Jászberény: a Jászság fővárosa, a Zagyva két partja, jászok, alánok, Lehel kürtje, Jász Múzeum, Tanítóképző, Jászság Nép Együttes, Ferences Templom, Állatkert, Hűtőgépgyár, Gimnázium.
Jászapáti gimnáziuma kapcsán már érintettük az alapítást /1779/. A katolikus gimnázium igazgatói és tanárai túlnyomó részben ferences-rendi szerzetesek voltak. Az állam 1896-ban saját kézbe vette az iskolát. 1889. augusztus 20-án szentelték fel a gimnázium új épületét.
Az épület
/forrás: VFMK, Képeslaptár/:
Az első háborús év
"Az év világrengető eseménye, a háború természetesen iskolánkon is éreztette hatását:elvitte a tanárok harmadát, kizökkentvén őket békés és áldásos munkájukból, sőt egyet áldozatul is megkövetelt; elvitt tanítványaink közül is hatot; izgalmaival zavarta a tanítás és tanulás tevékenységét, hisz minduntalan új tantárgyfelosztást és órarendet kellett készítenünk.
Békési Gyula, rendes tanára. Hősi halált halt a déli harctéren, hol a háború elejétől katonai szolgálatot teljesített. Tanári éveinek száma 7.
Bundschuh Ottó, okl. rendes tanár a rajzszertár őre. Katonai szolgálatban szerzett betegsége miatt a katonaságtól szabadságon volt 1914. okt 7.-től 1915. ápr. 1-ig. Ezen idő alatt tanította a rajzoló geometriát az I.—II. és IV. és a görögpótló rajzot a VI. és VIII. osztályban heti 12 órában és a magánrajzot mint rk. tárgyat heti 2 órában. 1915. ápr. 1-én katonai szolgálatra újra bevonult. Tanít 4 év óta.
Dr. Csoma Kálmán, okl. rendes tanár, a gyors'rási és tanári könyvtár őre, 1915. febr. 15-ig a III. osztály főnöke. Ezen időig tanította a magyar nyelvet a III., a latin nyelvet a III. és VIII., a görögpótló irodalmat az V. és a számtant a III. osztályban, heti 20 órában és a gyorsírást mint rk. tantárgyat heti 3 órában. A jelzett időben katonai szolgálatra bevonult. Tanít 6 év óta.
Gábriel János, okl. helyettes tanár. A háború kezdete óta katonai szolgálatott teljesít. Tanári éveinek száma 4.
Grósz Artúr, okl. rendes tanár, a filológiai szertár őre, 1915. febr. 15-ig a VII. osztályfőnöke. Ezen időig tanította a német nyelvet, a latint és görögöt, a számtant. 1915. febr. 15-én katonai szolgálatra bevonult; azóta rövid időre ideiglenesen szabadságoltatott, majd április hó végén újra behivatott. Tanári éveinek száma 4.
Novák Kálmán, okl. rendes tanár. A háború kezdete óta katonai szolgálatot teljesített, majd súlyos betegsége miatt szabadságoltatott.
Takáts Lajos, okl. rendes tanár. A háború kezdetete óta katonai szolgálatot teljesít. Tanári éveinek száma 9.
Kertész Károly, róm. kat. elemi népiskolai tanító, a főgimnázium ének- és zenetanára. A háború kezdete óta katonai szolgálatot teljesít.
Tóth Károly, a főgimnázium okleveles tánctanítója. A háború kezdete óta katonai szolgálatot teljesít.
Szolgák: Litkei István, a háború kezdete óta katonai szolgálatot teljesít.
Mindezen nehézségek dacára az isk. évet háborítatlanul befejezhettük. A gimn. épületet a helybeli Vörös Kereszt Egyesület kórháznak még szeptemberben kérte, azonban akkor nem kapta meg; decemberben az egyesület közp. igazgatósága kérelmezte s akkor a nm. minisztérium feltételesen odaígérte, de a helybeli egyesület változott körülményeinél fogva mégsem vette igénybe.
Máj. 23-án pünkösd vasárnapján a Te Deum és záróünnepély megtartatván, délután a katonaság foglalta el az épületet, beszállásolván oda a munkácsi 11. honvédezred önkénteseit, kik a szertárak és könyvtárakon kívül az összes helyiségeket birtokukba vették és tartják.
Főgimnáziumunkban, a jelen iskolai év folyamán 243 rendes és 21 magántanuló összesen tehát 264 tanulónk volt; ennélfogva a tavalyi 294 tanulóval szemben a létszám 30 tanulóval fogyott.
... fájdalmas szívvel és kegyelettel emlékezzünk meg halottainkról:
Békési Gyula /1882-1914/
Intézetünk is lerótta adóját a hazának: egy tanárának szíve vérét, ifjú életét.
Békési Gyula rendes tanár, tartalékos hadnagy, 1914. évi november hó 6-án hősi halált halt a Drina-menti harcokban.
Az ifjúság lelkes és jóakaró vezetőjét gyászolja benne. Kartársai el nem halványuló kegyelettel őrzik meg lelkükben a kötelességtudó komoly munkatárs, egyenes ember és jó barát emlékét.
Ifjan kellett meghalnia; mindössze hét évre terjedő tanári pályafutása után nevéhez nem főződhetnek gazdag érdemek, de egész egyénisége jogot adott rá, hogy sok hasznos és eredményes munkát várhassunk tőle. Ki sejtette volna, hogy gyönge testalkotású csendes természetű kartársunk nem itt a zajtalan szellemi munka terén fogja legjobban szolgálni hazáját, hanem mint elszánt hős a vérmezején.
1882. március 4-én született Mogyorósfalván, Zemplén vármegyében. A középiskolát Miskolcon végezte, s 1908. szeptemberben kapott tanári oklevelet a mennyiségtanból és természettanból. Nevelői működését az 1905-6. tanévben kezdte meg a szegedi Délvidéki Földmívelési Gazd. Egyesület konviktusában, mint tanulmányi felügyelő. 1907-ben a szegedi főgimnáziumban gyakorló tanár volt, majd intézetünkhöz való helyeztetéséig a nagybecskereki községi főgimnáziumnál helyettes tanár. Békési Gyula 1909. évi január 31-én jött főgimnáziumunkhoz, mint helyettes tanár. Ekkor 27 éves, nőtlen fiatalember volt.
Közöttünk nemcsak hivatását teljesítette buzgalommal, de más téren is szívesen kivette részét a munkából. Tevékeny titkára volt a jászberényi nőegyesületnek, s a főgimnázium ismeretterjesztő előadásai során állandóan ott szerepelt tanulságos fizikai előadásaival.Megnősülvén /felesége: Haranghy Erzsébet/, minden szabad idejét családjának szentelte; példás családapa volt és egész lelkével csüngött két apró gyermekén. Mikor halálos sebével rettentő kínok között vergődött a kórágyon, folyton ezt rebegte ápolóinak: Adjátok vissza életemet! Szegény feleségem, gyermekeim!
A múlt tanév befejezése után fegyvergyakorlatra vonult be a csász. és kir. 46. gyalogezredhez a Montenegró határán fekvő Aftovácra.
/forrás: A világháború képes krónikája/
Itt érte a hadüzenet. E ponton hamarosan megindultak az ellenségeskedések, s Békési szinte nap-nap után szemben állt a halállal, anélkül, hogy megsebesült volna.
Tiszttársai legnagyobb részt kidűltek mellőle, ő keményen s baj nélkül állta a veszedelmeket és nélkülözéseket.
Békési Gyula nemcsak hősi halált halt, de hősileg is forgatta kardját 18 ütközetben és két nagyobb csatában. Mint szakaszparancsnok nem egyszer adta próbáját vitézségének és lélekjelenlétének. A többek között 1914. október 6-án bátor magatartásával egy dandárunkat mentette meg a bekerítés veszedelmétől. Hadd legyen legalább itt feljegyezve hősi tette, amelyért kitüntetésre fel is terjesztették, az elismerést már nem érhette meg.
