Az első világháborús magyar részvételt lezáró trianoni békében /1920.06.04./ a VI. rész foglalkozott a hadifoglyok és a sírhelyek kérdéskörével.
Kiemelendő:
- a hadifoglyokat és a politikai internáltakat a lehető legrövidebb időn belül haza kell szállítani;
- gondoskodni kell arról, hogy az „eltemetett katonák és tengerészek sírhelyei tiszteletben és jókarban tartassanak”
- a földi maradványok hazaszállítására irányuló kérelmeket teljesítik
- az elhunyt hadifoglyok, polgári internáltak sírhelyei „ jókarban tartandók”
- a hadviselő felek „kölcsönösen egymás rendelkezésére bocsátják: 1. az elhaltak teljes névjegyzékét a személyazonosságuk megállapításához szükséges összes adatokkal együtt; 2. a személyazonosság megállapítása nélkül eltemetett összes halottak számára és sírhelyeik hollétére vonatkozó minden felvilágosítást.”
A békeszerződés aláírása után nem sokkal el is indult a munka. A budapesti olasz misszió vezetője a belügyminiszter segítségét kéri: állapítsa meg, hány olasz hadifogoly tartózkodik Magyarországon; a belügyminiszter továbbítja a kérést és a feladatot az alispánok felé; az alispánok pedig kérik a törvényhatóságuk területén lévő településektől a számokat.
A húszas évek második felétől /lásd: 1927: olasz-magyar barátsági szerződés/ kezdve ismét elmozdulás történt a kérdésben.
A belügyminiszter 4601/1926. III. sz. körrendeletével tájékoztatta a törvényhatóságokat, hogy a viszonosság elve alapján el kell tekinteni a sírok exhumálásával és összpontosításával kapcsolatos illetékek és járandóságok felszámolásától, ugyanis az olaszok „hőseink földi maradványainak hazaszállításánál minden illetéket elengedtek és úgy intézkedtek, hogy nekünk a sírásók munkadíján kívül más személyi járandóságot nem kellett fizetnünk.”
A körrendeletben szereplő kimutatás szerint egyébként az országban 132 temetőben 3781 fő olasz hősi halott és internált található. Ez a szám 1933-ra 3802-re nő.
További változások is történnek az első tervekhez képest: míg 1927 folyamán két helyszínen /Ostffyasszonyfa, Budapest/ tervezik megvalósítani az összpontosítást, addig 1933-ra –a fent említetteken túl – további hat település szerepel az elgondolásokban: Győr, Kenyérmező, Miskolc, Nyíregyháza, Székesfehérvár, Zalaegerszeg.
1933. március 3-án megszületett az a honvédelmi miniszter tollából származó rendelet, amely tk. eldönti a felsorolt helyszíneken túl fellelhető olasz sírok sorsát. Gömbös Gyula /honvédelmi miniszter: 1929-1936/ arról értesíti az érintetteket, hogy 1933 novembere és 1934 áprilisa között kerül sor az exhumálásra és az összpontosításra. Az értesítésben részletesen tájékoztatnak a majdani körülményekről: a vízhatlan zsákokról, koporsókról, „egyéb kellékekről”, a sírásók munkadíjáról, a túl drágán dolgozó temetkezési vállalatok mellőzéséről…
Azt, hogy mennyire nem volt egyszerű a dolga a törvényhatóságoknak, jól mutatja Jászberény város esete:
Jelentés /1933. április 21./ az alispánnak:
„A 4 olasz katona sírja teljes biztonsággal ki nem mutatható. Ez irányban az ügy tisztázása érdekében mindent elkövettem, de eredmény nélkül. Beleznay Mátyás ny. honvéd alezredest ezen ügyben szintén meghallgattam; azt jelentette, hogy 1920-ban, az ő vezetése alatt már megkísérelték a hősi halottak személyazonosságát kipuhatolni, hogy azokat a keresztfákra felírhassák, de már akkor is el voltak teljesen korhadva a hősök sírja melletti primitív kis hantok. Egyéb ismertető nyom nem volt kipuhatolható.”
A sikeres lebonyolítást követően 1934 tavaszán újabb hősi halottakról ad hírt Szolnok városa. A részletes névjegyzék alapján nyár közepére tervezték, majd hajtották végre a szállítást.
A Szolnokról elszállítottak névsora /1933 és 1934/:
A szolnoki hősi halottak mellett a két csépait és az egy kunhegyesit tudtuk azonosítani:
Csépa
51/1918
PALARCHIOLA FRANCESCO, 38 éves, rk. vallású, elhunyt: 1918. július 10-én tüdőgyulladásban.
75/1918
SANESI ANGELO, 40 éves, rk. vallású, apja: Péter, elhunyt: 1918. október 26-án tüdőgyulladásban. Fornacselle Kaszanuova-ból.
Kunhegyes
232/1918
MARON ALBINO, 30 éves, rk. vallású, elhunyt 1918. október 20-án influenzában, Parra községből származik– mainei kerület.
1935-ben megtörtént az ünnepélyes elhelyezés a rákoskeresztúri temetőben:
A 2003-ban újjáépített szolnoki I. világháborús katonai parcella:
...és az olasz gránit:
A jászberényi Szent Imre temető világháborús keresztjén ott található a 4 olasz katona is:
Pretz György fotói a rákoskeresztúri temetőről:
A képen az 1934-es szolnoki névsor 28. sorszámú hősi halottja látható: Maroni Nazzareno.
A temető:
