Hősök voltak mindannyian...

Megjelent a Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára legújabb kiadványa, melynek sajtóbemutatóját 2017. április 7-én tartotta intézményünk a szolnoki Városházán. Munkatársunk, Bojtos Gábor főlevéltáros „Szolnok és az első világháború. Hátország, hősök, emlékezet” című könyve Szolnok város első világháborús helyzetét ismerteti a Nagy Háború százéves centenáriumára emlékezve.

Frenyó Iván, a m. kir. 3. honvéd gyalogezred zászlósa 1914. december 1-jén ("az északi harctéren szerzett súlyos betegségében") hősi halált halt Budapesten. A mindössze 25 éves Frenyó Dévaványa orvosának, Frenyó Pálnak és Fajnor Herminának legfiatalabb gyermeke volt. Frenyó a nagykőrösi főgimnázium elvégzése után Budapesten jogot hallgatott, majd Dévaványán segédjegyzőként működött. Temetésére december 3-án került sor Dévaványán. A község által felajánlott díszsírhelynél Erdélyi Kálmán főjegyző búcsúztatta kollégáját.

Az 1914. december 30-án tartott közgyűlés úgy döntött, hogy a fel nem vett fizetés (1000 korona) terhére "elismerésének, becsülésének, szeretetének, örök hálájának jeléül" a sírra emlékkövet állítanak és a sírhelyet bekerítik. Döntöttek továbbá arról, hogy a sírnál mondott beszédet 500 példányban kinyomtatják és szétosztják a község lakosai között.

Adler Ignác: 

1881. április 12-én született Szolnokon. Édesapja Adolf, édesanyja Schwarz Anna. 

 Jogot végzett, ügyvédként dolgozott Szolnokon.

A cs. és kir. 68. gyalogezredben szolgált. A harctéren szerzett sebesülése következtében hősi halált halt 1915. október 1-jén. Holttestét szülei hazahozatták - 1915. december 29-én temették el a szolnoki izraelita sírkertben.

Adler József:

1892. november 24-én született Karcagon. Édesapja Dávid, édesanyja Klein Róza. 

Bádogos és szerelő, más forrás szerint sofőr.

A cs. és kir. 68. gyalogezredben szolgált. A Sokiliki melletti ütközetben - 1915. március 9-én - hősi halált halt.

Források:

Haladás, 1914-1916.

MNL JNSZML V.473.b. Közigazgatási iratok. XV.

Fotó: Bojtos Gábor

A Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára nagyon fontos missziót kezdett el 2011 tavaszán. A megyénkben található katonasírok minél szélesebb körű feltérképezését és dokumentálását azóta is folyamatosan végezzük. Az általunk létrehozott adatbázis lehet az alapja a helyi önkormányzatok, civil szervezetek, iskolák bevonásának, összefogásának, s ennek révén biztosíthatjuk a megmaradt katonasírok és hadi emlékhelyek gondozását.

Mit tekintünk hősi sírnak? Az 1999. évi XLIII. törvény 3. § f) pontja adja meg szabatosan a „hősi temető, hősi temetési hely” fogalmát: „a honvédelmi kötelezettség fegyveres vagy fegyver nélküli teljesítése közben elesettek, továbbá a teljesítést követően, ezzel közvetlenül összefüggésbe hozható okból elhunytak, valamint háborúban kényszermunkára hurcoltak és elhunytak eltemetésére, hamvaik elhelyezésére szolgáló temető (temetőrész), temetési hely”.

A hadisírok gondozásában 1915 ősze hozta el a fordulópontot – ekkor állt fel a császári és királyi Hadügyminisztérium 9. osztálya, amelynek feladata kiterjedt a katonatemetők, katonasírok létesítésére, fenntartására, a hősi halottak nyilvántartására. Az első világháborús magyar részvételt lezáró trianoni békében (1920.június 4. - az 1921. évi XXXIII. törvény által becikkelyezve) a VI. rész foglalkozott a hadifoglyok és a sírhelyek kérdéskörével. A rendelkezések közül kiemelendőek az alábbiak: gondoskodni kell arról, hogy az „eltemetett katonák és tengerészek sírhelyei tiszteletben és jókarban tartassanak”, hasonlóképpen az elhunyt hadifoglyok és polgári internáltak sírhelyei is; a hadviselő felek egymás rendelkezésére bocsátják „az elhaltak teljes névjegyzékét a személyazonosságuk megállapításához szükséges összes adatokkal együtt”.