A montenegrói határon folytak a harcok. Dandárja rövid pihenőkkel megszakítva már teljes 24 óráig menetelt a sziklás, lucskos terepen; a hó szünet nélkül esett. Egy falunál erős ágyútűz és puskaropogás fogadta csapatainkat. Két szakasz, az egyik a Békésié, azt a parancsot kapta, hogy szálljanak meg egy magaslatot. Süni bokrokkal benőtt területen kellett vonulniuk. Egyszerre mintegy 10 lépesnyire előttük, feltűnik az ellenség. A váratlan találkozás az első pillanatban megdöbbenti kis csapatainkat, de Békési ekkor elkiáltja magát: Hurrá fiúk, előre! Rettenetes tusa kezdődött, puskaaggyal, szuronnyal folyik a küzdelem; a domboldal halottakkal, sebesültekkel terül meg. Békésit egymásután négyen is megtámadják. Végre is az ellenség a sok veszteségtől megrémülve eszeveszett futásnak ered, amikor már csak három ember állt Békési közelében. Ekkor tudta meg egy fogolytól, hogy egy egész ellenséges századdal álltak szemben, s hogy ha ily hősiesen nem harcolnak, az ellenség az egész dandárt bekeríti.
Novemberben Szerbia ellen vezényelték ezredét. November 7-én rettenetes tűzben keltek át csapataink a Drinán. Az átkelés oly veszedelmes volt, hogy az első pontonokból 24 ember közül alig 5-6 léphetett ki a túlsó parton, a többi harcképtelenné lett.
Ő szerencsésen elérte a szerb földet. Itt rohamra ment az Obodnik nevű hegyen tartózkodó ellenség ellen.
Ekkor kapta lefelé tartott balkarján át lágyékába a halálos golyót. Még élve vitték vissza Bratunác községbe, de nem lehetett már megmenteni, 8-án hajnalban meghalt a dohánygyárban berendezett kötözőhelyen. Ugyancsak a dohánygyár közelében temették el egy vízmosás partján.
Ott pihen távol azoktól, akikkel szíve összeforrott, rideg idegen földben, mint annyi ezer más ifjú magyar hős.
Ha egykor -reméljük, hogy nemsokára- nemzetünknek egy dicsőbb és boldogabb korszaka alakul ki a viharzó küzdelmek e véres forgatagából, akkor ennek kelesztőjében ott van a Békési Gyula hősiesen kiontott vére is.
Halálával megmutatta, hogy kitűnő nevelő volt. Itt a katedrán arra tanított, hogyan kell becsületesen dolgozni. Ott a harc mezején, példát adott rá, hogy hogyan kell bátran küzdeni és meghalni a hazáért.
Ennél többet nem kíván a haza fiaitól…
Emléke fáj és lelkesít!
Elragadta továbbá a háború nem egy derék tanítványunkat, kik hazánk igazáért küzdve fegyverrel kezükben estekel a becsület mezején.
Hálás kegyelettel említjük fel azoknak neveit, kiknek hősi haláláról vagy súlyos megsebesülésükről értesülést szerezhettünk.
Hősi halált haltak:
Dr. Darvas Andor, trieszti banktisztviselő, tart. zászlós az északi harctéren ;
Dr. Morvái István, szolnoki felsőkereskedelmi iskolai tanár, egyéves önkéntes a kárpáti harcokban ;
Dr. Sárközy János, jászkiséri adóügyi jegyző, tart. hadnagy a kárpáti harcokban ;
Suba Elek, kataszteri mérnök, tart. hadapród az északi harctéren,
Súlyos sebesülést szenvedtek:
Dr. Bathó István, középisk. tanár, tart. zászlós a déli harctéren.
