Hősök voltak mindannyian...

A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár időszaki kiállításához /2011. május 25. - 2012. február 28./ kapcsolódik e blog. A „Hősök voltak mindannyian...” címet viselő tárlat a Nagy Háború időszakát öleli fel, és elsősorban Jász-Nagykun-Szolnok megyére fókuszál. A blogon levéltári anyagok, naplók, családi történetek, fényképek, filmek, zenék, könyvek segítségével tárjuk szélesebbre a levéltár kapuit...

Facebook-közösség

Levéltárunk

Ha felkeltettük érdeklődését Levéltárunk munkája iránt, kérjük, látogasson el honlapunkra:

www.szolarchiv.hu

A kiállítás látogatóiról készült képanyagot megtekintheti itt:

Galéria

vagy egyéb anyagokkal együtt itt:

Picasa-galéria

Címkék

13 (1) 1914 (3) 1916 (4) 1918 (2) 29 (1) 29 es népfelkelők (1) 68 (1) 68 as (1) abádszalók (1) ábrahám dezső (1) ádám sándor (1) adatbázis (2) adler ignác (1) adler józsef (1) ajánló (2) alattyán (1) áldozatok (1) apponyi albert (1) aranyalbum (1) arcok (1) avatás (1) babucs zoltán (1) bajnai zsolt (1) béké (1) benesóczky (1) beöthy pál (1) besenyszög (1) bevezetés (1) bihari péter (1) blogszolnok (1) bognár szilvia (1) bojtos gábor (1) bosznia (1) bratunac (1) brázay kálmán (1) bruszilov (1) caporetto (1) cegléd (1) colombo (1) család (2) csata (1) csataló (1) cseh tamás (1) csépa (2) csík zenekar (1) csót (1) cugszfirer (1) czihat károly (1) czira lajos (1) czirmayné kocsis róza (1) Dévaványa (1) diana (1) díj (1) doberdó (4) dokumentumfilm (1) dörgő miklós (1) drfazekassándor (1) drina (1) dull lászlóné (1) dvd (2) előadás (1) első halott (1) első világháború (1) emlékbeszéd (1) emlékmű (7) emlékművek (1) emléktábla (5) emléktáblák (1) endre károly (1) erdély (1) Erdélyi Kálmán (1) erdélyi menekültek (1) erényi béla (1) évek (1) évkönyv (6) évkönyv. (1) exhumálás (1) fazekas sándor (1) fegyverszünet karácsonyra (1) fehértói temető (1) fekete péter (1) felsőház (1) ferencesek (1) ferenc ferdinánd (2) film (3) filmek (1) főgymnasium (11) football (1) Frenyó Iván (1) fülöp tamás (1) gaál jános (1) gaál kálmán (1) gajzágó (1) gavrilo princip (1) gazdacímtár (1) gimnázium (12) giorgio tribotti (1) glaser (1) gömbös gyula (1) gulyás gyula (1) gulyás jános (1) gyalogezred (3) győzelem (1) habarovszk (1) háborús (1) hadak útján (1) hadifestő (1) hadifogoly (5) hadifogság (6) hadi étlap (1) hadszíntér kutató (1) haladás (9) halotti lista (1) harang (2) harmincas (1) harsányi gyula (1) hátország (2) hatvannyolcasok (1) helytörténet (1) hindenburg (1) horthy szabolcs (1) hősi sírok (3) hősök albuma (1) humor (1) hunyady anna (1) huszárok (1) i. világháború (1) iamiano (1) ipartestület (1) isonzó (4) isonzó expressz (2) izraeliták (3) jákóhalma (1) jászapáti (4) jászberény (6) jászkun huszárok (1) jászladány (1) Jászladány (1) jászság (1) jásztelek (1) jász király (1) jász múzeum (1) jnsz megye (1) jókai mór (1) Justh-párt (1) karácsony (5) karcag (6) károly király (1) kártya (1) katolikus (2) katona (1) katonadal (2) katonadalok (1) katona csaba (1) kenderes (1) kenéz béla (1) kengyel (1) kenyeres tarisznya (1) képek (1) képviselő (8) kerékpár (1) kiállítás (2) kijev (1) kisbakonyi sándor (1) kiss ernő (1) kiss jenő (1) kisújszállás (7) kóber leó (1) koller (1) komoróczy géza (1) konferencia (1) konok péter (1) könyv (4) kormánybiztos (1) kovács pál (1) kritika (1) krupanj (1) kuncze imre (1) kunhegyes (1) kunszentmárton (4) kun árpád (1) kuszka (1) labdarúgás (1) legát tibor (1) levél (2) levéltár (3) levéltári esték (2) limanova (1) limanowa (1) lóavatás (1) lóosztályozás (1) lőrik ernő (1) lovcsen (1) mackensen (1) magyar (1) magyar szabadság párt (1) mainam (1) makám (1) március 15 (1) megemlékezés (1) meghívó (2) megnyitó (1) mennyiségtan (1) merénylet (2) mezey sándor (1) mezőtúr (11) mezőtúri újság (1) migály béla (1) miniszter (1) miniszterelnök (1) montenegró (2) morvai istván (1) mtv (1) mudrai kovách antal (1) művésztelep (1) nagykőrös (1) nagy háború (1) nagy lászló (1) napló (14) narancs (1) német történelmi múzeum (1) népfelkelés (1) névsor (3) női katona (1) nők (1) nyereségek (1) offenzíva (1) okolicsányi lászló (1) oláh (1) oláh zsigmond (1) olaszok (2) olaszország (1) olasz hősi halottak (2) örökségünk (1) orosz (1) országgyűlés (5) orvosok (1) palesztina (1) pattantyús-ábrahám dezső (1) pedagógusok (1) péter józsef (1) pethe gábor (1) petropavlovszk (3) pintér tamás (1) polgármester (7) port (1) prága (1) pusztakengyel (1) ráday könyvtár (1) rákóczifalva (2) Rákóczifalva (1) rákoskeresztúr (1) redl (1) református (5) reisinger arnold (1) reklám (1) rekvirálás (2) rózsafi jános (1) said (1) sajtó (1) sajtószemle (6) scheftsik györgy (2) sebesült katonák (1) sipos orbán (1) sírjaik hol domborulnak (1) si gyula (1) sorozat (1) spielberg (1) stencinger norbert (1) szabó barna (1) szabó istván (1) szaller miklós (1) szandszőlős (1) szathmáry istván (1) szegedi kis istván (1) szélkiáltó együttes (1) szende pál (1) szentesi tóth kálmán (1) szent orbán (1) szibéria (2) színház (1) szolnok (22) szolnoki máv (1) szvorák katalin (1) támogatók (1) tanár (1) tanárok (9) tanító (1) tanítók (1) tanítóképző (1) tanulók (8) tatárföld (1) temető (2) templom (2) tiszabura (1) tiszavárkony (1) tobolszk (2) törökország (1) törökszentmiklós (5) törvényszék (1) tóth imre (1) tóth jános (1) transzszibéria (2) túrkeve (4) tüzér (1) udovecz györgy (2) udvardy viktor (1) ügyvéd (2) uitz ujlaki (1) ujlaki rezső (1) újságíró (1) újszász (1) ünnep (1) urál (1) uzsegovszky mihály (1) uzsok (1) vadnay tibor (1) vasút (2) vavrik endre (1) vers (3) verseghy ferenc gimnázium (2) veszprém (1) világháború (2) vitéz (3) vitézi szék (1) vitézi telek (2) vlagyivosztok (2) war horse (1) wenzel ferenc (2) winter andrás (14) zádor istván (1) zene (1) zounuk (1) zsárta (1) zsidó (2) zsidók (3) zsigmond (1) Címkefelhő