A két világháború között a települések vezetői folyamatosan jelentették a hozzájuk tartozó területen található hadisírok állapotáról. 1928-ban például a vármegye alispánja, Alexander Imre a következőket írta Kisújszállás polgármesterének, Gaál Jánosnak: „A kiállított kötelezők alapján a város különböző temetőiben levő hősi (hadifogoly) sírok őszi rendbehozataláról gondoskodjon. A hadisír szemlém alkalmával tapasztaltam, hogy az állandó jellegű síremlékeket még mindig nem készíttette el. Hivatkozva kiállított kötelezőjére, melyben a hősök sírjainak állandó jellegű síremlékkel való ellátására, neveiket kőbe vésve kötelezte magát, meghagyom, hogy ezen kötelezőjének záros határidőn belül – 1929. évi hősök ünnepe – tegyen eleget”.

A második világháború után még készültek települési jelentések a világháborúkban elhunytak sírjairól, ám az idő előrehaladtával az első világégés áldozatainak emléke folyamatosan halványodott – szándékosan kitörlésre ítéltetve a közgondolkodásból.

2016-ban a katonasírok helyzete – a számtalan kiváló kezdeményezés, civilek, katonák együttműködése ellenére – meglehetősen problematikus: bár nem felszámolható sírokról beszélünk, sok megyei településen folyamatosan eltünedeznek, felszabadítva ezzel a kedvező fekvésű sírhelyeket.

Kisújszálláson – a levéltári iratokon túl – a református egyház és a temetőgondnok nyújtott segítséget abban, hogy a sajtóban, illetve a halotti anyakönyvekben található bejegyzések alapján fellelhessük a hősi sírokat.

Számos esetben nem hősi halottként szerepelnek az anyakönyvben olyanok, akik a város világháborús emlékművén szerepelnek. 

Hunyady Panka ápolónő levele Montenegróból, 1916. 

Hunyady Anna 1894. április 4-én született Jászapátiban. Édesapja János, édesanyja Nagy Etelka.

„Kedves jó Apám!

Nagyot fog nézni, ha megmondom, hogy a Lovcen alól írom ezt a levelet egy tengermelléki kis dalmát falucskából. Egy harctéri missióval lettem ide leküldve egy járványkórházba.

Nagyon szép itt minden; itt van a kórház előtt a tenger, a kórház mögött óriási hegyek már virágzó fákkal, sok-sok ibolyával, mert itt már pompázik a tavasz.

http://postcards.hungaricana.hu/

Hanem enni, az nincs semmi, már sokszor majd megdöglöm éhen. Apám aranyos, vegyen otthon valakitől egy-két kiló füstölt szalonnát és küldje el de rögtön apukám, mert ellenkező esetben meg csorbítom a fél tucatot: egy leánya fog éhen halni ebben a hal és olajszagú országba.

Tréfán kívül Édes Apám, nem bírom enni az itt főzött holmikat. Én rögtön fogom apukának küldeni a pénzt mert az van velem.

Édes jó Apám írjon, még soha nem éreztem magam ennyire elhagyottnak, mint most ebben a bikkfanyelvű országban, szerencse, hogy legalább az orvosi kar beszél németül, s még egy schwester (betegápoló - BG) van aki beszél magyarul.

Ilonka tanul-e Apukám? Ugye de jó lesz, ha majd Isten megsegít bennünket és fogok neki valami jó kis postát szerezni? Mert arra törekszem. Így legalább lesz neki otthona és nála Apukáéknak is.

Édes Apám, nagyon várom a levelét és a megváltó csomagot.

Kezüket sokszor csókolja: Panka”

Forrás: Jász Múzeum Történelmi dokumentumtár, Kele József anyaga, 71.27.2.

Montenegró elfoglalásáról: http://www.bibl.u-szeged.hu/bibl/mil/ww1/julier/4_03.html

A Lovcsen megostromlása a tenger felől, 1916. január 11-ikén : Magyar csapatok első rohama http://www.keptar.oszk.hu/html/kepoldal/index.phtml?id=068406

"100 évvel ezelőtt, 1915. június 23-án kezdődött az első isonzói csata, melyet aztán a következő három évben még 11 követett. Számunkra ez volt az első világháború egyik legszörnyűbb helyszíne: az alföldieket békeidőben is elrémisztő ormok, az elképesztő mennyiségű robbanószerrel a levegőbe röpített hegycsúcsok, porrá lőtt falvak, a rothadó hús és a félelem szaga maradt meg az összes résztvevő félben Itáliától Magyarországig."

A többit itt: 

http://index.hu/tudomany/tortenelem/anagyhaboru/2015/06/23/
magyarok_a_halal_hegyen/

Itt a fantasztikus Isonzó Expresszről: 

http://www.isonzoexpressz.hu/

Az utazás időpontja: 2015. július 20–23.