Dr. Gere Lajos, ügyvédjelölt, tart. zászlós két ízben is, a déli és az északi harctéren;
Dr. Hainzl Artúr, helybeli ügyvéd, tart. hadnagy súlyos lábsebbel a déli harctéren;
Katona János joghallgató, tart. hadapród-jelölt féllábát vesztette el az északi harctéren ; első osztályú ezüst vitézségi érmet kapott;
Mlinkó Antal, községi jegyző, tart. zászlós karlövést kapott az északi harctéren és orosz fogságba jutott; és még bizonyára mások is.
A második háborús év
Történelmi időket élünk. Északon és délen, keleten és nyugaton lángban áll az egész Európa, s a többi világrész is közvetve, vagy közvetlenül érdekelve van abban a gigantikus küzdelemben, melyet a központi hatalmak vívnak a mindenfelől rájuk tört, őket megsemmisíteni akaró ellenségeikkel. S míg katonáink dicső fegyvertényei a siker minden reményével rakják le egy jövendő, boldogabb korszak alapjait, az itthon maradt polgári társadalom kettőzött munkával igyekszik pótolni azokat, kiket a haza fegyverbe szólított.
I. Az intézeti épület
Házi ezredünknek, a m. kir. 29. honv. gyalogezrednek Budapestre történt áthelyezése után egy ideig katonaság nélkül voltunk, azonban nemsokára elfoglalta helyét a munkácsi 11. honv. gyalogezred, melynek megnövekedett állománya számára a városban található minden üres épületet lefoglalt a katonai hatóság. Mindazonáltal iskolánkban zavartalanul folyt a tanítás 1915. május 23-ig. (…) igénybe vették az egész épületet ugyanezen év szeptember hó 10-ig, mikor is azt kellő takarítás és tisztogatás után rendbehozva újra átadták rendeltetésének, úgy hogy az 1915/16. iskolai évben ismét saját épületünkben kezdhettük meg és fejezhettük be a tanítást.
II. A tanári testület
A tanítás normális menetétől eltérő változásokat is eredményezett a háború.
Az 1914/15. iskolai év elején öt tanártársunk teljesített katonai szolgálatot. Okt. 7-én visszajött Bundschuh Ottó, ki betegsége miatt szabadságoltatott; majd 1915. február 15-én Dr. Csoma Kálmán és Grósz Artúr tanárok távoztak körünkből katonai behívás folytán, Grosz Artúr rövid időre visszajött.
A hősi halált halt Békési Gyula tanszékét 1915. febr. 21-én Lupán Vazul, Nyitráról áthelyezett helyettes tanár foglalta el.
Bundschuh Ottó r. tanár, a cs. kir. 4. tiroli vadászezred tart. fővadásza, jelenleg Vöcklabruckban segédszolgálatot teljesít.
1914. okt. 7-től 1915. ápr. 1-ig betegsége miatt szabadságon volt, ez idő alatt hazafias buzgalomból tanított is; majd az említett időpontban újra bevonult.
Dr. Csoma Kálmán r. tanár, mint B. oszt. önk. népfölkelő, febr. 15-én a m. kir. 29. honv. gy. ezredhez vonult be. Kiképzése után oktató tiszt lett az önkéntes-iskolában, majd az északi harctérre küldetett. Jelenleg tart. zászlós, dandár-munkásosztag-parancsnok ugyanott; azonban a jún. 3-4. harcokban hallomás szerint orosz fogságba került.
Gábriel János h. tanár, a cs. és kir. 68. gy. e. tart. hadnagya. Az általános mozgósításkor az északi harctérre küldetett, súlyos betegsége folytán később szabadságoltatott. Jelenleg Bécsben helyi szolgálatot teljesít.
Grósz Artúr r. tanár, mint póttartalékos 1915. febr. 15-én a cs. és k. 67. gy. ezrednél jelentkezett Eperjesen. Rövid időre szabadságoltatott, majd 1915. ápr. végén újra behívták. A tanítás érdekében azonban 1916. január végén a katonai szolgálat alól felmentetett, és Kassáról, hol segédszolgálatot teljesített, hazajött. Az 1915/16. isk. év II. felében már rendesen tanított.
