Új sorozatunkban a Horthyak három - a Nagy Háborúban is fontos szerepet játszó - tagját mutatjuk be: Szabolcsot, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye főispánját, Istvánt, a cs. és kir. 13. jászkun huszárezred parancsnokát, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye törvényhatóságának felsőházi választottját, Miklóst, a tengerésztisztet, a későbbi kormányzót.
A Horthy-família, illetve -a későbbi kormányzó és mai bejegyzésünk főszereplőjének édesapja- Horthy István a XIX. század közepén került Kenderesre.
Ez a falu tehát a szülőhelye Horthy Szabolcsnak /1873-1914/ is,
aki hetedik gyermekként érkezett a családba.
Az 1910-ben elnyert főispáni tisztség alkalmával a helyi sajtó bemutatta a leendő vezető pályafutását:
Sopron, Debrecen, Berlin, Kolozsvár után Jász-Nagykun-Szolnok vármegye szolgabírája, majd apja halála /1904/ után visszavonul Kenderesre.
És hogy miért Horthy Szabolcsra esett a választás? Cseh Géza így indokolja a választást:
"Édesapjának, id. Horthy Istvánnak népszerűségét és érdemeit, a Szabadelvű Pártban betöltött megyei elnöki tisztségét a kormánykörök bizonyára figyelembe vették főispáni kinevezésének előterjesztésekor. Valószínűleg a Horthy és a Tisza család régi kapcsolata, Tisza István személyes támogatása is közrejátszott a kenderesi birtokos karrierjének alakulásában, aki határozott és céltudatos egyénisége révén megfelelő személynek látszott arra, hogy az ellenzéki légkörű Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében az új kormányhatalom erőskezű képviselőjévé váljék."
Horthy Szabolcs bemutatkozó beszédében a következőket mondotta:
.jpg)
A főispán aztán erőszakos lépéseivel felkavarta a vármegye politikai állóvizét. Gazdasági és kulturális téren viszont óriási előrelépésről beszélhetünk: több iskola, a szolnoki színház, a szolnoki cukorgyár is Horthynak /is/ köszönheti létrejöttét.
Horthy a háborúban:
Horthy Szabolcs 1914-ben frontszolgálatra jelentkezett. A fivére által parancsnokolt Cs. és Kir. 13. Jászkun huszárezredhez /10. lovashadosztály/ vonult be tartalékos főhadnagyi rangban, majd a 31. gyaloghadosztálynál szolgált.
Halálának körülményeiről Beöthy Pál százados leveléből, illetve az 1914. december 30-án készült jegyzőkönyből értesülhetünk. Mindkettőt tartalmazza az 1915. január 20-án tartott gyászközgyűlés jegyzőkönyve:
Horthy emlékezete:
A már említett gyászközgyűlés úgy döntött, hogy az elhunyt főispán emlékére alapítványt hoz létre, illetve emléktáblát készíttetnek.
Az emléktábla avatására 1925-ben került sor. A vágtató huszár ötlete a túrkevei szobrásztól, Finta Sándortól ered.
A megbízást Radnai Béla nyerte el, az ő halála után Fischer Antal készítette el a végleges alkotást:
Az emléktáblával együtt avatták fel a megyei székházban a Cs. és Kir. 13. Jászkun huszárezred emlékművét is. 1945-ben eltávolították mindkettőt.
Tér is őrizte Horthy Szabolcs nevét Szolnokon 1915-től:
Dr. Hegedűs Kálmán 1925-ben mondott beszédének rövid részletével zárjuk a dr. Horthy Szabolcsról szóló bejegyzést:
A hősi sírok és emlékművek felkutatása, dokumentálása természetesen Kenderesen is megtörtént. A Horthy-kriptában /Toldi u./ nyert örök nyughelyet dr. Horthy Szabolcs is.