Szerkesztő

Bojtos Gábor

Főgimnáziumok: Jászapáti

2011.11.09. 15:41 levéltárosok

A Jászság második legnagyobb városának /a város történetét bemutató könyv: itt/ katolikus gimnáziumának háborús éveivel foglalkozik a blog soron következő bejegyzése. 
 
 
A Jászság első gimnáziuma Jászapátihoz kötődik. Igaz, hogy csak bő egy évtizeden át /1767-1780/, de itt indult meg először a középfokú oktatás.
 
Az idén 100. tanévét ünneplő középiskolát 1912-ben alapították – ez volt a Királyi Katolikus Főgimnázium. /Képek forrása: itt/
 

Az első háborús tanév:
 
Forrás: a gimnázium évkönyvei

 
 
"A lefolyt iskolai évben az intézet elvesztette főigazgatóját, Spitkó Lajost, aki 1914. november 7-én halt meg. Helyette Őfelsége a király 1914. december 16-án dr. Badics Ferencet, a budapesti gyakorló főgimnázium igazgatóját, kir. tanácsost, a Magy. Tud. Akadémia rendes tagját stb. nevezte ki a tankerület élére.
 
A főgimnázium harmadik osztálya 1914. szeptember havában nyílt meg, s a vall. és közokt. magy. kir. minisztérium egy új tanárt alkalmazott Fellner Ferenc személyében.
Migály Béla h. tanárt az 1914-15. évre is alkalmazta.
Migály Béla azonban a lefolyt iskolai évben nem tanított, mivel hadi szolgálatot teljesített. Nem tanított Lőrik Ernő sem, akit szintén katonai szolgálatra hívtak be. Dr. Szaller Miklós iskolaorvost, továbbá Polgár Jenő izr. hitoktatót ugyancsak a hadi szolgálat akadályozta az iskolában való teendőinek elvégzésében.
 
Hadi szolgálatot teljesített:
Lőrik Ernő, aki 1914. július 28-án vonult be Budapestre a 29. népfölkelő gyalogezred pótzászlóaljához, s mint a pótzászlóalj parancsnokának hadnagyi rangban levő segédtisztje 1914. december 25-ig szolgált ebben a minőségben. Teendője volt az irodai ügyek vezetése, s minden egyéb, ami egy zászlóalj anyagi és szellemi ügyeire, gyakorlati kiképzésére vonatkozik. Ezen működéséért zászlóalj parancsnoka teljes elismeréssel emlékezett meg, s a legfelsőbb szolgálat nevében köszönetet mondott. 1914. december hó végén felsőbb parancsra áthelyezték a 29-II. hadtápzászlóaljhoz csapattiszti minőségben. 1915. január közepétől kezdve a budai Svábhegyen tartózkodik, s a budai hegyekben épített erődítések őrzésével van megbízva. A háború tartama alatt kapta a szolgálati keresztet, s 1915. január 30-án főhadnaggyá léptették elő.
 
Migály Béla 1914. július 25-én vonult be a soproni magyar kir. 18. honvéd gyalogezred 4. századához zászlósi rangban. Sopronból a legelső tábori csapattal a harctérre került. Ezredével Lezaisk-nál átkelt az orosz határon s Biskupie-ig harc nélkül nyomultak előre. Itt a feltartóztatásukra küldött 18. pétervári testőrezredet egy 12 órán át tartó csatában döntően megverték. Csataközben, mikor messzelátójával figyelte az ellenséget, kezét, arcát és fülét súroló lövés érte. Sebesülése azonban könnyebb természetű volt. Majd tovább vonultak a Lublin melletti Piotrikow-ig, miközben ezredének számos nagy sikerű támadásában vett részt. Az első stratégiai visszavonulást fedező harcokban mint gépfegyver parancsnok működött. A második előnyomulás alkalmával részt vett a San és Visztula folyók összefolyásánál lezajlott ütközetekben, és az Ivangorod alatt szeptember 23-24-én lefolyt két napos csatában. Itteni hősies viselkedéséért az első osztályú ezüst vitézségi érmet kapta. Nemsokára azután tífuszban megbetegedett, s november 10-én a tescheni Szent Erzsébet kórházba került. Betegségéből karácsony táján épült fel, s több heti szabadság után ismét bevonult ezredéhez Sopronba, onnan pedig Savanyúkútra helyezték az V. honvéd kerületi lábadozó osztályhoz oktató tiszti minőségben. A háború tartama alatt az első osztályú ezüst vitézségi érmen kívül hadsereg-parancsnoksági dicsérő elismerésben is részesült. 1915 májusában hadnaggyá léptették elő.
 
Dr. Szaller Miklós, az intézet orvosa, 1914. augusztus 3-án vonult be a cs. és kir. 60. egri gyalogezred munkásosztályához segédorvosi, hadnagyi rangban. Augusztus 9-én Galíciába került, Drohajov faluban szállt meg, ahol több ezred egészségügyi szolgálatát látta el, mint orvosfőnök. Augusztus 21-én ért Orosz-Lengyelországba, ahol nemsokára tűzbe is került. Szeptember 13-ig volt oroszföldön, s több ütközetben vett részt, rendkívüli nélkülözéseket állott ki s gyakran forgott élete veszedelemben. Szeptember 16-án csapatával Przemyslbe vonult vissza, majd Lancut-ba, Jasló-ba és Krosnó-ba, ahol sokízületi csúz miatt a tartalékkórházba került. Innen kórházvonaton Neu- sandec-be, majd Iglóra és Kassára, azután a budapesti XVII. helyőrségi kórházba hozták. Felgyógyulása után az egri érseki kórházba osztották be, innen Delatyn-ba, később pedig a máramarosszigeti tartalékkórház sebészeti osztályához jutott, mint osztályorvos. A kórház és gyógykezelés körül szerzett érdekeiért kinevezték főorvossá.
 
