A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár időszaki kiállításához /2011. május 25. - 2012. február 28./ kapcsolódik e blog. A „Hősök voltak mindannyian...” címet viselő tárlat a Nagy Háború időszakát öleli fel, és elsősorban Jász-Nagykun-Szolnok megyére fókuszál.
A blogon levéltári anyagok, naplók, családi történetek, fényképek, filmek, zenék, könyvek segítségével tárjuk szélesebbre a levéltár kapuit...
Facebook-közösség
Levéltárunk
Ha felkeltettük érdeklődését Levéltárunk munkája iránt, kérjük, látogasson el honlapunkra:
1916. VIII. 25. /VIII. 12./ Gázsit kaptunk és engedélyezte az orosz parancsnok, hogy magunk szerezhessük be az élelmiszereket, s saját konyhát állítsunk fel.
IX. 8. /VIII. 26./ A 44 magyar tiszt külön válik a zöldektől menagera. Viszont míg az osztrákok a menázsmesterükre és a választott menázs-ausschluss-ra bízták a menüt, nálunk első naptól kezdve mindenkinek külön véleménye, javaslata volt régi jó magyar szokás szerint.
… az úgynevezett alantas tisztek havi 50 Rubel (továbbiakban R.), törzstisztek 75 R., főtisztek 100 R. gázsit kaptak a nemzetközi egyezmény alapján az orosz kincstártól. Ebből havi 12 R. esett a konyha befizetésére, s így bevásárolhattunk mindenféle szükségletünkre valót: fehérneműt, pokrócokat edényféléket, írószert, s főleg ennivalót, dohányt, teát stb.
IX. 16. Öröm nap van a táborunkban. Megérkezett br. Huszárné magyar vöröskeresztes megbízott, a hadifoglyoknak valóságos őrangyala. Beszélt hozzánk megértő, együttérző hangon, biztatott, buzdított és segélyezett.
(…)
Az időjárás különben kedvező az idén, igen szép az ősz, kevés az eső, és bár a szél gyakran fúj, a nappali verőfény jóleső. De az éjjelek már hidegek. Hasznosítjuk a szép időt, sokat sétálunk körbe a hatalmas udvaron — a magyarok kergekórnak, általában prizonitis-nek nevezik a drót- vagy deszkakerítés közti, lehangolt kedélyű plenik szótlan sétamániáját.
(…)
Sokan nyelveket kezdenek tanulni…
Én is elkezdtem tanulni, de látva, hogy az ezirányú elfoglaltság sem kedélyemre, sem idegeimre nincs kedvező hatással, félbehagytam vele. Inkább természettudományos és földrajzi könyveket szereztem…
Néhányan átjártunk a legénységi barakkokba foglalkozni az emberekkel, buzdítani őket testük-lelkük ápolására. Volt kurzusa az analfabétáknak, volt történelemtanítás, beszélgetve volt földrajz, természetrajz, magyar irodalom (főleg költemények).
IX. 24. /X.4./
(…)
Olvasás, tanulás, sakk, kártya, vég nélküli duma és vita. Várjuk az elkövetkező étkezési időt. Fekvés és lustálkodás. De a szabadban is lehetőleg sokat tartózkodunk. Az óriási udvaron hókockákból dombot építünk, felszínét mindenfelől vízzel megöntözzük, s kész a ródlipálya meredek és magas indítódombja, melyre oldalt külön út vezet fel, nehogy a lefelé rohanó szánkók a felmenő sportolókban kárt tegyenek.
(…)
Sokan iparművészeti tárgyakat készítenek: sakktáblát és bábukat fából, csontból, (…) van aki hegedűt kezd el faragni, másik intarziás dobozt kezd el készítgetni, amelyen még évek múltán is dolgozik.
(…)
Minden nap háromszor feljegyzem az udvaron lévő hőmérő adatait.
XI. 23. Értesültünk öreg királyunk elhunytáról, fekete karszalagot viselünk hivatalos gyászunk jeléül, de néhány nap múlva viselését a láger parancsnokság eltiltja.
XII. 14. Vásár. Ritka alkalom egy szegény, magyar középiskolai tanárnak sokirányú tanulmányozásra. Lange osztrák jóismerősömmel, mondhatnám, barátommal (otthon Brünn-ben gazdasági akadémián adjunktus) felfogadtunk egy konvojt, s elmentünk megnézni a vásárt. A vásár egy vegyes néprajzi bemutató: a vásáron osztjákok, szamojédek, zűrjének, komik, votjákok és baskírok, kirgizek, tatárok.