És bár a blogon már ajánlottuk, de nem maradhat el:

Egy korábbi bejegyzésünkben már foglalkoztunk (http://hosokvoltak.blog.hu/2013/06/29/birok_ugyeszek_ugyvedek_emlektablaja) az 1922-ben felavatott szolnoki bírák/ügyészek/ügyvédek emléktáblájával.

2015. április 15-én délután kerül sor a Szolnoki Törvényszéken az ünnepélyes újraavatásra.

A táblák leleplezése után Levéltárunk munkatársai, dr. Cseh Géza és Bojtos Gábor főlevéltárosok előadásai következnek, majd kerekasztal-beszélgetéssel zárul a program.

Dr. modrai Kovách Antal tartalékos huszár főhadnagy élményei és fényképei a Nagy Háborúból

2015-ben jelent meg Babucs Zoltán kísérő tanulmányával a kunhegyesi születésű – nemesi származású – Kovách Antal (1890-1962) világháborús éveit bemutató kötet.

 „Rácsodálkozhatunk, milyen volt a békebeli egyéves önkéntesi szolgálat, miért is volt "gyöngyélete" a huszároknak, követhetjük a "vörös ördögöket" az 1914. évi keleti hadműveleti területre. Emellett ízelítőt kaphatunk a tartalékos huszártiszti kiképzés hátországi mindennapjairól, végezetül dr. modrai Kovách Antal fényképeinek segítségével a kassai 77. honvéd gyalogdandár székelyföldi és moldvai arcvonalszakaszát és annak hétköznapjait ismerhetjük meg”.

Forrás: http://mtdaportal.extra.hu/books/m_kir_budapesti_honved
_huszarezred_7_fuggelek.pdf, 777.p.

Kitüntetései: ezüst és bronz katonai érdemérem, előbbi a kardokkal, Károly csapatkereszt, sebesülési érem.

„1914-ben mint szakaszparancsnok az ezred 3. századában, később a gyalogosztagban résztvett a Nachujowice, Popicle, Borislaw, Homonnaolyka, Pymanow körüli harcokban. 1914 december 18-án kórházba került. 1915-16-ban a huszártartalékostiszti iskolában, majd a pótszázadnál oktatótiszt. 1917-18-ban a 77. honvéd gyalogdandárnál Odessában parancsőrtiszt”.

Forrás: http://mtdaportal.extra.hu/books/m_kir_budapesti_honved
_huszarezred_7_fuggelek.pdf, 781.p.

Valaczkay Gabriella írása a berlini Német Történeti Múzeum kiállításáról:

http://index.hu/tudomany/tortenelem/anagyhaboru/2014/07/05/nagy_haboru_berlin/

Egy rövid részlet: 

"A berlini kiállítás mellé három euróért ipades audio guide jár – befogadhatatlan mennyiségű információval. Aki még ennél is többet akar hallani az 1914-1918 közötti időszakról, annak a katalógusok, letölthető appek, múzeumi vetítések és kurátori tárlatvezetések mellé pódiumbeszélgetéseket és előadássorozatot szerveznek a DHM-ben".

A kiállítás itt: http://www.dhm.de/ausstellungen/der-erste-weltkrieg.html 

Az 1914. június 28-án elkövetett merénylet híre már aznap délután megérkezett Szolnokra, illetve a hivatalos értesítés is befutott a belügyminisztertől.

A városi képviselőtestület július 4-én, szombaton ült össze gyászközgyűlésre. A 9 órától megtartott ülést követően gyászistentiszteletet tartottak a római katolikus nagytemplomban, majd másnap a reformátusok és az izraeliták emlékeztek az elhunytakra.

A vármegye is rendkívüli közgyűlést tartott július 7-én. Itt Horthy Szabolcs főispán emlékezett meg a merényletről, a trónörökösről és nejéről, majd a közgyűlés döntése értelmében hódoló feliratot intéztek az uralkodóhoz, „a magyar nemzetnek egyik színtiszta vármegyéje” nevében.

Az irat jelzete: MNL JNSZML IV.407. Alispáni iratok, 1858/1914.

1914. június 28-án Gavrilo Princip és társai sikeres merényletet hajtottak végre Szarajevóban Ferenc Ferdinánd és neje, Zsófia ellen.

Gavrilo Principről: http://index.hu/tudomany/tortenelem/
anagyhaboru/2014/06/27/gavrilo_princip_a_szerb_hos/

Princip szobrának felavatása:

A 44!4: 

 Amit érdemes:

http://hvg.hu/instant_tudomany/20140627_Elso_vilaghaboru_a_20_szazad_oskatasztrof

http://index.hu/tudomany/tortenelem/anagyhaboru/2014/06/27/szaz_eve_kezdodott/

http://www.huszadikszazad.hu/1934-aprilis/bulvar/ferenc-ferdinand-meggyilkolasanak-magyar-koronatanuja

http://www.washingtonpost.com/world/europe/sarajevo-the-slaying-that-set-off-world-war-i/2014/06/19/b2f19a24-f783-11e3-9e63-ec28e320b8bf_story.html

Forrás: Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok, 1922. július 2.

Forrás: Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok, 1922. július 22.

Forrás: Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok, 1922. június 29.

Forrás: Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok, 1924. november 30.

Forrás: Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok, 1927. február 10.

August von MACKENSEN (1849–1945)

(A kép forrása: http://www.bibl.u-szeged.hu/bibl/mil/ww1/who/images/who/mackensen.jpg)

A Nagy Háború kiemelkedő személyisége. Nevéhez fűződik a gorlicei áttörés, majd 1915 őszén ő vezette azt a hadseregcsoportot, amely aztán legyőzte a szerbeket.

„Egy évvel ezelőtt még csak német katonai körök ismerték s becsülték e hatalmas, délceg öreg urat, akinek öregségében is fiatalosan fürge, ruganyos alakja, jóságos fehér arca — jellegzetesen kipödrött, ősz bajuszával — éppen olyan ismert már, mint a császár alakja vagy Hindenburg germán oroszlánarca”.

1916 őszén Románia csatlakozott az antant koalíciójához, és román csapatok törtek be Erdélybe. A Mackensen irányította csapatok győzelmet arattak, elfoglalták Bukarestet is. Mackensen nemcsak a Vaskereszt nagykeresztjét (rajta kívül Hindenburg kapta meg) érdemelte ki, hanem 1918-ig a megszállt Románia legfőbb katonai parancsnoka lett.

1918 őszén Mackensen seregével együtt Magyarországon át kívánt visszavonulni, ám a ahol 1919 tavaszán internálták.

Az átvonulásra Magyarországon került sor, és természetesen érintették Jász-Nagykun-Szolnok vármegyét is.

Az alispáni iratok között található iratcsomóban (34.260/1918) érdekes adalékokat találunk a fogadtatással, a létszámmal kapcsolatban:

A szolnoki ferencesek Historia domusában az alábbiakat olvashatjuk a németekkel kapcsolatban:

A háború után leszerelt.

Kronológia

1849. december 6. – Leipnitzben született

1869 – a katonai pálya kezdete

1870-1871 – részt vett a franciák elleni háborúban

1873 - tisztavatás

1899 – nemes – a von előnév viselése

1908 - lovassági tábornok, hadtestparancsnok

1914. november a 9. hadsereg parancsnoka

1914. december vezérezredes

1915. április a 11. hadsereg parancsnoka

1915. július tábornagy

1916. Mackensen-hadseregcsoport parancsnoka a Balkánon

1917-1918 Románia katonai közigazgatásának vezetője

1945. november 8. Burghornban meghalt

Források:

http://epa.oszk.hu/01500/01596/00037/pdf/1vh_kepes_kronikaja_1915_37.pdf

Németh István: A Mackensen-hadsereg hazatérése (1918–1919).. In: „Emberek és eszmék…” Tanulmánykötet Vadász Sándor születésnapjára. Szerk.: Gebei Sándor. Eger, 2001. 69–81.p.

Polmann Ferenc: A világháború legsikeresebb német hadvezére. August von Mackensen - A legyőzhetetlen. In: Rubicon, 2013/1.sz.

Szolnok Szandaszőlős nevű városrészében 1911 óta áll a Szent Orbán tiszteletére emelt római katolikus templom.

A templom falára 1922-ben került -és 2002-ben felújított- márványtábla 29 hős nevét őrzi.

Az emléktábla:

Fénykép: Nagy Sándor

Akik nincsenek a halotti anyakönyvben sem...

BARÓCSI ISTVÁN

BOGNÁR ISTVÁN

DEMÉNYI FERENC

MAJLÁTH GYULA

MÉSZÁROS FERENC

ID. PICZMAN JÓZSEF

SZABÓ MIHÁLY

SZECSEI JÁNOS

TARCALI JÓZSEF

TREFERCSÁK GYÖRGY

A névsor közlése előtt annyi megjegyzést kell tennünk, hogy az Újszászi Híradó áprilisi számában Jánoska Antal közölte „Az I. világháború újszászi áldozatai”-nak névsorát. 

A kapcsolat felvétele után megegyeztünk, hogy a májusi szám közli a még hiányzó neveket.