A második háborús tanév:
 
Iskolánk és a háború
A tanítás ellátása, bár a helyiségek rendelkezésünkre állottak - meglehetős sok nehézséggel járt. A nehézséget főleg az okozta, hogy az intézet két tanára kezdettől fogva hadiszolgálatot teljesített, s az 1914-16. iskolai évben itthon maradt két tanár és az igazgató volt kénytelen ellátni a három osztály tanítását. 
 
Lőrik Ernő hősi halált halt.
 
Migály Béla
A szegedi géppuska tanfo­lyamban vett részt eleinte mint hallgató, azután mint oktató tiszt. Az ősz folyamán a Strypa-frontra a 14. honvéd gyalogezredhez került, télen a wolhyniai front harcaiban vett részt, Hat hónapi frontszolgálat után megbetegedvén kórházba, majd a nyitrai pótzászlóaljhoz vezényelték, ahol jelenleg sorozó tiszti szolgálatot teljesít.
 
Dr. Szaller Miklós
A máramarosi tartalékkórháztól a novitargi kórházhoz helyezték át, ahol a sebészeti osztály főnöke lett, nemsokára a jaroslau-i kórházba osztották be Eiselsberg tanár bécsi klinikai sebészcsoportjához.
 
A tanári testület igyekezett a háború nevezetes eseményeit megismertetni az ifjúsággal s ahol csak lehetett, a háború minden mozzanatát vonatkozásba hozta a növendékek tanulmányaival. Ezen kívül rajta volt, hogy az intézet múzeuma számára szolgáltassák be a tanulók a kezükbe került háborús emlékeket.
A gyűjtés eredménye egyelőre alig áll egyébből, mint puskagolyókból, töltényekből, amelyekhez hozzájárul a dr. Szaller Miklós iskolaorvos által Oroszországból hozott néhány rézedény, dum-dum golyó, gomb stb.
A tanári testület az adakozásban is iparkodott megtenni azt, amit megtehetett s körülbelül 803 koronát adott jótékony célra, a három hadikölcsön jegyzésben pedig 4250 koronával vett részt.
Az intézeti működés keretén kívül pedig ismeretterjesztő előadásokat tartott. Az első háborús esztendőben négy a másodikban nyolc ilyen előadást, s mind a tizenkét előadás kapcsolatban állott a háborúval; részint a hazai és a szövetségesek, részint az ellenséges államok viszonyait ismertette.
 
Dr. Mátrai Ferenc tanár 1915. szeptember és október hónapokban a Dignanoból ide internált olasz nyelvű osztrák alattvalók levelezését ellenőrizte és ügyes-bajos dolgaikban, mint tolmács szerepelt.
 
Az intézet tanulói (...) iparkodtak részt venni minden mozgalomban, s nemcsak érmek és jelvények vásárlásával álltak a jótékonyság szolgálatába, hanem két zsák földiszeder levelet is gyűjtöttek s 220 drb. könyvet a hadba vonult katonák számára.
A harmadik hadikölcsönre a maguk pénzéből összegyűjtöttek 200 K-t, s ezt az összeget Lőrik Ernő és Migály Béla tanároknak a háborúban való szereplésük emlékére, mint alapítványt odaajándékozták az intézetnek. 
Ezenkívül gyűjtöttek a hadi szolgálatot teljesítő katonák karácsonyára, Diákfalvára, a kárpáti falvak felépítésére, a József főherceg szanatóriumra, a Zsófia egyesület javára, a bolgár vörös kereszt támogatására: összesen: 68760 K-t.
A négy hadikölcsönben szüleik jegyeztek javukra 4300 koronát. 
Az intézet növendékei közül 39-nek az atyja volt katona, akik közül elesett, illetőleg meghalt 6. Emiatt azonban feltűnő bajok nem mutatkoztak s a tanulók száma sem apadt le.