(…)
XII. 19. Az elhunyt Ferenc Józsefet Károly követi a trónon, s úgy értesültünk, hogy e napon lesz otthon a koronázás: ünnepi lakomával ültük meg a nagy napot, bár utólag értesültünk, hogy a dátumra vonatkozó hír csalóka volt.
1916. XII. 24. Karácsony est. Megtartását, illetve hangulatát erősen befolyásolták a hazulról szivárgó hírek, a trónváltozás. A politikai és harctéri híreinket az orosz lapokból kapjuk főleg, ezek pedig igen ellentmondóak, célzatosan elferdítik őket, s nagyobbrészt lehangolóak. Ezek ellenére 44-es kis csoportunk szép karácsonyfát állított fel. (…)
A menage is kitett magáért, igyekeztek szép terítéken mennél jobb alkalmi vacsorával kedveskedni, az asztalnál mindenkinek a helyét Kónya vízfestékkel készített névjegykártyája jelölte meg egy hozzácsatolt kis fenyőgallyacskával. Volt tea és feketekávé, mazsolabor és szamogonka (csempészett pálinka) is.
(…)
Nem egy társunk vonult félre a magányt keresve, hazagondolva kedveseikre, az otthoni karácsony csonka körére, az üresen álló gazdátlan terítékre és asztalhelyre. A hazagondolás, vágyódás, „szellemidézés” volt mindnyájunk egyedüli és kizárólagos elmefoglaltsága.
Nagy Laci a karácsonyfa alatt intonálta a Mennyből az angyal lejött hozzátok... éneket. Együtt énekeltünk felekezeti különbség nélkül valamennyien, s igaz áhítattal mondtuk el a „Miatyánk”- ot.
1916. dec. Szilveszter estéjé-t is megtartottuk nagy evés-ivás, kártya, sakk, duma és főleg bensőséges visszaemlékezések között.
(…)
1917. III. 15. Szabadságharcunk orosz naptár szerinti évfordulóján hallottuk az első hírt a forradalomról, de semmi bizonyosat nem lehetett kihámozni az ellentmondó híradásokból.
1917. III. 17. Telegram a forradalomról, mely ezek szerint 12-én már tetőpontját érte el Petrográdon: elfoglalták a postát, hivatalokat, lőtték hajóról a várost, fegyveres alakulatok más városokban is stb.
IV. 19. A helyi szovjet katonái lefoglalták élelmiszerkészleteinket: a nagy jólétből átmenet nélkül szinte nélkülözésbe cseppentünk. Gond már az étkezés és a beszerzés!
V. 29. Táborunkba összpontosítják a város környéki többi láger tisztjeit: ide jöttek először a honvédek, majd VI. 4-én a Szerietnikov-i csoport, VI. 9-én a Loskutnaja-i és Arlov közös ezredesünk (Nagyvárad-on lakott és szolgált) csoportja, utolsónak jött IX. 19-én a Skit-i csoport. Visznek innen minket keletre, valahová a tengerparti tartományba. Állítólag ny-ról mind odaszállítják a plenit, még Európából is. Megszigorították a táborból a városba járást még áprilisban, nem is tudtuk hivatalosan, hogy mikor, de Tobolszkba hozták az orosz cárt családostul (1917. VIII. 21.).
A városban egy egyemeletes házban - mely egyesek szerint magánház, mások szerint a volt Tobolszk-i gubernátor állami lakása volt - helyezték el Romanovékat. A cárt sokszor láttuk az erkélyen üldögélni, katonásan üdvözöltük is, ha csoportosan fürdőbe vagy bevásárolni elmentünk előtte. Tatjana főhercegnőt egyszer az utcán is láttam, egy áruházból jött ki.
Egyik csoportjukat felkerestem, a sátrukban megvendégeltek: tea, lángosszerű kenyér valami furcsa ízű vajjal megkenve, cigaretta, dohánysodrás, sőt a végén kumisz is került. Nagy volt a barátság rokoni alapon!
(…)
IX. 12. Szeptember elején már nagy a készülődés a túlzsúfolt táborban, mely zsibvásárhoz hasonlít: városbelieknek adunk el a feleslegessé vált holmit, felszerelést, úgy sem tudnánk magunkkal cipelni.
(…)
1917. IX. 24. Behajózás. Itt hagyjuk Tobolszkot, a pocsivasi tábort, hadifogságunk első évi lágerét, hol fél évig anyagiakban oly jól ment sorunk, s ahol a második fél évben is még aránylag tűrhetően élhettünk.