Novák Kálmán r. tanár, mint a cs. és kir. 67. gy. e. tartalékos hadnagya az általános mozgósításkor bevonult ezredéhez Eperjesre. Az északi harctéren szerzett súlyos betegsége miatt tartós szabadságon van. Időközben főhadnaggyá lépett elő.
Takács Lajos r. tanár mint póttartalékos népfölkelő szintén az általános mozgósítás alkalmával vonult be a m. kir. 29. honv. gyalogezredhez. Jelenleg, mint őrmester a délkeleti harctéren teljesít szolgálatot.
Az itt felsoroltakon kívül a tanári testületből még Albu Líviusz, Dr. Banner János, Kovalik Rezső, Lupán Vazul és Simonyi Gyula tanárok is besoroztattak, azonban a tanítás érdekében a tényleges katonai szolgálat alól bizonytalan időre fel vannak mentve.
E helyen megemlítem még, hogy Litkei István, az intézet második szolgája is a mozgósítás kezdete óta katonai szolgálatot teljesít a tábori tüzérségnél.
A tanároknak a háborúval kapcsolatos tevékenysége az iskolán belül leginkább abban állott, hogy igyekeztek a tanulókkal e történelmi idők fontosságát megértetni, érdeklődésüket részvételüket ébren tartani; őket a segélyakciókban, hadi kölcsönkötvény-jegyzésben való részvéteire buzdították. Azon növendékekre, kiknek atyja hadba vonult, több figyelmet fordítottak, hogy így némileg a szülői felügyelet hiányát ellensúlyozzák.
Egyébként a tanárok tantárgyaik keretében is felhasználták a háborús vonatkozásokat és eseményeket:
Karádi és Simonyi tanárok a magyar nyelvi és irodalmi oktatásban minden kínálkozó alkalommal felhasználták a háború tanulságait, állandóan azon voltak, hogy növendékeikben a nemzeti öntudatot és büszkeséget ébren tartsák, őket ennek kapcsán jövendő feladataik fontosságára figyelmeztessék. E tárgy keretében a következő háborús tárgyú írásbeli feladatokat jelölték ki. Az V. osztályban: A szerb háború főbb mozzanatai. A VII. osztályban: Minő gondolatokat ébreszt az ifjúságban a világháború? Beszéd hadbavonuló társainkhoz. A VIII. osztályban: Az itthon maradottak kötelességei a világháborúban.
Albu tanár az V. osztályban adott görögre fordítandó, a háborúval kapcsolatos magyar szöveget.
Banner dr. a földrajzban a nevezetesebb hadi területeket részletesen ismertette, a történelemben szinte óráról-órára szerepelt magyarázatában a háború.
Kovalik tanár a vegytanban a robbanó anyagokról és a puskapor gyártásáról tartott részletes magyarázatot.
Grósz és Lupán tanárok a megfelelő osztályokban az értékpapíroknál a hadikölcsön-kötvényt magyarázták, a terepbecslést, távolság- és magasságmérést gyakorolták.
Lupán tanár a fizikában a haditechnika eszközeit és találmányait ismertette.
Kocsis tanár pedig mint rajztanár harci képvázlatokat készíttetett, mint tornatanár lövészárok-gyakorlatokat tartott, gát- és akadályugrásban gyakorolta a tanulókat; menetgyakorlatoknál pedig hazafias és katonadalokat énekeltetett velük.
A tanárok egyébként az intézeten kívül is részt vettek a háborúval kapcsolatos akciókban:
dr. Szombathy István igazgató a Vöröskereszt Egylet jászberényi városi választmányának elnöke, (érdemei elismeréséül a vöröskereszt II. osztályú díszjelvényével, a hadiékítménnyel lett kitüntetve); a postán elküldendő sajtótermékek ellenőrzője.
Albu Líviusz a VKE tagja, a román anyanyelvű lábadozó és sebesült katonák tolmácsa.