Említésre érdemes, egyetlen feltűnő jelenségnek csak azt lehet mondani, hogy a növendékek legnagyobb része katona szeretett volna lenni

 
Lőrik Ernő /1879. január 12., Jászdózsa - 1916. március 29., Doberdó/
 

 

"A fiatal jászapáti főgimnáziumnak három évig volt tanára, s ebből kettőt katonai szolgálatban töltött el. Megelőzőleg Máramarosszigeten és Nagykárolyban tanárkodott, de szíve visszavágyott szűkebb hazájába, a jászok közé, (Jászdózsán született), hogy itt szolgálhassa a kultúrát. Fájdalom, iskolai munkája rövid időre terjedt; 1914. július 28-án be kellett vonulnia Budapestre a 29. népfölkelő gyalogezred pótzászlóaljához, s mint a pótzászlóalj parancsnokának hadnagyi rangban levő segédtisztje december 25-ig szolgált ebben a minőségben. Balsejtelmekkel eltelve búcsúzott családjától és barátaitól, de erős elszántsággal és példás kötelességtudással végezte mindazt, amivel megbízták. Működéséről zászlóaljparancsnoka is teljes elismeréssel emlékezett meg, s a legfelsőbb szolgálat nevében köszönetet mondott. Az 1915. év elejétől kezdve csapattiszti minőségben a budai Svábhegyen tartózkodott, s az erődítések őrzésével volt megbízva. Ebben az időben kapta a szolgálati keresztet, s léptették elő főhadnaggyá. Júniusban Ó-pasuára, majd októberben az olasz frontra vezényelték, ahol félévet töltött aránylag tűrhető helyzetben és vidám hangulatban. 1916 februárjában rövid szabadságra haza jött családját meglátogatni, mikor eltávozott, balsejtelmei ismét erőt vettek rajta, s nem is múltak el március 29-én bekövetkezett haláláig.
A doberdói fennsíkon egy gránátszilánktól találva esett el, s ott nyomban meg is halt. Bajtársai a jamianói temetőben helyezték örök nyugalomra.
Hősi halálának híre megdöbbenést és mély részvétet keltett nemcsak tanártársai és tanítványai körében, hanem a községben is és mindenütt, ahol ismerték. Kellemes modora, engesztelékeny hajlandósága csak barátokat szerzett számára, s mivel igazi jó ember volt, ellenségei talán nem is voltak.
Tanítványaihoz, kartársaihoz éppen oly szeretettel ragaszkodott, mint szülőföldjéhez, s abban a boldog reményben munkálkodott gimnáziumában, hogy a Jászság magasabbrendű művelődését fogja előmozdítani. Ezért lelkesedett, s erre lelkesített. A jászapáti új gimnáziumot nemcsak azért szerette, mert haza jöhetett, hanem azért is, és főleg azért, mert benne látta színmagyar fajának kipallérozó eszközét. Ettől várta, hogy olyan új nemzedéket fog nevelni, amely a mostaninál fogékonyabb lesz a kultúra iránt anélkül, hogy magyarosságából kivetkőznék. Mert a magyaros jelleg megőrzését mindennél többre becsülte. Tüzes magyar volt, de nem külsőségekben; mint a történelem tanára ismerte a magyarság hibáit, de erényeit azért nem feledhette, s rendületlenül bízott abban, hogy a jövendő Magyarország hatalmasabb lesz, mint a régi.
Katonáskodása idejében, a harctéren is gyakran gondolt iskolájára, lelke vissza-visszaszállt a csendes városkába, ahol diákjai a történelmet tanulták, míg ő maga az ágyuk bömbölését hallgatta. S ha, tanítványai valamely alkalommal fölkeresték soraikkal, lendületes válaszában munkás hazaszeretetre buzdította őket.
De jött a hír, hogy a tanulók lelkes barátja, a szerető és szeretett kartárs, az odaadó családfő hősi halált halt, s hogy a jamianói temetőben pihen. Egy derék magyarral megint kevesebb, s egy fájó érzéssel megint több.
Itthon meggyászoltuk. Fekete zászlót tűztünk az épületre, gyászjelentést adtunk ki hősi haláláról s a lelki üdvéért mondott misén testületileg megjelentünk. Megjelent ezen alkalommal a község elöljárósága is, a helyi kórházban ápolt katonaság, s a lakosság nagy része. A május 1-én tartott kárpáti ünnepélyen Ádám János tanár emlékezett meg róla, évzáró beszédében pedig az igazgató. S elhatározta a tanári testület, hogy a háború lezajlása után az épület falába illesztendő márványtáblán fogja nevét megörökíteni."
 
 

Szólj hozzá!

Címkék: tanárok katolikus gimnázium tanulók emléktábla jászapáti doberdó iamiano lőrik ernő szaller miklós migály béla

A bejegyzés trackback címe:

https://hosokvoltak.blog.hu/api/trackback/id/tr643366063

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.