1914. december 11. A Limanowai csata sorsdöntő napja.
Az évforduló alkalmából az ezred történetét feldolgozó könyvből válogattunk idézeteket.
Fontosnak tartottuk, hogy közreadjuk a jászkun huszárok hősi halottainak nevét.
Béke poraikra!
„Emlékezzen minden jász-kun huszár büszkén az 1914. évi december 11-ére és gondoljon szeretettel elesett hőseinkre, a még élő bajtársakra és ezek ivadékaira, mert ezen szeretet képezi egy új további 1000 éves boldog Nagy-Magyarország alapját.”
„(…) szurony nélküli rövid karabéllyal, csizma, vörösnadrág, atilla, mente és felette még hosszú barna köpeny, fején pedig a csákó, nem igen járult hozzá a nyalka huszár cím kiérdemeléséhez.”
Roth altábornagy:
„A Limanowa-i harcokban a 10. lovashadosztály valamint a 11. lovashadosztály részei, de különösen tisztjei által vitézül vezetett 9., 10. és 13. huszárezredek kiválóan verekedtek...”
„Bajtársi kötelességnek tartjuk azon tényt leszögezni, hogy úgy a most lefolyt harcban, valamint a később lezajlott eseményeknél, amelyek a 10. lovashadosztály állásaiban lezajlottak, nem lehet csak egy ezred hősiességéről és vitézségéről beszélni. Mi természetesen az ezredtörténet keretén belül, kiemeljük mindazon eseményeket, amelyek tudomásunkra jutottak, és amelyekben a jász-kun huszárok vitézségükkel kitűntek, de ugyanakkor más huszárezredek, honvédek, Landwehr századok is bőven kivették részüket a nehéz harcban. Ezt azért emeltük ki, mert igazságtalan és önző volna a limanowai harcok eredményét csak egy embernek vagy ezrednek vindikálni. Itt a volt osztrák és magyar hadsereg részei voltak, de legnagyobb részük huszárok és honvédek, tehát magyarok. Mindegyiket egyaránt illeti meg a győzelem dicsősége.”
„A védővonal igen tarka képet mutatott, mert voltak 13-as tisztek, akiknek alig néhány 13-as huszár, viszont voltak honvédtisztek, akiknek több 13-as, 9-es, majd később 10-es huszár volt alárendelve.”
Az ezred hősi halottainak névsora:
szajoli Fejér Elek százados, cs. és kir. kamarás a 6. század parancsnoka
haraszti Bernolák József százados, a 2. század parancsnoka
Takács Gábor százados
Hartmann Ervin főhadnagy, 6. század
garamveszelei báró Ivazy József tartalékos zászlós 4. század
br. Kazy József zászlós
1. század:
káplár Székely Zsigmond 1889 Tiszaföldvár
őrmester Kovács Gyula Kálmán 1889 Törökszentmiklós
huszár Benedek Lajos 1893 Mezőtúr
huszár Hőnig István 1891 Budapest
huszár Mucza Gergely 1891 Újszász
huszár Rágó István 1892 Jászapáti
2.század:
őrmester Tóth Lajos 1884 Dévaványa
szakaszvezető Pósta Sándor 1890 Tiszainoka
káplár Füleki Mihály 1890 Abony
káplár Halas/sy/ Péter 1889 Abádszalók vagy 1890 Kunhegyes
káplár Józsa Sándor 1890 Kunhegyes
huszár Soós Antal 1892 Jászberény
huszár Vágó László 1891 Újszász
3. század:
őrvezető Fehér Ferenc 1889 Jánoshida
huszár Bauer Antal 1890 Békásmegyer
huszár /őrvezető?/ Csal/a/mi János 1888 Tóalmás
huszár Kiss István -
huszár Kiss T. Áron 1887 Kisújszállás
huszár Pete Károly -
huszár Péter Sándor -
huszár Szabó Sándor 1886 Abádszalók
4. század:
őrmester Varga János 1882 Csíz
káplár Tóth K. Sándor (Elek?) 1887 Lajosmizse
huszár Kiss István -
huszár Szabó Sándor -
5. század:
őrmester Nagy Kálmán 1888 Budapest
őrvezető Csuka József /György?/ 1888 Jászszentandrás
őrvezető Endrédy Lukács 1887 Kunhegyes
huszár Molnár László 1890 Pánd
huszár Molnár Mihály1891 Rákóczifalva
huszár Sajó Antal 1892 Tiszaderzs
huszár Soós István 1891 Jászberény
6. század:
káplár K. Józsa Sándor 1890 Kunhegyes
káplár Sisa Lajos 1898 Jászberény
őrvezető Darázs János 1889 Tápiógyörgye
huszár Galambos János 1891 Kenderes
huszár Kardos Mihály -
huszár Kovács V. János 1889 Kenderes
huszár Pele Pál 1892 Abony
huszár Szentpéteri Mihály 1890 Jászkisér
huszár Szűcs Sándor -
huszár Vágó Imre Jászapáti
+ Kajtácsi … káplár
+ Perge Imre 1884 Karcag 1917.10.22. Limanowai sebesülés folytán
+ Susa József huszár 1892 Kunhegyes
+ Tóth I. Sándor káplár 1886 Lajosmizse
Karcag:
Folba János hadosztály-plébánosunk feljegyzései szerint az ezred halottainak száma 79 főnyi volt. Ezekből 60-at a csatatéren, 10-et a Tymbark-i temetőben helyeztek örök nyugalomra.
(…)
A Tymbark-on eltemetett 10 emberünk a századok kimutatásaiban melyek 1914 december 11-én este vagy 12-én reggel készültek, valószínűleg mint sebesültek vagy eltűntek lehettek kimutatva és a kötözőhelyen halhattak meg sebesülésük folytán. A még fennmaradó halottaink pedig mint eltűntek szerepelhettek a kimutatásokban. Sebesülésük után talán félrehúzódtak, vagy pedig az orosz állásokba való előretörések alkalmával ott lelték hősi halálukat. Sajnos neveiket az iratok elvesztése folytán már megállapítani nem tudtuk. A véglegesen kimutatott 122 főnyi veszteségünk számszerűsége azonban ezzel nem változott sajnos, csak a sebesültek és eltűntek száma csökkent.
A naplóban gyaloghuszáraink nincsenek külön kimutatva, de lehet, a fenti különbözet abból is állt elő, hogy őket a naplóban nem mutattuk ki.
Ezredünk december 10-én tűzharchoz alkalmazhatók létszáma volt: 18 tiszt és 160 karabély, összesen 178 fő. A veszteség tehát 70% volt.
Kisújszállás:
1914. december 13. Az elesett tiszteket ma temették a Tymbark-i temetőben egyes sírhelyekbe. Esetleges elcserélések elkerülése végett a koporsó belső oldalára az abban örök nyugalomra helyezett nevét írtuk be.
A szertartás után az elesett legénységet a Limanowa-i műút menü korcsmánál és ettől délre százas tömegsírokba temettük. A szertartáson résztvevő Károly Ferenc József főherceg trónörökös is jelen volt. Búcsúbeszédét így fejezte be:
„Vitéz huszáraim, meg lesztek bosszulva!”
