a sorozásból.
 
1914. június végén és július első napjaiban Bécsben voltam diákjaimmal tanulmányi kiránduláson: Budapest, Balaton-környék, Graz-Semering-ből érkeztünk Bécsbe, a Hotel Sucherben szálltunk meg.
VI. 28-án reggel gyászlobogók lengtek az épületen, rendkívüli kiadású újságokat árultak az ordító rikkancsok: Szarajevóban megölték a trónörököst, Ferenc Ferdinánd főherceget és feleségét. A város képén sem a búbánat, sem különös izgalom nem igen látszott. A hiperlojálisnak ismert bécsiek zsúfolt kiránduló omnibuszokon, emeletes villanyosokon kirándulni mentek, hangos harmonika, citera-, és énekszóval. Mi is mentünk a programunk szerinti látnivalóink után. A bécsiek viselkedése mutatta, mennyire nem szerették a nagyon is cseh-barát trónörökös párt.
Winter András állomásai: 1914-1916 
 
Szolnokra hazatérve elutaztam az Arad melletti Gyorokra, ahol édesanyám vendégeskedett az ott nyaraló nővéremnél és az ő gyermekeinél a szőlőikben. Nem sokáig lehettem ott. Lemenve egyik reggel a faluba nagy izgalmat és mozgalmat láttam. Hatalmas plakátok hirdették: általános mozgósítás. Gyorsan csomagoltunk, beutaztunk Aradra. Zsúfolt a vonat, a lépcsőkön és ütközőkön is emberek. A románok csöndes titkolódzással suttogva tárgyalnak, a magyar énekel, tréfál: „megfújták a trombitát, lóra kell ülni.”
Aradról hamarosan hazautaztam Szolnokra.
Pótsorozások. Engem is besoroztak októberben katonának, de bevonulni még nem kellett. Mivel nem volt kedvem valamelyik felvidéki tót ezredbe bevonulni, jelentkeztem a szolnoki 68-ik gyalogezrednél hadiönkéntesnek.
/A cs. és kir. 68. gyalogezred történetét Udovecz György dolgozta fel:/
 
Hatunkat soroztak be a tanári testületünkből, ezek közt az igazgatónk vejét is, de őt -mint nélkülözhetetlent- hamarosan felmentették. Én 1915 februárjában vonultam be katonai szolgálatra, s ezzel megkezdődött végnélküli utam. 46 100 km-t utazgattam gyalog, vasúton, hajón. Hat évig tartott a nagy kaland. Elengedtem volna!
Önkéntes kiképzésemet Szolnokon kezdtem élvezni, a leégett Hungária malom épen maradt két épületében volt az önkéntes század.
/A malom leégéséről részletes beszámoló olvasható a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok 1905. augusztus 24-én megjelent számában + itt./
 
 
 
Én otthon-lakhatási engedélyt kaptam.
 
Mikor az önkéntes kiképzést összpontosították, minket áttettek Szabadkára. Egy hónap múlva a szabadkaiakkal együtt Székesfehérvárra jutottunk, innen még másik négy ezredbeli önkéntesekkel együtt Pilsenbe kerültünk.
Vitték a megbízható magyar ezredeket az akkor már mozgolódó és megbízhatatlan Csehországba. Kitűnő minősítésű önkéntes voltam természetesen: volt extra ruhám, fújtam vígan a: „Sugár magas, sugár magas a nyárfa teteje," kezdetű katonanótát, jó arcot vágtam a nem éppen legjobb tréfához.
 
Egyik békebeli százados cimborám kioktatott: ne lógjon az orrod, csinos ruhád legyen, nem szeretik a fiatal tényleges kiképző tisztek az idős diplomások fölényeskedését. Megfogadtam a tanácsát. Bár nem valami nagyon törekedtem - igyekeztem, mégis már Szabadkán megkaptam az első altiszti csillagot, Fehérvárt a másodikat, Pilsenben a harmadikat, Prágában feküdt az ezredünk, oda vonultunk be az iskolából. Itt lettem aztán hadapród-jelölt őrmester, a fronton hadapródőrmester, majd zászlós, s végül a leszerelésem után hadnagy. A hadnagyi kinevezésem közvetlen elfogatásom előtti napokban történt, de csak a Verordnungsblattban (Közlönyben) jelent még meg, az ezredhez a leirat nem jött. így mint zászlós vonultam be a ,.nagykáderhez” Oroszhonba.
Gyönyörű katonai karrier ugye bár?
Minden rangfokozaton átesegettem, az önkéntestől (sic! Freiter) a hadnagyig. Elengedtem volna szívesen, bár nem panaszkodhatok különösebben. Sok volt a tanítvány, ezek hozzátartozói, sok a barát és ismerős az ezredtársaim közt. S mivel nem vontam ki magam a kötelezettségek, a munka alól, elég kellemes volt a szolgálat a „körülményekhez képest.”
Kétszer sebesültem meg: egy könnyű csontnélküli lábtörést, s egy gránátnyomásos könnyű kis fejsebet szenvedtem. Haza sem engedtek sebeim miatt, ott maradtam a segélyhelyen egy-egy hétig, mindkét esetben. Megúsztam tehát súlyosabb bajok nélkül. Sőt még csak beteg sem voltam sohasem a fronton. Voltam szakaszparancsnoki, századparancsnoki, zászlóalj segédtiszti beosztásban, beosztott legénységemmel jó viszonyban, tiszttársaimmal barátságban voltam. Úgy tekintettem a katonáskodást, mint kikerülhetetlent. Férfisors!
 
Szabadságon is voltam itthon Szolnokon, 1916-ban húsvétkor két hétig. Szabadságom letelte után újra a harctért élvezhettem. Itt már nagy volt a hadi mozgolódás, az oroszok nagy arcvonalon támadtak. Bruszilov tábornagy tört előre nagy erővel, erős tüzérséggel, új, friss csapatokkal. Már júniusban híre járt, hogy a cseh ezredek itt is, ott is megadták magukat. Sok frontszakaszon kellett betömni a csehek átpártolása által képződött űröket. De csak hallomásból tudtunk ezekről a dolgokról egyet-mást. Hiszen a frontkatonaság tulajdonképpen csak a saját terepszakaszát ismeri, a szomszédokról alig tud valamit.
 
Így jutottam el én is elfogatásom napjáig.”
 

Szólj hozzá!

Címkék: napló 68 as gyalogezred winter andrás

A bejegyzés trackback címe:

https://hosokvoltak.blog.hu/api/trackback/id/tr53291717

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása