Hősök voltak mindannyian...

A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár időszaki kiállításához /2011. május 25. - 2012. február 28./ kapcsolódik e blog. A „Hősök voltak mindannyian...” címet viselő tárlat a Nagy Háború időszakát öleli fel, és elsősorban Jász-Nagykun-Szolnok megyére fókuszál. A blogon levéltári anyagok, naplók, családi történetek, fényképek, filmek, zenék, könyvek segítségével tárjuk szélesebbre a levéltár kapuit...

Facebook-közösség

Levéltárunk

Ha felkeltettük érdeklődését Levéltárunk munkája iránt, kérjük, látogasson el honlapunkra:

www.szolarchiv.hu

A kiállítás látogatóiról készült képanyagot megtekintheti itt:

Galéria

vagy egyéb anyagokkal együtt itt:

Picasa-galéria

Címkék

13 (1) 1914 (3) 1916 (4) 1918 (2) 29 (1) 29 es népfelkelők (1) 68 (1) 68 as (1) abádszalók (1) ábrahám dezső (1) ádám sándor (1) adatbázis (2) adler ignác (1) adler józsef (1) ajánló (2) alattyán (1) áldozatok (1) apponyi albert (1) aranyalbum (1) arcok (1) avatás (1) babucs zoltán (1) bajnai zsolt (1) béké (1) benesóczky (1) beöthy pál (1) besenyszög (1) bevezetés (1) bihari péter (1) blogszolnok (1) bognár szilvia (1) bojtos gábor (1) bosznia (1) bratunac (1) brázay kálmán (1) bruszilov (1) caporetto (1) cegléd (1) colombo (1) család (2) csata (1) csataló (1) cseh tamás (1) csépa (2) csík zenekar (1) csót (1) cugszfirer (1) czihat károly (1) czira lajos (1) czirmayné kocsis róza (1) Dévaványa (1) diana (1) díj (1) doberdó (4) dokumentumfilm (1) dörgő miklós (1) drfazekassándor (1) drina (1) dull lászlóné (1) dvd (2) előadás (1) első halott (1) első világháború (1) emlékbeszéd (1) emlékmű (7) emlékművek (1) emléktábla (5) emléktáblák (1) endre károly (1) erdély (1) Erdélyi Kálmán (1) erdélyi menekültek (1) erényi béla (1) évek (1) évkönyv (6) évkönyv. (1) exhumálás (1) fazekas sándor (1) fegyverszünet karácsonyra (1) fehértói temető (1) fekete péter (1) felsőház (1) ferencesek (1) ferenc ferdinánd (2) film (3) filmek (1) főgymnasium (11) football (1) Frenyó Iván (1) fülöp tamás (1) gaál jános (1) gaál kálmán (1) gajzágó (1) gavrilo princip (1) gazdacímtár (1) gimnázium (12) giorgio tribotti (1) glaser (1) gömbös gyula (1) gulyás gyula (1) gulyás jános (1) gyalogezred (3) győzelem (1) habarovszk (1) háborús (1) hadak útján (1) hadifestő (1) hadifogoly (5) hadifogság (6) hadi étlap (1) hadszíntér kutató (1) haladás (9) halotti lista (1) harang (2) harmincas (1) harsányi gyula (1) hátország (2) hatvannyolcasok (1) helytörténet (1) hindenburg (1) horthy szabolcs (1) hősi sírok (3) hősök albuma (1) humor (1) hunyady anna (1) huszárok (1) i. világháború (1) iamiano (1) ipartestület (1) isonzó (4) isonzó expressz (2) izraeliták (3) jákóhalma (1) jászapáti (4) jászberény (6) jászkun huszárok (1) jászladány (1) Jászladány (1) jászság (1) jásztelek (1) jász király (1) jász múzeum (1) jnsz megye (1) jókai mór (1) Justh-párt (1) karácsony (5) karcag (6) károly király (1) kártya (1) katolikus (2) katona (1) katonadal (2) katonadalok (1) katona csaba (1) kenderes (1) kenéz béla (1) kengyel (1) kenyeres tarisznya (1) képek (1) képviselő (8) kerékpár (1) kiállítás (2) kijev (1) kisbakonyi sándor (1) kiss ernő (1) kiss jenő (1) kisújszállás (7) kóber leó (1) koller (1) komoróczy géza (1) konferencia (1) konok péter (1) könyv (4) kormánybiztos (1) kovács pál (1) kritika (1) krupanj (1) kuncze imre (1) kunhegyes (1) kunszentmárton (4) kun árpád (1) kuszka (1) labdarúgás (1) legát tibor (1) levél (2) levéltár (3) levéltári esték (2) limanova (1) limanowa (1) lóavatás (1) lóosztályozás (1) lőrik ernő (1) lovcsen (1) mackensen (1) magyar (1) magyar szabadság párt (1) mainam (1) makám (1) március 15 (1) megemlékezés (1) meghívó (2) megnyitó (1) mennyiségtan (1) merénylet (2) mezey sándor (1) mezőtúr (11) mezőtúri újság (1) migály béla (1) miniszter (1) miniszterelnök (1) montenegró (2) morvai istván (1) mtv (1) mudrai kovách antal (1) művésztelep (1) nagykőrös (1) nagy háború (1) nagy lászló (1) napló (14) narancs (1) német történelmi múzeum (1) népfelkelés (1) névsor (3) női katona (1) nők (1) nyereségek (1) offenzíva (1) okolicsányi lászló (1) oláh (1) oláh zsigmond (1) olaszok (2) olaszország (1) olasz hősi halottak (2) örökségünk (1) orosz (1) országgyűlés (5) orvosok (1) palesztina (1) pattantyús-ábrahám dezső (1) pedagógusok (1) péter józsef (1) pethe gábor (1) petropavlovszk (3) pintér tamás (1) polgármester (7) port (1) prága (1) pusztakengyel (1) ráday könyvtár (1) Rákóczifalva (1) rákóczifalva (2) rákoskeresztúr (1) redl (1) református (5) reisinger arnold (1) reklám (1) rekvirálás (2) rózsafi jános (1) said (1) sajtó (1) sajtószemle (6) scheftsik györgy (2) sebesült katonák (1) sipos orbán (1) sírjaik hol domborulnak (1) si gyula (1) sorozat (1) spielberg (1) stencinger norbert (1) szabó barna (1) szabó istván (1) szaller miklós (1) szandszőlős (1) szathmáry istván (1) szegedi kis istván (1) szélkiáltó együttes (1) szende pál (1) szentesi tóth kálmán (1) szent orbán (1) szibéria (2) színház (1) szolnok (22) szolnoki máv (1) szvorák katalin (1) támogatók (1) tanár (1) tanárok (9) tanító (1) tanítók (1) tanítóképző (1) tanulók (8) tatárföld (1) temető (2) templom (2) tiszabura (1) tiszavárkony (1) tobolszk (2) törökország (1) törökszentmiklós (5) törvényszék (1) tóth imre (1) tóth jános (1) transzszibéria (2) túrkeve (4) tüzér (1) udovecz györgy (2) udvardy viktor (1) ügyvéd (2) uitz ujlaki (1) ujlaki rezső (1) újságíró (1) újszász (1) ünnep (1) urál (1) uzsegovszky mihály (1) uzsok (1) vadnay tibor (1) vasút (2) vavrik endre (1) vers (3) verseghy ferenc gimnázium (2) veszprém (1) világháború (2) vitéz (3) vitézi szék (1) vitézi telek (2) vlagyivosztok (2) war horse (1) wenzel ferenc (2) winter andrás (14) zádor istván (1) zene (1) zounuk (1) zsárta (1) zsidó (2) zsidók (3) zsigmond (1) Címkefelhő

Szerkesztő

Bojtos Gábor

Polgármesterek - Mezőtúr

2012.06.17. 14:55 levéltárosok

dr. Kun Árpád (1865.08.29., Karcag – 1947.07.26., Mezőtúr)

(egy készülő írás rövidített-szerkesztett változata)

kun árpád_1.jpgA 82 évesen elhunyt dr. Kun Árpád a mezőtúri politikai élet egyik meghatározó alakja volt. Összesen másfél évtizeden át irányította a várost: 1900-1905, 1910-1918, 1919 és 1921 között.

Középiskoláit a mezőtúri református gimnáziumban (illetve Szarvason) végezte:

kun iskola2_1.jpg

(1: kitűnő, 2: jeles, 3: elegendő)

A jogi egyetem után politikusi pályára lép: már 1896-ban próbálkozott a városvezetői állás elnyerésével, ekkor azonban dr. Ádám Sándor nyerte el a tisztséget; Kun az árvaszéki ülnöki állással vigasztalódott. Erről az állásról azonban hamarosan lemondott - a magyarázatok azonban ellentmondásosak (önként-fegyelmivel).

mv 980320 1.jpg1900-ban -Ádám lemondása után- egyedüli jelöltként lett Mezőtúr polgármestere, és így ő fogta meg „a város kövér tehenének legtejelőbb tőgyét". Megválasztása után élesen támadták személyét, politikusi tevékenységét: „a jogi fogalmakkal tisztában nincsen", „nem ilyen komoly hivatalra való ember", „sohasem jött be hivatalába rendes időben", „plagizált" (1899 – szegedi államfogházi „élmények"), „csábító, vértagadó"...

Első feleségétől, Patek Máriától elvált (kölcsönös vádak: csábító - prostituált), második felesége Kovács Borbála volt.

1905-ben Szilágy vármegye tasnádi kerületében országgyűlési képviselővé választották („függetlenségi és 48-as programmal), 1906-ban szintúgy.
1910-ben sikeresen tért vissza a helyi politikai életbe, miután ismét polgármesterré választották. A Nagy Háború nehéz éveinek egyik feltűnő esete volt az úgynevezett „Asszony-zendülés", amikor az élelmiszerjegyekre várakozók először csak a polgármestert inzultálták, majd szinte megostromolták a városházát. A csendőrök és a katonaság erőteljes fellépése vetett véget aztán az eseményeknek.
1918-ban lemondatták, 1919-ben az ő háza volt a főhadiszállása a „vörösöknek, majd a románok őrnagyának, meg Horthy álruhás hírszerző tisztjeinek". 1919-től 1921-es lemondatásáig ismét polgármester volt.
„Népellenes bűntett" miatt a II. világháború után eljárás indult ellene, 1947-ben bekövetkezett halála miatt ítélet már nem született.

kun per2.jpg

 

kun halotti2_1.jpg

Meg kell említeni fiát, Árpádot (Árpád Dezső), akit kezdetben az apja nem vállalt fel.

kunárpád4.jpgA fantasztikus tehetséggel megáldott hegedűművész gyermekről elragadtatással írt a New York Times, a The evening world is:

kun árpád2.jpg

Jókai Mór utolsó nizzai tartózkodása alatt hallotta játszani:
„ (...) Oly csodatünemény, kit a széles világ
Magasztal, útjára hull arany és virág (...)".

Szólj hozzá!

Címkék: képviselő polgármester mezőtúr jókai mór kun árpád ádám sándor

Rákóczifalva

2012.05.25. 14:47 levéltárosok

Czirmayné Kocsis Róza: Rákóczifalva története II. köt. Rákóczifalva Nagyközség Önkormányzata, Rákóczifalva, 2008. című kötetéből közlünk két részletet. Az első a szerző bevezetője, a másik pedig a hadbavonultak névsora.

 

Az emlékművön olvasható névsor mellett az alábbi neveket találtuk Rákóczifalva halotti anyakönyvében:

 

Szólj hozzá!

Címkék: rákóczifalva czirmayné kocsis róza

Polgármesterek - Karcag

2012.05.18. 08:25 levéltárosok

 Dr. Szentesi Tóth Kálmán (1875-1946)

1875. május 1-jén született.
 
Karcagon, Rimaszombaton, Budapesten végezte iskoláit. 1902-ben avatták jogi doktorrá Kolozsvárott.
Felesége: Tóth Margit. Fia: Imre.
1903 és 1918 között töltötte be Karcag város polgármesteri székét.
A világháború előtti városfejlesztési munka folytatója, betetőzője: többek között a főtérkövezés, a villanytelep, a jéggyár, a gimnázium kibővítése, a Városi Takarékpénztárt építése fűződik a nevéhez.
A világháború alatti tevékenységét az általa írt, Karcag város polgármestereit felvonultató könyve segítségével mutatjuk be:
 

 

 
1918. novemberében lemond tisztéről, ám a két világháború között is tevékeny politikai-közéleti tevékenységet folytatott.
 
1946. szeptember 14-én hunyt el (az anyakönyvi bejegyzés szerint önkezével vetett véget életének), sírját a Déli temetőben találjuk.
 
Forrás: Szentesi Tóth Kálmán írásai; Elek György: Várostörténet ötvenkét tételben. Karcag város története 1506-1950. Karcag, 2008. 144-158.p.
 

 

Szólj hozzá!

Címkék: polgármester karcag szentesi tóth kálmán

Polgármesterek - Jászberény

2012.05.15. 09:25 levéltárosok

Vavrik Endre (1880-1946)

Az Egerhez kötődő Vavrik-família országos pályát befutó képviselői mellett (pl.: Béla - róla itt) Vavrik Endre a helyi közéletben szerepet vállaló, karriert befutó Vavrikok táborát gyarapította.
1880. június 15-én született Jászberényben. A keresztségben az András, Kálmán, Ágoston neveket kapta. Édesapja: Ágoston.
Édesanyja: Koller Irén.
A Kollerek jászapáti gyökerekkel bíró család, amely szintén befolyáshoz jut a jászberényi, jászsági politikai-gazdasági életben.
Felesége: Lindermayer Erzsébet.
A Kastélylexikon adatai szerint "1893-ban kapott nemesi címet, amikor nagybátyja, hevesi Vavrik Gábor miniszteri tanácsos 1869-ben szerzett nemességét és előnevét I. Ferenc József király rá is átruházta".
 

Vavrik Endre meglehetősen fiatalon a politika színpadára lép: sokévi képviselőséggel /!/ a háta mögött 27 évesen helyettes polgármester, 30 évesen /1910-ben/ megyebizottsági tag, újabb 4 év múlva /1914. november 28-tól/ polgármester. A Nagy Háború végéig, 1918-ig tölti be állását.
A Jászberénynek oly fontos tanítóképző megszületéséről így ír Tóth Gábor
 
"A tanítóképző felállításával az állam és a város célkitőzése találkozott. Jászberényben az intézet létrehozásának gondolata Bathó Jánosné, született Streitmann Mária úrnőnek, fiával Bathó Károly ügyvéddel, 1917. március havában történt beszélgetésük során merült fel. A gondolatot Vavrik Endre, Jászberény akkori polgármestere magáévá tette és kérte a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumot, hogy a minisztérium által tervezett új intézetet Jászberényben állítsák fel. A város 1917. nov. 12-én tartott rendkívüli közgyülési (361. kgy. 19524. kig. sz.) határozatában kimondta, hogy 5 kat.hold és 371 négyszögöl nagyságú területő ingatlant, 50.000 K értékben, díjmentesen a tanítóképző intézet céljaira átenged".
 
1918 őszén válik meg városvezetői tisztségétől. Erről az alábbiakat olvashatjuk a város közgyűlési jegyzőkönyvében: 
 



  
Tarnay/Taczmann-kúria, Vavrik-kúria, Úrikaszinó, Tiszti Klub, Honvéd Jász Kaszinó 
 
1946. március 5-én hunyt el Jászberényben.
 
 

Szólj hozzá!

Címkék: polgármester koller jászberény tanítóképző vavrik endre

Polgármesterek - Szolnok

2012.05.12. 12:19 levéltárosok

 Új sorozatunkban a Nagy Háború időszakának polgármestereit mutatjuk be. Összesen 6 város - Szolnok, Jászberény, Karcag, Kisújszállás, Mezőtúr, Túrkeve - első emberéről írunk.

 

Szolnok - dr. Harsányi Gyula (1864-1934) 
 
Az életrajz megírásakor szembesültünk azzal a problémával, hogy a Szolnoki fejek c. könyv (Hirn-Zsadányi, 1928) adataiban említett szolnoki születési hely nem stimmelt. Pontosabban: a születési anyakönyv bejegyzései között nem találtuk a Harsányi nevet. A középiskolás éveire szintén nem találtunk adatokat ilyen név alatt.
Végül az 1895-ben kiadott „Századunk névváltoztatásai…” c. munkában találtuk meg kérdésünkre a magyarázatot: 1882-ben Hooz-ról Harsányira magyarosított a család.
 
Harsányi Gyula (Hoóz Gyula János néven) 1864. szeptember 16-án született Szolnokon. Édesapja János, édesanyja Rédl Paulina.
A helyi Ferences Gimnáziumban végzi a középiskolát, majd ügyvédnek tanul. Diplomáját 1891-ben szerezte meg. Hazatér Szolnokra, itt kezdi el ügyvédi munkáját.
Ugyanebben az évben (november 14-én) feleségül veszi Elek Erzsébetet, akitől négy gyermeke születik: 1. Ernő (1892-?; Przemysl védőjeként esett hadifogságba. Hazatérőben 5 éves hadifogságából, Omszkban, tífuszban halt meg. 2. Gyula (1895-1919; a románok ágyúzása következtében szenvedett halálos sérülést. 3. Tibor (1898-1945). 4. Anna (1900-1947); férje: Selyem Dezső.
 
A Nagy Háború évei alatt végig (egészen pontosan 1911 és 1918 között) ő Szolnok város polgármestere (tevékenységéről, Szolnok város Nagy Háború alatti éveiről megjelenés alatt áll egy írás).
 

A háború időszaka nem múlt el nyomtalanul a nehéz időkben a várost vezető Harsányi Gyula felett: Ernő és Gyula sorsa mellett 1915-ben elvesztette testvérét, Bálintot, aki Szolnok város árvaszéki ülnöke, az árvaszék helyettes elnöke volt, unokaöccsét, Bélát, aki hősi halált halt.
1918-ban lemondatják állásáról, ám a politikai élettől nem szakad el: a városi képviselő-testület és a vármegyei közgyűlés tagja. 1934-ben hunyt el. A mai Pólya Tibor utca 1950 előtt az ő nevét viselte.
 
 
Források:
Haladás, Szolnoki Újság, Tiszavidéki Újság.

 

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: polgármester szolnok harsányi gyula

Erdélyi menekültek

2012.05.03. 09:14 levéltárosok

A Nagy Háború időszakának megyei eseménysorozatában szinte érintetlenül maradt eddig az 1916. évi román támadás következményeként fellépő erdélyi menekülthullám tárgyalása. Az irategyüttes feldolgozása a 2011. évben elkezdődött.

Nem az erdélyiek voltak azonban a háború első menekültjei: 1914-1915 folyamán, az orosz invázió idején a vármegye területén mintegy 2.500 menekülő került elhelyezésre. A menekülők egyik fele önmaga tartotta fenn és élelmezte magát, a másik fele azonban közsegélyre szorult. Az oroszok által feldúlt felvidéki községek újjáépítésében nagy szerepet vállalt Jász-Nagykun-Szolnok vármegye, a 30 ezer koronás támogatás mellett egy százalék pótadót is vállalt.[1]
A felvidéki-galíciai menekülteket internáltak[2], majd 1916-ban az erdélyi menekültek követték.
Az elhúzódó háború miatt stratégiai fontosságúvá léptek elő azok az országok, amelyek még nem kötelezték el magukat. Így volt ez a Román Királyság esetében is, amely óriási területekért cserébe vállalta, hogy az antant oldalán avatkozik be.
Az augusztus végén bekövetkező román támadás következtében tízezrek voltak kénytelenek egyik percről a másikra elhagyni erdélyi otthonaikat. A Belügyminisztérium rendeletére a szolnoki vasútállomáson azonnal megkezdte működését a „Menekültügyi kirendeltség”, ahol a városi és a megyei tisztikar folyamatos szolgálatot adott,[3] s melynek vezetője Pethes László vármegyei jegyző lett.[4] A vasútállomáson 77.632 erdélyi és 2.289 bukovinai menekülő haladt át.[5]
Az első időszak kaotikus állapotai után sikerült megszervezni a pályaudvari élelmiszer-ellátást, a szolnoki városházán a segélykiosztást és a szálláshelyek biztosítását, a megyékben elhelyezettek nyilvántartását, felruházását.[6] A Vöröskereszt Egylet is segített a pénz- és természetbeni adományok szétosztásában.
A hatóságok elsősorban Udvarhely megyei menekülteket irányítottak megyénk területére, de rajtuk kívül több erdélyi vármegye menekültje is elhelyezésre várt. Az Udvarhely vármegyei tisztikar dr. Paál Árpád udvarhelyi főjegyző vezetésével próbált segíteni földijeik gondjain-problémáin.[7] Októberben -a sikeres erdélyi harcoknak köszönhetően- megindult a lassú visszavándorlás. 1917 júniusában megszűnt az állandó konyha a vasúton, ettől az időponttól kezdve csak hideg élelmet, kenyeret, szalonnát, sajtot biztosítottak az áthaladóknak.
Itt kell megemlítenünk, hogy az erdélyiek távozása után -1917 őszén- egy pár hónapra csángó menekülteket is befogadott a város és a megye. Hadikfalva, Andrásfalva, Istensegíts községekből csaknem 500 fő érkezett.[8] Mindannyiuk a megye támogatását élvezete 1918 áprilisáig, a visszatelepítés időpontjáig.
Ugyancsak a menekültügyi kirendeltség támogatását vette igénybe 1918-ban az a 651 lengyel zsidó, akik Galíciába és Bukovinába térhettek haza.
 
Az itt közölt forrás Hild Viktor (újságíró, történetíró, régész, levéltáros) nevéhez fűződik, aki a „Menekültügyi kirendeltség” utolsó vezetője (is) volt. Az alispánnak szóló jelentésében részletesen beszámol a kirendeltség által elvégzett munkáról, az érkezett, illetve eltávozott menekültek számáról.
 
Jelzet:
JNSZML Alispáni iratok, 2687/I/1922.
 
 

 


[1] Az alispáni jelentést idézi: Haladás, 1915. október 17. 1-2. p.
[2] JNSZML Alispáni iratok 11270/II/1921.
[3] Alispáni jelentés a Közigazgatási Bizottságnak 1916. augusztus hónapról. JNSZML Közigazgatási bizottság iratai I.47/1917
[4] 1917. április 5-től dr. Goszthony Sándor vármegyei főjegyző (1917-1920) vette át a feladatot. A kirendeltség tényleges vezetője Hild Viktor volt.
[5] Hild Viktor vármegyei levéltáros, egyben a kirendeltség utolsó vezetője által készített összefoglaló adatai. In: JNSZML Alispáni iratok, 2687/I/1922.
[6] JNSZML Alispáni iratok, 21103/I-II/1922.
[7] Alispáni jelentés a Közigazgatási Bizottságnak 1916. szeptember hónapról. JNSZM Közigazgatási bizottság iratai I.47/1917.
[8] JNSZML Alispáni iratok, 2687/I/1922.

Szólj hozzá!

A kengyelesi Hindenburg

2012.04.25. 14:46 levéltárosok

/Forrás: Haladás, 1915. 02.07.3.p./

Kengyel:

 

Szólj hozzá!

Címkék: hindenburg törökszentmiklós kengyel fekete péter pusztakengyel

Kisbakonyi Sándor kalandjai

2012.04.20. 10:56 levéltárosok

Kisbakonyi Sándor

1895. május 15-én született Jásztelken. (Jász-Mihálytelek, 434.sz.) Apja: Sándor, anyja: Kuli Erzsébet. Római katolikus vallású, állapota: földetlen.

A születési anyakönyvben ennyi található arról a Kisbakonyi Sándorról, aki a Nagy Háborúban olyan helyeken járt, amelyeket élete végéig megőrzött emlékezetében.

"Először Budapestre vonultam be mint tüzér, onnan elmentünk Bécsbe. Igen jó fogadtatásban részesítettek bennünket, mindenkinek a sapkájára rá volt írva: győzelem vagy halál. Onnan kimentünk Tirolba, ott körülbelül 30 napig voltunk, kilőttünk néhány gránátot az ellenségre, aztán kaptunk egy parancsot, lejöttünk Szerbiába. Október 5-én keltünk át a Cigányszigeten Belgrádba. Két-három napig lőtték a tüzéreink az Avala hegységet, majd aztán megindult az előnyomulás, megállás nélkül folyt és folyt, de irtózatos szenvedéssel, esett az eső állandóan, fáztunk. Megesett kérem szépen, hogy két éjjel is úgy aludtam, hogy a lovamnak a kantárja a karomon volt és kökényfákra tettem a pokrócot, ott aludtam. A ló, szegény, néha el is bukott, ugye, mert azok mentek állandóan. Aztán, hogy Szerbia kapitulált, Zimonyban vonatra szálltunk, és akkor lementünk Stájerországba. Ott egy kis községben voltunk két hónapig, akkor újra felöltöztettek bennünket, felszereltek, és körülbelül február 24-én vagy 25-én indultunk le Törökországba.

 

(...)
Konstantinápolyban óriási szeretettel fogadtak bennünket, ezrek, százezrek voltak talán, a virág bokáig ért. Ott voltunk 5–6 napig, így meg is látogatott bennünket a török szultán (V. Mehmed: 1909-1918). Egy igen nagy szakállú bácsi volt, jó öreg volt már. És volt még egy látogatónk ott a laktanyában, gróf Széchenyi Pálnak az özvegye.
Kíváncsi volt a magyar fiúkra. Hát ő elmondta, hogy ő egy ilyen disszidens-féle, a török szultán kedvence, de a magyar, illetve az osztrák hatósággal nem azonosította magát, ezért inkább otthagyta a hazát és elment Törökországba. Ott a férje megalakította az ottani tűzoltóságot, és ezért az akkori pasa igen nagy kitüntetésben részesítette. Előléptette pasának. Széchenyi pasa volt a neve...
 
Nem Pál, hanem Ödön („a legnagyobb magyar” fia, 1839–1922) volt a törökországi tűzoltóság létrehozója.
2. felesége, Christopulos Eulália (1854-1918) volt.
 
Volt ott egy tolmács, szolnoki ember, már tíz éve volt az osztrák–magyar banknak az igazgatója. Ő tudott törökül, és ezért őt beinvitálták hozzánk katonai szolgálatra. Gondoltam, ha itt leszek valameddig, én megtanulok törökül, és kérdeztem tőle, hogy hogy kell ezt meg azt mondani. A szomszédban ki volt írva, hogy könyvkereskedés, vettem egy noteszt, és azon a napon volt olyan kedves az a bácsi, hogy sok szót lejegyzett nekem... Aztán mentünk lefele Damaszkuszig, és közben mindig tanultam. Mikor leértünk már oda Palesztinába, akkor kimentünk a piacra. Egy Lajta Károly nevű, meg több pesti gyerek volt velem, azt mondják, gyerünk, te már tudsz valamit törökül. Hát aztán beszélgettünk ott az asszonyokkal, de nem értettek egy árva szót se. Visszaérve mondom: Zászlós úr, baj van. Micsoda, Kisbakonyi? Mondom, beszélgetek a piacon az asszonyokkal, egy árva szót se értenek. Ja, fiam – azt mondja –, ezeket én se értem, ezek már arabok. Újra kezdhettem. Ezek a bajtársaim, Váradi is meg a Szabó is nevettek: mit kínlódsz velük, pajtás? Három hónap, és közéjük verünk, aztán megyünk vissza. Hát, kérem szépen, öt év lett belőle... Amikor Birszabába leértünk, ott óriási fogadtatásban részesültünk. Felállt egy magas rangú tiszt: Kedves magyar testvéreim, szeretettel üdvözöllek benneteket, hogy önként lejöttetek a hazánk védelmére. Mellettem volt egy budapesti fiú: az Istenit..., most tudom meg, hogy önként jöttem..."
/Forrás: Filmvilág 1984/3./
 
Egy másik forrásból:
 
"(...)
A kiképzőnk is községbeli volt, Szűcs Márton, aki itthon lett hentes.
(...) Együtt voltam Szabó Ferenc árokszállási és Váradi Lajos törökszentmiklósi katona-cimborákkal, akikkel örök barátságot kötöttünk. Mindhárman szerencsésen hazaérkeztünk.
(...)
…hosszú, viszontagságos út után megérkeztem Palesztinába, Jeruzsálem városába, ahol találkoztam osztrák-magyar zarándokokkal. Itt kaptam egy emléklapot, amely ma is megvan. Meglátogattam az összes szent helyeket: Krisztus koporsóját, a Getszemáni-kertet, az utolsó vacsora termét, Szűz Mária születési helyét, a Golgotát.”
(...)
1919 októberében estem angol fogságba. Bezán, Arábia, Palesztina városaiban töltöttem fogságom napjait. Hosszú távollét után 1920. január 6-án kerültem haza.”
/Forrás: Sárközi János: Mihálytelek-Jásztelek története. Jásztelek, 2003. 113-114.p./
 
Kisbakonyi Sándor 1991-ben, 96 évesen hunyt el.  Jásztelken nyugszik.
 
 

2 komment

Címkék: palesztina törökország tüzér jásztelek kisbakonyi sándor

Jászkiséri hősi sírok

2012.04.13. 10:23 levéltárosok

A Levéltár munkatársai 2011 tavaszán bejárták a megye temetőit és igyekeztek az összes település hősi sírjait lefényképezni (ezek megjelentek a Levéltár DVD kiadványán, illetve készült egy kisfilm /több is - ez a jászsági hősi sírokat mutatja be/ is.). A megyei nyilvántartás internetes megjelenésének előkészületei folyamatban vannak. Problémát jelentett ugyanakkor, hogy számos településen olyan hivatali-egyházi-helytörténeti információt kaptunk, hogy az adott településen nincs hősi sír. Ennek következtében természetesen a rendelkezésünkre álló lista sem teljes. 

Jászkiséren sem készültek fényképek. Eddig.

Egy rendezvényen azonban Agócs Tibor, a jászkiséri Csete Balázs Általános Iskola történelem szakos tanára arról tájékoztatott bennünket, hogy a párjával gondoznak hősi sírokat Jászkiséren. Ez a bejegyzés tehát Nekik is köszönhető.

1. sír - BALOGH FERENC

(1885.04.09.-1914.11.06.)

 

  

(Fotó: Mészárosné Csók Zsuzsa) 

 

2. sír - Borsos János 

 

1889. 09.26-án született Jászkiséren.

Apja: János, iparos. Anyja: Tóth Klára. Lakhely: Jászkisér, 565.sz.

 

(Fotó: Mészárosné Csók Zsuzsa)  

 

3. sír - Dóka József

1890.04.23-án született Jászkiséren. Apja: József, anyja: Tóth Zsuzsanna. Református vallású, kisbirtokos. A cs. és kir. 68. gyalogezred népfelkelője. Felesége: Kovács Erzsébet - házasságot kötöttek: 1912. 10. 15-én, Jászkiséren. Gyermekük, 1915.01.13-án, 9 hónaposan elhunyt.

(Fotó: Agócs Tibor)

 

4. sír - Tamás János

Az ő neve nem található meg a jászkiséri emlékművön!

 
Adatai (jászkiséri anyakönyvek):
1887. 07.10-én született Jászkiséren. 345. sz. ház. Református vallású, földműves.
Népfelkelő a m. kir. 29. h. gye-ben, 1916. április 11-én hunyt el a Rarancze melletti csatatéren, Bukovinában.
Felesége: Gábor Mária Julianna - házasságot kötöttek: 1909. 11. 13-án, Jászkiséren.
Apja: János (szintén földműves), anyja: Szabó Eszter.
 
Gábor Mária Julianna: 1892. 10. 08-án született Jászkiséren. Apja: Péter (gazda), anyja: Szabó Borbála. Mindketten jászkiséri születésűek. 470. sz. ház. Elhunyt 1961. 06.16-án Jászkiséren. A Széchenyi u. 3. sz. alatt lakott. 
 
(Fotó: Agócs Tibor)
 

 

Szólj hozzá!

Kunszentmártoni hősök

2012.04.12. 08:35 levéltárosok

 Az alábbiakban az 1929-ben kiadott "Kunszentmártoni hősök albuma" című könyv egyik írását közöljük.

 A könyvben visszaemlékezések mellett olvashatunk az emlékmű történetéről, illetve megtalálható benne a hősi halált halt katonák névsora.

 

 /Forrás: Kunszentmártoni hősök albuma. A Kunszentmártoni Híradó szerkesztése és kiadása. Kunszentmárton, 1929. 5-10.p./

 

/Forrás: Kunszentmártoni hősök albuma. A Kunszentmártoni Híradó szerkesztése és kiadása. Kunszentmárton, 1929. Képmelléklet/ 

 

 /Fotó: Mészárosné Csók Zsuzsa/

Az emléktábláról azonban hiányzik pár név - most ezeket is közöljük:

 

KUNSZENTMÁRTONI HALOTTI ANYAKÖNYV /1914-1980/:
 
BENCSIK ISTVÁN 130/1929 BENKE JÓZSEF 146/1939 BENKE LAJOS 19/1919
 
CSOMÁN JÁNOS 147/1931
 
DÉNES SÁNDOR 6/1918 DÉZSI PÉTER 42/1952 DOBA MIHÁLY 55/1939
 
GÁCSI JÓZSEF 45/1923
 
B. GYÓLLAI MIHÁLY 44/1916
 
HEGEDŐS ANDRÁS 154/1927
 
KAMPERT FERENC 133/1947 B. KOVÁCS BÁLINT 89/1926 M. KOVÁCS MÁTYÁS 76/1923
 
MOLNÁR ISTVÁN ANDRÁS 287/1915 MOLNÁR JÓZSEF 147/1922
 
NAGY LAJOS 79/1922
 
PATAKI PÉTER 143/1923
 
SCHMIED GYÖRGY 211/1917
 
SZABADOS ISTVÁN 53/1929 SZABÓ FLÓRIÁN 194/1923 SZIROM KÁLMÁN 140/1916 SZŐKE SÁNDOR 199/1923
 
TIGYI LÁSZLÓ 18/1936 TITTEL SÁNDOR 166/1940 TÓTH GYÖRGY 179/1927 TÓTH MÁTYÁS 27/1955
 
VIGH KÁROLY 60/1936
 
 
KOVÁCS JÓZSEF: JÁSZKUN HUSZÁROK EMLÉKEZETE:
 
K. FARKAS LAJOS
SZEPESI ANTAL
TACSIK MÁRTON

 

Szólj hozzá!

Címkék: emlékmű emléktábla kunszentmárton hősök albuma

A "blogszolnok" a kiállítás búcsújáról

2012.04.10. 12:59 levéltárosok

Bajnai Zsolt újságíró összegzése a Levéltár Nagy Háborús kiállításának búcsújáról:

"Kiállítás búcsúztató

2012. április 02.
 
"Aktív szereplői legyünk múltunknak és történelmünknek" - mondta Fülöp Tamás, levéltár igazgató a Hősök voltak mindannyian című kiállítás utolsó látogatási napján, amikor családias hangulatban búcsúztattuk a tárlatot. Emlékként azonban nem tárgyakat, hanem újabb érdekes történeteket vihettünk haza.
 
A tavaly májusban megnyitott "Hősök voltak mindannyian - Jász-Nagykun-Szolnok megye a nagy háborúban" című kiállítást az elmúlt másfél évben közel kétezren látták a megyei levéltár Pozsonyi úti épületében. Mint a kiállítást búcsúztató utolsó látogatási napon Czégény Istvánné igazgató-helyettes, főlevéltárostól megtudtuk, nemcsak szervezett csoportokban, de egyénileg is nagyon sokan felkeresték a tárlatot. Ez is indokolta, hogy az eredeti tervektől eltérően, nem február végén, hanem csak március 31-én zárt a levéltár raktárának előterében kialakított, országosan is egyedülálló kiállítás. Ami nemcsak attól volt különleges, hogy a megye első világháborús emlékeit próbálta összegyűjteni, hanem amiatt is, hogy a kiállított anyag jelentős része magánszemélyektől és lelkes gyűjtőktől származott.
Az utolsó látogatási napra is tartogattak érdekességeket a levéltár munkatársai, akik a kiállítás létrejöttében szerepet vállaló gyűjtőket invitálták meg előadónak. Udovecz György, a "Szolnok" Magyar Királyi Hagyományőrző Alapítvány elnökének előadását követően például Markó Ferenc, abonyi gyűjtő a kiállított "kincsek" fellelhetőségéről beszélt.
Mondandóját pedig olyan, a kiállításhoz kapcsolódó, saját tárgyakkal illusztrálta, amiket ezúttal az érdeklődők nemcsak nézhetett, de akár kézbe is foghatott. A közel száz éves katonai csajka láttán talán a gyűjtőszenvedély mibenléte mellett a háborúk hétköznapjairól is elgondolkodhattunk.
Kiss M. Jenő (mellékelt képünkön) korhű egyenruhában mutatta be azoknak a tárgyaknak egy részét, amelyeket hetven gyűjtőtársához hasonlóan a kiállítás rendelkezésére bocsájtott. Valószínű, hogy a legtöbb fotó és emléktárgy tőle érkezett a levéltárba, hiszen Kiss M. úrban nemcsak Magyarország, de talán Európa legjelentősebb IV. Károly gyűjteményének tulajdonosát is tisztelhetjük. A korszak iránti érdeklődését, gyűjtői elkötelezettségét nemcsak az jelzi, hogy ott volt IV. Károly római boldoggá avatási ceremóniáján, de például az az utolsó magyar királytól származó, trónfosztása után Tihanyban kelt levél is, amely a tulajdonát képezi.
Rendkívül érdekes előadást tartott Szathmáry István, a Damjanich Múzeum munkatársa is, aki családi emlékek révén kötődött a kiállításhoz. A középkori és az első világháborús harcmodor összehasonlításáról, vagy éppen a rohamsisak megszületéséről szóló, kifejezetten szórakoztatóan elmondott történetei, a magyar katonák olaszországi forintokon alkalmazott harcmodoráról szóló anekdotái nemcsak érdekesek, de szórakoztatóak is voltak.
A kiállítás zárásaként Bojtos Gábor levéltáros a tárlat utóéleteként hamarosan elkészülő, virtuális kiállításból villantotta fel az első világháborús szolnoki emlékhelyeket. Képes prezentációjából ismét csak az derült ki, mennyi érdekes, és alig ismert látnivaló van ebben a városban.
A különleges kiállítás "temetés" végén Fülöp Tamás megköszönte kollégáinak a színvonalas kiállításba fektetett másfél éves munkájukat, a látogatókat pedig az első világháborús emlékhelyek felkeresésére, kutatására bíztatta, hogy így "aktív szereplői legyünk múltunknak és történelmünknek".
 

A cikk eredeti helye: 

http://www.blogszolnok.hu/ajanlom_kiallitas_bucsuztato

Szólj hozzá!

Címkék: kiállítás kiss jenő szathmáry istván bajnai zsolt blogszolnok udovecz györgy fülöp tamás

Vitéz Nagy László

2012.04.03. 12:50 levéltárosok

A Nagy Háború megyei alakjai közül nem hagyhattuk ki Nagy Lászlót.

Karcagon született 1879. június 28-án.

 

Kurucz Jánostól (A Nagykunságban lakozott Laczka család: 99.p.) tudjuk, hogy "képesítése (kántortanító) megszerzése után Esztáron (Bihar megye) tanít, ott ismerkedik meg feleségével, ott esküsznek. (...) 1909-től tanít a karcagi Református Fiúiskolában".

(Forrás: Kurucz: 98.p.)

1914-ben vonul be a cs. és kir. 68. gyalogezredhez. A keleti fronton kitünteti magát vitézségével, majd 1916. júliusában fogságba esik.

 

(Forrás: JNSZML Jász-Nagykun-Szolnok Vármegye Vitézi Székének iratai; A haditettleírásokról: Cseh Géza írása a Zounuk 25. számában: 507-555.p.)

A hadifogságban végzett sokoldalú tevékenységének bemutatására több iratot is fel tudtunk használni: egyrészt saját visszaemlékezését, másrészt a hadifogoly-közösség ún. "Bizonyítványát", harmadrészt a többek között Nagy László által hazahozott és a (reményeink szerint megjelentetés alatt álló) Ráday Könyvtárban fellelt kb. 300 oldalas gyűjteményt. Mindezek úgy tanúskodnak Nagy Lászlóról, mint aki "első volt az elsők között".

 

(Forrás: Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Gyűjteménye)

 

 

 (Forrás: JNSZML Jász-Nagykun-Szolnok Vármegye Vitézi Székének iratai)

 

 (Forrás: Kurucz: 189.p. és Kovács Bálint: Krisztus kisded egyháza: 36.p.)

A hadifogságból hazatért Nagy László egészsége már nem volt olyan többé, mit korábban. Bár visszatért a katedrához, ám 46 évesen, sok betegeskedés után nyugdíjba vonult.

A Karcagról kiinduló vitézi mozgalom (1920) fontos aktusa a vitézi föld ünnepélyes "átadása". Nagy László 1924 augusztusában kapta meg Horthy Miklós kormányzó jelenlétében a vitézi telket. 

A Filmintézet adatbázisában találtunk egy filmet, amely tudósított az eseményről (sajnos, itt csak írásban):

„1. Karcag a "kun" ivadékok városa az elsők között volt, hogy 100 hold föld adományozásával a vitézi rend megteremtését előmozdítsa.

2. A Kormányzó Úr Ő Főméltósága a Karcagi négy vitézt ünnepélyesen beiktatja vitézi telkébe. {Horthy Miklós az ünnepségen, avat}
3. (5) Karcag apraja-nagyja már a kora reggeli órákban talpon van.
4. (13) A négy vitéz: Nagy László tanító, Csontos László, Kocsis Mihály és K. Szabó Imre gazdálkodók. {A négy vitéz képe.}
5. (16) A Kormányzó Úr Ő Főméltósága vitézei között. {Horthy Miklós beszél a vitézekhez.}
6. (17) A Kossuth téri beiktatás alatt, a népliget fái között rotyog már a gulyás {Nagy üstökben keverik az ételt}
7. (18) Karcag szépei izgalommal várják a legmagasabb vendéget - a bankettre.{Magyarruhás leányok csoportja}
8. (19) A teremben pompás karcagi birkapörkölt - regősök bús nótái régi dicsőségről - kunok harcairól - jövő boldogságról...{Darutollas vitézek a teremben}”
 

  (Forrás: Nagy-Kunság, 1922. augusztus 13. és augusztus 20. és JNSZML Jász-Nagykun-Szolnok Vármegye Vitézi Székének iratai)

 

Nagy László 58 évesen, 1937. december 7-én hunyt el.

 

 

Unokája, dédunokája birtokában fantasztikus relikviák találhatóak: térkép, bejelölve a hadifogságból hajóval hazatérők állomásai, vitézi kard, emléktábla...

Szólj hozzá!

Címkék: hadifogság nagy lászló vitéz karcag tanító levéltár vitézi szék ráday könyvtár

Rendhagyóan búcsúzik a kiállítás

2012.03.27. 14:52 levéltárosok

 

Szólj hozzá!

Címkék: meghívó

Szabó Barna

2012.03.21. 09:33 levéltárosok


Szabó Barna (1892-1944): szolnoki író, újságíró. "Nagy Háborús" történeteiből válogattunk.

Forrás: HIRN László, ZSADÁNYI Oszkár (szerk.): Szolnoki fejek. Szolnok, 1928.

Jelentős szereppel bírt Szolnok város közéleti, kulturális életében.

Elfogatásáról, haláláról Csősz László így ír: "Az 1944. március 20-a körül a városba érkező Gestapo-különítmény a csendőröktől kapott lista alapján az elsők között hurcolta el. Szabotázzsal, politikai összeesküvéssel vádolták. Társaival együtt a német titkosrendőrség helyi bázisán, majd a megyeháza pincéjében raboskodott. Az internálótáborból indított vonattal Auschwitzba deportálták, ahol gázkamrában gyilkolták meg."

Emlékét emléktábla, illetve ún. "botlatókő"őrzi (Szolnok, Szapáry utca 9.):

 

 

 

Forrás: Szabó Barna: Elevenek és holtak. Emlékezés békére, háborúra, eseményekre, emberekre. Szolnok, 1938.

Szólj hozzá!

Címkék: újságíró hadifogság szolnok szibéria hadifogoly szabó barna

Katonadalok 3.

2012.03.18. 11:37 levéltárosok

Makám: Katona sirató (a műfajról: itt)

Ének: Bognár Szilvia

Szöveg: itt.

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: makám bognár szilvia katonadal

Március idusán...

2012.03.14. 18:29 levéltárosok

 

Forrás: Haladás, 1915-1918 

 

Szólj hozzá!

Címkék: március 15 haladás

Főgimnáziumok: Szolnok 2.

2012.03.13. 08:12 levéltárosok

A harmadik háborús év

A lefolyt tanévben két évi távollét után újra régi otthonunkban taníthattunk. A tornatermet azonban a román betörés alkalmával újra lefoglalta kórháznak a katonai parancsnokság.

Főépületünk földszinti 9 tantermét az I. ker. fiú- és leány elemi iskolák részére kellett átengednünk a délutáni időre.
 
A tanárok
 
Kartársaínk közül a lefolyt tanévben hárman teljesítettek katonai szolgálatot:
Telmán Gyula mint a 82-ik gyalogezred hadnagya, részt vett a betörő románok kíverésében, az év folyamán betegállományban is volt, jelenleg ezredénél kiképző tiszt.
Vörös István dr., a 26. gyalogezred hadnagya, másfél évi arcronal-szolgálat után a tavasszal került haza az orosz harctérről Esztergomba kiképző tisztnek.
Winter András, a 68. gyalogezred zászlósa, 1916. július havában az orosz harctéren hadifogságba jutott. Tobolskból gyakran felkeres bennünket soraival.
(...)
A tanév végén (...) rendszeres előadások voltak, hogy a tanulók a világháború jelentőségéről, annak az emberiség és nemzetek kulturális és gazdasági életére való vonatkozásáról, hatásáról tájékoztatást nyerjenek. Az intézet 8 tanára a tanulók szellemi fejlettsége fokához mérten 3 csoportban tartott 1/2—2 órás előadást...
(...) A tisztviselői osztályra nehezedő súlyos megélhetési viszonyok közt a tanári testület tagjai nem voltak abban a szerencsés helyzetben, hogy - mint az előző 2 tanévben - hathatósabban támogassák a különféle hazafias és jótékony segélyakciókat.(...)
 
A tanulók
 
Az 1899. évfolyamú növendékeink közül 6 VIII o. és 3 VII. oszt. találtatott katonai szolgálatra alkalmasnak.
 
A hazafias és jótékony adományok gyűjtésében növendékeink szerény anyagi viszonyaikhoz képest az idén is buzgólkodtak.
(...)
Iskolai egyesületeink közül a segítő egyesület gyakorolt nagyobb mértékben jótékonyságot a nagy számban ide menekült erdélyrészi tanulókkal: 1518 K. értékű ruhát vásárolt részükre, ezenkívül könyvtárából használatra adta nekik a szükséges tankönyveket. Füzetekkel, írószerekkel, szintén az iskola látta el őket a 315 K adományból, mely az igazgató kezeihez befolyt. (...) A vörös-kereszt helybeli fiókja 4 tanulónak adott ingyen ebédet és vacsorát, ezenkívül 25 úri család látott vendégül hetenként egyszer-kétszer 1-1 menekültet napi el­látásra. Fogadják a nemesszívű emberbarátok e helyen is az iskola és a menekültek hálás köszönetét.
Tanulóink létszáma - főleg az oláh betörés folytán - tetemesen megnövekedett. Míg ugyanis nyilvános tanulóink száma az előző tanévben 218 volt, addig a f. tanévben 303 vétetett fel. Ezek közül 62 menekült az év folyamán eltávozott, a tanév végéig 13 maradt itt közülük.
 
Iskolai ünnepeink: Az október 2-iki tanévmegnyitón az igazgató a nehéz időkben a kötelességek még pontosabb teljesítését kötötte az ifjak lelkére, önmegtagadásra s a jótékonyság gyakorlására buz­dította őket. Nov. 30-án, Őfelsége I. Ferenc József temetése napján, az országos gyászban való részvétünket gyászünnepéllyel fejeztük ki, amelyen Orosz György tanár tartott gyászbeszédet. A január 3-iki koronázási ünnepélyen az igazgató mondott megnyitó beszédet, felolvasta és fejtegette IV. Károly Őfelségének népeihez intézett proklamációját. Március 3-án a katonai szolgálatra bevonult tanulóinkat búcsúztattuk el az iskolától családias ünnepélyen.
 
 
Az utolsó háborús év
 
Az intézeti épület
 
A lefolyt tanévben is mentes volt a katonai beszállásolástól. Csak a tornaterem maradt még mindig lefoglalva kórház céljaira, bár a tanév legnagyobb részében egy beteg sem volt itt elhelyezve.
 
A tanárság
 
Kartársaink közül a lefolyt tanévben hárman teljesítettek katonai szolgálatot:
Telman Gyula, a 82. gyalogezred hadnagya helyi szolgálatra van minősítve; jelenleg az olasz front mögött teljesít hadtápszolgálatot.
Vörös István dr. a 26. gyalogezred hadnagya, már a harmadik éve állandóan a harctéren szolgál.
Winter András a 68. gyalogezred zászlósa, 1916. július havában az orosz harctéren hadi fogságba jutott. Remélhetőleg nem sokára viszontlátjuk a messze keletről hazatérő foglyainkkal.
(...)
 
A tanulók
Az 1899. és 1900. évf. növendékeink közöl a szeptemberi pótszemlén 2 (VI. és VIII. o.) magántanuló, januárban 5 VIII. o. és 1 VII. o. r. tanuló, áprilisban 1 VIII. o. r. tanuló találtatott katonai szolgálatra alkalmasnak.
 
Iskolai emléktábla:
 
"Az emléktáblán felvettük mindazok neveit, akik az intézetnek növendékei voltak s tudtunkkal más iskolák emléktábláján nem szerepelnek."
 
"Ez elesett ifjú hősök önfeláldozó hazaszeretetét és példaadó kötelességtudását hirdesse az iskola falain elhelyezett emléktábla. Elesett hőseink szelleme is nevelje ifjúságunkat arra, hogy hazáját mindenek felett szeresse, érette munkálkodjék, érette mindent, ha kell, életét is áldozza." 

Szólj hozzá!

Címkék: szolnok gimnázium főgymnasium verseghy ferenc gimnázium

Winter András 14. Haza, haza, haza...

2012.03.11. 16:15 levéltárosok

1920. jún. 24-én érkezett meg lágerünkbe, Nikolszk-Uszuriszk-be a Magyar Vöröskereszt Bizottság két kiküldöttje, Dr. Kovács István őrnagyorvos és Dell' Adami Géza vezérkari százados, hogy előkészítsék a magyar hadifoglyok hazaszállítását. Anyagi eszközökkel nem rendelkeztek, de jártak az USA-ban, ahol hivatalos és társadalmi körökkel együtt megindítottak egy nagy gyűjtési akciót, hogy a magyar hadifoglyok hazaszállításának költségeit előteremtsék. Adományoztak a különféle magyar egyesületek és magyar egyházak és magánosok is. A legnagyobb összeget az amerikai magyar zsidóság adományozta. Ezért az ő kívánságukra tagjaik közül küldtek ki a „Siberian Repatriation Fond” megbízottjainak élére egy teljhatalommal felruházott vezetőt Mr. Rosenblatt személyében, aki VII. 28-án érkezett meg Vladivosztok-ba. Hozott pénzt, csekkeket, gyorssegélyezésre szolgáló élelmet és ruházatot, gyógyszereket stb. Gyorssegélyezést már a két Magyar Vöröskereszt Bizottság-i tag is eszközölt, s ugyancsak segített a még július elején megérkezett Amerikai Magyarok Segélybizottságának két kiküldöttje: Smoliga József r. kath. főtisztelendő és Dr. Haitinger Rezső orvos úr is. A három bizottság egymás utáni megérkezése bizonyságot, hitet, reményt élesztett a nagyon csüggedt hangulatú magyar hadifoglyokban is. Hiszen már azt hittük, hogy az idegen légiósok, az idegen nemzetiségűek, a saját költségükön hazatartó társaink után mi, a szegény és kifosztott ország fiai sohasem fogunk hazajuthatni? Letargiánkból felrázott az egymás után érkező bizottságok biztató szava, de természetesen még jobban az, hogy láttuk is erős munkálkodásukat hazaszállításunk érdekében. A repatriáló bizottság munkáját minden irányban segítette az Y.M.C.A. vezérlő megbízottja, Rev. Tyvissen. Az ő nevét áldva fogják életük végéig emlegetni a Távol-Kelet összes hadifoglyai, de elsősorban mi magyarok, kik oly sok jót, segítséget, erkölcsi és anyagi támogatást élveztünk általa.
 
Még szeptember hó végén elindult vonaton az első amerikai magyar transzport NiKolszk-Uszuriszk-ból. de csak X. 3-án ment tovább a kb. 2200 fő a Scharnhorst gőzössel Vladivosztokból. X. 24-én indult a második, főleg magyar transzport. A mi vonatunk egy izgalmas keddi napon du. 5-kor indult Nikolszk-Uszuriszk-ból kb. 1.850 hadifogollyal. Sajnos, még most is némi balszerencse üldözött bennünket. Az előttünk haladó vegyes személyvonat kisiklása következtében kb. a fele úton vonatunk vesztegelni volt kénytelen. Előttünk állt a mintegy 1.200 m. hosszú alagút, ezelőtt volt a pálya megrongálva.
 
Csak másnap, 25-én du. indulhattunk tovább, de 26-án már Vladivosztokban be is hajóztak minket a „Mainam” óceánjáró gőzösre. A behajózást megelőzően megebédeltünk, aztán a Y.M.C.A.-tól kakaós-kekszes vendégségben részesültünk, a hajóra is felszállíttattak némi liebesgabet-et (szeretetadományt). Elbúcsúztunk tőlük. Az orosz hatóság, a dán és svéd konzuli megbízottak, az amerikai bizottság, valamint a mi részünkről beszédek hangzottak el. A hajóra szállás sok körülményes ellenőrzéssel ment, mert az előző transzport a hivatalosan megállapított létszámon felül erősen felduzzadt. Hiába való erőlködés volt a nagy ellenőrzés, mert mi hadifoglyok magunk is segítségére voltunk azoknak, kik létszámon felül igyekeztek feljutni „feketeutasként” a hajóra. A „blinde passasira” vagy röviden schwartz úrékkal az eredeti 1850-es létszámunk 2.150 emberre szaporodott. Dehát hiába figyelmeztettek a bekövetkező bajokra minket! Megosztottuk a plusz 300 társunkkal ételünket és férőhelyeinket. A helyszűke miatt a mi amúgy is rossz elhelyezésünket súlyosbították, nem is főzték rájuk. De mivel mindig sokan elmaradtak az étkezésről, másrészről pedig az ételadagokat kiosztó hadifoglyok egy kanálkával kisebb adagokat osztottak, valahogy megvoltunk. A mosdó, ebédlő és folyosók pedig hálóhelyekké alakultak át lassanként. Ment a dolog hol simán, hol döcögve. Később, útközben őket is felvették a hazaszállítottak névsorába! Hajónk indulásra készen várta érkező vonatunkat, mégis igyekeztünk sokan megfürödni egy közeli öbölben, hogy elmondhassuk: fürödtünk a Csendes-óceánban. Siettünk a hűvös idő miatt is a fürdéssel, de igyekeztünk is vissza transzportunkhoz, nehogy lekéssünk a behajózásról! Borzalmas még gondolatnak is!
 
Végre mindenki rendben a hajón volt, pleni zenekarunk kísérete mellett énekeltük a Hymnusz-t, a parton álló hatóság, civilek és hadifoglyok zsebkendőiket lengetve, fel-fel kiabálva, éljenezve búcsúztattak. Du. 4h 10m-kor felszedve horgonyát, hajónk gépei zakatolva megindultak. Megkezdtük hosszú tengeri utunkat a fogság országából hazafelé!

Szólj hozzá!

Címkék: napló port colombo said vlagyivosztok csót winter andrás mainam

Szolnok város hősi halottai

2012.03.10. 09:58 levéltárosok

Források, adatok, módszertan
 
Minden, Szolnok város Nagy Háborús áldozatait is megemlítő történeti munka 305 fős veszteségről számol be. Valószínűleg Dr. Scheftsik György vármegyei főlevéltáros volt az, aki szerkesztőként 1935-ben megjelenő, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye múltja és jelene című munkájában először használta ezt az adatot.
Ez a veszteségi adat viszont több szempontból is megkérdőjelezhető.
A Levéltárban folytatott – és a megye összes településére kiterjesztett – kutatásunk néhány alapvetése a következő:
Szolnokinak tekintettük azokat, akik szolnoki születésűek, vagy itt éltek és dolgoztak. A Szolnokon felállított világháborús emlékművön nem található névsor; ennek hiányában a Levéltárban található „Halotti anyakönyvek” szolgálták a kiindulási alapot. Az anyakönyvekben található bejegyzésekről annyit feltétlenül érdemes tudni, hogy csak azokat anyakönyvezték, akiknek haláláról a Belügyminisztérium értesítést küldött. A háborúból haza nem tért katonákat bírósági eljárással nyilvánították holttá. A halotti anyakönyveket – minden eshetőségre tekintettel – egészen 1980-ig átnéztük.
Mivel Szolnokon több helyszínen is működtek tábori kórházak, csak azokat a kórházban elhunytakat vettük fel a listánkba, akikről nagy valószínűséggel megállapítható volt „szolnokiságuk”.
Szolnok város közigazgatási iratainak „Haláleset-felvételi” íveit is átnéztük és feldolgoztuk.
Ezen ívek egyike Péter Józsefé[1]. Az ív tartalmazza a legfontosabb adatokat: a cs. és kir. 68. gyalogezredpóttartalékosa. 28 éves (1887-ben született), felesége Tenyeri Julianna. Gyermekük, Julianna 1914. március 4-én született Szolnokon.[2] Rk. vallású. Vasúti napszámos/kocsis. Lakhely: Szolnok, Tabán, Festő utca (ma: Pólya Tibor u.), 108. sz. Elesett Gaje Wyzne (ma: Ukrajna) mellett 1915. május 28-án.
 
Péter József egykori lakóhelye a szolnoki Tabánban
 
Péter József azonban – tiszabői születése miatt – nem szerepel, nem szerepelhet Szolnok város halotti anyakönyvében. Ettől még, úgy véljük, Szolnok város hősi halottjának számít, hiszen itt élt, itt nősült meg 1910. november 12-én[3], és innen vonult be a háborúba. Felesége családja szintén a Festő utcában, a szomszédos, 104. számú házban élt. Ráadásul édesapja is szolnoki születésű volt. Halálesete és neve „csupán” Tiszabő halotti anyakönyvében található meg, a 15/1917. sz. bejegyzés alatt. Neve így felkerült a tiszabői I. világháborús emlékműre is:
A Hadtörténelmi Levéltárban is folytattunk kutatásokat: a Tábori lelkészet fondjában (amely tartalmazza a magyar legénységi állományú közös ezredek, valamint a honvédség I. világháború során vezetett halotti anyakönyveit is) a cs. és kir. 68. gyalogezred, a cs. és kir. 13. jászkun huszárezred és a m. kir. 29. honvéd gyalogezred halotti anyakönyveit néztük át. A háború alatt azonban –mint dolgozatunk első részében már említettük- más alakulatokhoz is osztottak be újoncokat, ezért a teljes képhez a Bécsben található Hadilevéltár halotti kartonjainak átvizsgálása is szükséges lenne…
A szandai városrészben álló Szent Orbán tiszteletére emelt templom falára 1922-ben került emléktábla. A 2002-ben felújított tábla 29 nevet őriz.
A szolnoki zsidóság emléktáblát (ma: Mártírok úti „Kistemplom”) és emlékoszlopot (ma: izraelita temető) is állított hőseinek; ezeket a neveket – amennyiben más forrásban nem találtuk meg – szintén felsoroltuk.
Felhasználtuk a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnázium előterében található emléktábla neveit, illetve az iskolák által évről-évre kiadott évkönyvekben esetlegesen szereplő neveket, névsorokat is.
Ez utóbbira példa a szolnoki Felső Kereskedelmi Iskola évkönyve, melyben nagy kegyelettel emlékeznek meg egyik hősi halált halt tanárukról, dr. Morvai Istvánról[4].
 
Dr. Pap Illés (szerk.): A Szolnoki társulati Felső Kereskedelmi Iskolának, a vele kapcsolatos Női Kereskedelmi Szaktanfolyamnak és Kereskedő-Tanonciskolának negyedik évi Értesítője az 1914-1915. iskolai évről, Szolnok, 1915, 24-25.o.
 
A sajtóban is megjelentek szórványosan adatok hősi halált halt katonákról. Ha egyéb helyen nem szerepelt, akkor forrásként az újságot jelöltük meg.
Nagyon fontos adatbázist jelent(ett) a Veszteségi lajstrom. A kutatók dolgát jelentősen megkönnyíti, hogy a Cseh Nemzeti Könyvtár oldalán elérhető az adatbázis.[5]
 
Mi a problémánk tehát a 305 fős áldozati számmal?
1926-ban, a hősi szobor felavatása kapcsán megjelent újságcikk így fogalmaz: „Szolnok város 1.200 hősi halottja tiszteletére emelt hősi emlékszobor leleplezési ünnepélyére személyesen jelent meg József kir. főherceg, tábornagy, és a kormányzó képviseletében báró Abale Ferenc altábornagy kíséreteikkel.”[6]
dr. Kovács Alajos 1932-ben publikált írásában[7] (.) azt írja Szolnokról, hogy„a hősi halottak (…) számát legalább is 2 %-ra lehet tenni (576 fő)”.
Ha segítségül hívjuk a statisztikát, és egyéb, más (alföldi) települések veszteségi adatait feldolgozó munkákat, a következő – mindenképpen elgondolkodtató – adatokat kapjuk:
 az 1910-es népszámlálási adatok szerint Szolnokkal (28.778 fő, ebből 14.067 férfi) kb. azonos népességgel bír Jászberény (29.675 fő, ebből 14.992 férfi), valamivel kevesebbel Mezőtúr (25.835 fő, ebből 12.947 férfi) és Törökszentmiklós (25.086 fő, ebből 12.548 férfi). A fent említett települések köztudatban forgó veszteségi adatai: Jászberény: 850 fő, Mezőtúr: 1038 fő, Törökszentmiklós: 925 fő.
Míg Magyarországon a háború során a férfilakosság átlag 3%-a esett el, tűnt el, addig ezeken a településeken a következő arányokat látjuk:
 Jászberény: 5,66%, Mezőtúr: 8,01%, Törökszentmiklós: 7,37 %. (Ugyanekkor: Vásárhely: 7,9%, Szentes: 8%, Orosháza: 10,7%). Ha mindehhez hozzávesszük az elvégzett munkánk során felkutatott áldozatokat (Törökszentmiklós: 58 fő, Mezőtúr: 31 fő), akkor a megyei településeknél az arányszámok még magasabbak lesznek.
Tehát, ha Scheftsik számait vesszük alapul, ami 2,16%, akkor az a kutatások alapján irreálisan alacsony számnak tűnik, ha azonban a Szolnoki Újság 1926-os adatait vesszük kiindulópontnak, akkor 8,53%-os veszteségi arányhoz jutunk. A Központi Statisztikai Hivatal feldolgozta az ország veszteségadatait törvényhatóságonként is[8]. E munka szerint -az összes veszteségnemet figyelembe véve- Jász-Nagykun-Szolnok megye, a vármegye összes népességének számához viszonyítva 10,04 %-os veszteséget szenvedett. Ebben a listában csak más alföldi megyék előzik meg Jász-Nagykun-Szolnok megyét, ezzel is alátámasztva azt, hogy ez a régió hozta a Nagy Háborúban a legnagyobb áldozatot.
Annak ellenére, hogy – jelen tudásunk szerint – 560 hősi halott adata szerepel a veszteséglistánkon, úgy gondoljuk, hogy a háborúhoz korban legközelebb álló, illetve a fent felsorolt adatokkal leginkább alátámasztható 1.200 fős veszteségi adat (az összes szolnoki férfi 8,53 %-a) a legvalószínűbb.
 
 
[1] JNSZML Szolnok város közigazgatási iratai XV. 158/1915.
[2] JNSZML Szolnok város születési anyakönyve 1913-1914. 206/1914.
[3] JNSZML Szolnok város házassági anyakönyve 1909-1910. 218/1910.
[4] Dr. PAP Illés (szerk.): A Szolnoki társulati Felső Kereskedelmi Iskolának, a vele kapcsolatos Női Kereskedelmi Szaktanfolyamnak és Kereskedő-Tanonciskolának negyedik évi Értesítője az 1914-1915. iskolai évről, Szolnok, 1915, 24-33.o.
[5] http://kramerius.nkp.cz/kramerius/Welcome.do (Letöltés dátuma: 2011. március 2.)
[6] Szolnoki Újság, 1926. október 14. 2. p.
[7] dr. KOVÁCS Alajos: Szolnok város népességének összetétele. In: Magyar Statisztikai Szemle, 1932/5 – május. 327-345. p.

[8] MIKE Gyula: A Magyarbirodalom és a mai Magyarország vérvesztesége a világháborúban. In: Magyar Statisztikai Szemle, 1927/7 – július, 623-633. p. 

Szólj hozzá!

Címkék: áldozatok szolnok halotti lista morvai istván péter józsef

Főgimnáziumok: Szolnok 1.

2012.03.07. 10:14 levéltárosok

Az 1831-ben elinduló gimnáziumi oktatás helyszíne 1835-től nyert állandó helyet (ma: Templom út 10.), amely fél évszázadon át a ferences atyák kezében volt. 1877-től ún. nagygimnázium; 1887-ben államosítják az intézményt (Szolnok város és a M. kir. Vallás- és Közoktatási Minisztérium megállapodása: 24799/1887. sz.: „E szerződés értelmében a szolnoki volt városi kath. 6 osztályú gymnasium a m. kir. állam tulajdonába, rendelkezésébe és kezelésébe adatik.” A szerződésről és az átadás-átvétel körülményeiről részletesen szól a Főgimnázium értesítője 1888-ból), a gimnázium a következő tanévtől már a mai helyén (Tisza park 1.) indítja osztályait, immár teljes főgimnáziumként.

(Forrás: VFMK-Képeslaptár)

Az első háborús év 

Iskolai helyiségek
 
A katonai parancsnokság mindjárt a mozgósítás kezdetén,1914. július hó végén, lefoglalta intézetünk helyiségét katonai tartalékkórház céljaira; csak az igazgatói iroda, tanári könyvtár és szertári helyiségek maradtak érintetlenül, ha nem is iskolai használatra, de legalább a bútorzat egy részének s a tanszerek elhelyezésére.
(...)
 
El is helyezkedtünk a körülményekhez képest elég kényelmesen az áll. polgári fiúiskola modern, új épületében; itt tartottuk meg a javító vizsgálatokat, a tanulók felvételét és szeptember 7-én kezdtük volna rendes iskolai munkánkat, midőn hirtelen a Szolnokra irányított sebesült katonák nagy száma ezen épület átengedését is szükségessé tette. De csak egy hétig voltunk hajlék nélkül. Szeptember 14-én már hozzáfoghattunk az iskolai munkához, miután egyik külvárosi (Sipos-téri) elemi iskola épületét a kir. tanfelügyelő teljesen a gimnázium rendelkezésére bocsátotta.
 
(...)
Teljes 8 hónapon át zavartalanul megmaradhattunk ideiglenes helyiségünkben s a tanév befejeztével onnan bocsájtottuk szét növendékeinket azon óhajtással, bárcsak megszokott, régi helyünkön láthatnók viszont egymást!

Szólj hozzá!

Címkék: szolnok gimnázium főgymnasium verseghy ferenc gimnázium

Hadviselt zsidók - Szolnok

2012.02.27. 08:06 levéltárosok

Az 1941-ben megjelent "Hadviselt zsidók aranyalbuma" c. kötet felhasználásával.

3. Szolnok

Helyszín: 

 

Emléktábla:

A szolnoki zsidó temetőben:

 

 

Az ún. kis imateremben:

 

A temetői emlékoszlopon és az imateremben érdekes módon nem egyezik teljesen a névsor:

a temetői:

 

Dr. Ádler Ignác
Albert Salamon
Ackermann Bernát
Földes Jakab
Ginsburg Benjámin
Goldmann Jakab
Gróf Sándor
Guttmann Benjámin
Izsák Manó
Kaufmann Bernát
Krémer Gyula
Krausz Lajos
Lichtarnek Jakab
Majer Mass
Ország Miksa
Patih Menasse
Pick Chájim
Rácz Vilmos
Rapi Chájim
Reiner Berli
Rotmistrovszky Jakab
Stiche Saje
Sussmann Juda
Torcisky Dávid
Werner Sándor

 

 

Névsor:

 

Szólj hozzá!

Címkék: zsidók szolnok izraeliták

Winter András 13. Nyikolszk-Usszurijszk-i hónapok

2012.02.25. 11:58 levéltárosok

1919. IX. 2. Jablonica állomás előtt egy alagúthoz érünk, amely átvágja a vízválasztó hegygerincet. Két bejárata feleit felírások olvashatók, az egyiken ÉSZAKI-Óceán, a másikon Nagy-Óceán. A vonatunk elég gyorsan halad, nem az eddig megszokott fogolyvonatok tempójával, hanem feltartóztatások, álldogálások nélkül, úgy hogy 10 nap alatt,
IX. 11-én már Irkutszk-ban vagyunk. Itt aztán 8 napon át várhattunk egész 19-ig, míg eldőlt a transzport sorsa. (…)
1919. IX. 19-én késő este indultunk el Irkutszk-ból a még előttünk mindig ismeretlen rendeltetési helyünkre, tovább K-re.
1919. VI.-VII. hónapok alatt igen megromlott az amúgy is gyenge élelmezésünk. Keresetünk van ugyan, de a legyengült vásárlóerejű orosz pénzen alig lehetett valamit a konyhánkra beszerezni. Az orosz élelmezési raktár pedig csak a katonaság számára tárol. A húst szinte teljesen elfogyasztják, nekünk csak a nyár beálltával romlani kezdő marhafejet, májat, tüdőt adják. De már csak akkor, mikor az emberi tápláléknak teljesen alkalmatlan, undorító, bűzös.
A hadifogoly találékonyság az élelmezésünk javítására vitamindús zöldfőzeléket talált: csalánt szedtünk. Levele megfőzve spenót módon élvezhető, de talán még jobb a parajnál. Vagy csak mi találtuk oly jónak? Mindenesetre ez a zöldfőzelék sokat javított ellenálló képességünkön!
(http://www.edenkert.hu/)
(…)

Szólj hozzá!

Címkék: napló vlagyivosztok winter andrás

Hadviselt zsidók - Jászberény

2012.02.24. 07:56 levéltárosok

 Az 1941-ben megjelent "Hadviselt zsidók aranyalbuma" c. kötet felhasználásával.

2. Jászberény

Helyszín:

 

 

Emléktábla:

 

 

Névsor:

Szólj hozzá!

Címkék: zsidók jászberény izraeliták

Hadviselt zsidók - Kisújszállás

2012.02.23. 08:41 levéltárosok

 Az 1941-ben megjelent "Hadviselt zsidók aranyalbuma" c. kötet felhasználásával.

1. Kisújszállás

Helyszín:

Emléktábla:

Névsor:

Szólj hozzá!

Címkék: zsidók izraeliták kisújszállás

A kiállításról

2012.02.17. 20:36 levéltárosok

Legát Tibor - Magyar Narancs - 2012/4.sz.

"Ha Szolnok nevezetességeit soroljuk, a megyei levéltár nem tartozik a felkapott helyek közé. Csak úgy, az utcáról nem esik be a látogató - és nem csupán azért, mert a város kevésbé izgalmas, lakótelep és családi házak ölelte övezetében található. Pedig érdemes betérni.

Február végéig látható a bemutató, amit a levéltár munkatársai a környék I. világháborús tragikus kalandjai kapcsán állítottak össze, és nem túlzás kijelenteni, hogy e kiállítás a "vérbeli" múzeumok anyagával is versenyre kelhet.
A helyszín ellenére nem "levéltárlat" a Hősök voltak mindannyian címet viselő időutazás (és az ehhez kapcsolódó hosokvoltak.blog.hu). Egy komplett lövészárkot építettek fel az épület folyosóján, zsákokkal, deszkákkal, sőt egy korabeli Maxim géppuska is befigyel - belegondolni, hogy a korabeli honvédek ilyen tákolmányokban töltöttek olykor hónapokat is, önmagában felér egy hidegrázással.
Kétségtelen, hogy a '14-es háborút sokan afféle bátorságpróbának, archaikus hadijátéknak tekintik a másodikhoz képest. Ám a kiállított fegyverek, súlyos egyenruhák, nyomorult tábori szettek, a gyászjelentések és a hosszú névsorral dekorált emlékművek figyelmeztetnek, hogy a kiállítás címében szereplő "mindannyi hős" nem dicső harci cselekmény, derekas helytállás vagy "forró" ütközet miatt érdemel elismerést, hiszen a végösszeg négy nyomorult év, nem beszélve a következményekről.
A megyei levéltár kiállítása nem próbálja élénk színekkel eltakarni e nyomort, nem gyárt mítoszokat, nincsenek sóhajtozások. Főleg azokra emlékezik - többnyire névvel és fényképpel -, akiket egyszerű Jász-Nagykun-Szolnok megyei polgárként vittek a pokolba. És mivel az első világháború kitörése a századik évfordulójához közelít, csak remélni tudjuk, hogy a leendő centenáriumi kiállítások rendezői sem veszítik realitásérzéküket e XX. századi borzalom kapcsán.
5/5 csillag"

 

Szólj hozzá!

Címkék: kritika narancs legát tibor

süti beállítások módosítása