Dr. Banner János a VKE városi választmányának jegyzője, majd pénztárosa, mint a Jász-Múzeum őre a Jászsággal kapcsolatban levő háborús vonatkozású tárgyakat gyűjtötte.
Baranyi Balázs a VKE városi választmánya számvizsgáló bizottságának elnöke, majd ellenőre.
Fazekas Ágoston, Grósz Artúr, Simonyi Gyula a VKE tagjai, Karádi Győző városi választmányának ügyvezető alelnöke, Kovalik Rezső volt ellenőre.
Karádi és Simonyi tanárok tagjai voltak a hadbavonultak családjai részére gyűjtő bizottságnak.
Lupán Vazul a lábadozóknak két alkalommal szórakoztató fizikai előadást tartott, ugyancsak ezeknek Kocsis Lajos tanár vezetésével, mindkét iskolai évben megismételték tanítványaink az ifjúsági hangversenyt.
III. A tanulók
Iskolánk növendékei közül többet hadba szólított a Legfelsőbb Hadúr hívó szava. Libich Lajos és Wittmann Zsigmond IV. osztálybeli tanulóink önként jelentkeztek katonai szolgálatra, a többiek pedig az időközi sorozásokon váltak be.
Az 1914/15. tanévben Berényi László, Donáth Zoltán és Rosenfeld Miklós VIII., Bartha Béla, Fábián János, Gyurkovics Mihály, Horti Lajos, Sipos Gyula, Strasser Miklós, Strasser Pál VII., Baráth László, Lázár Péter, Grünspann Zoltán, Lénárd Béla, Sós László, Vágó József VI. osztályú tanulók.
Az 1915/16. tanévben Király Károly, Reiner Ferenc, Schwartz Endre, Siklósi István, Zeller (Vernigk) Frigyes VIII., Deutsch Sándor, Kis József, Kiss Károly, Verseghy Kálmán VII., Forgács Ernő VI. osztályú tanulók. Összesen: 2 és 26.
Tanulóink áldozatkészségét bizonyítja azon körülmény, hogy a háborús adakozásból ők is kivették tehetségük szerint a maguk részét, de ezen kívül jó szívvel adakoztak más, a békében is támogatásra szoruló intézményeknek is. Így a hadbavonultak családjainak 20 K, a VK. Egyletnek különböző címeken (jótékonysági bélyeg, koszorú-megváltás) 65.88 K, a katonák karácsonyára a két évben 155.67 K, a hadifoglyokat gyámolító egyesületnek 27 K, a hősök árváinak 27.39 K, a hadi özvegyek és árváknak két hangverseny jövedelméből 100-100 K, Gecse Árpád VI. o. t. adománya 40 K, a kárpáti falvak felépítésére 40.77 K. a bolgár Vöröskereszt Egylet javára levelezőlapokért 28.20 K, ifjúsági hadsegélyző jelvényekért 112.50 koronát adtak. (Összesen 717.40 K.)
Ezenkívül a hősi halált halt Békési Gyula tanár emlékére 200 koronás jutalomdíj-alapítványt tettek, az Erzsébet-Otthonnak 23.20, a Zsófia- gyermekszanatóriumnak 12, a vakoknak 15.33, összesen 250 K 58 fillért juttattak. A hadikölcsön-kötvény jegyzésében a tanulók saját pénzükből 1150 koronányi összeggel szerepeltek. Ez nem merítette ki tevékenységüket; nagy mennyiségű szederlevelet, fémet és hadi jótékonysági bélyeget is szolgáltattak be.
A háború a tanulmányi előmenetel és szorgalom tekintetében a tanári testületnek csaknem egyhangú tapasztalata szerint nagyon káros hatással volt az ifjúságra. Az iskolai munkát általában kevesebb szorgalommal végezték, mint azelőtt, mire befolyással volt az a hit, hogy a tanárok -éppen katonaköteles voltukra való tekintettel- teljesen elnézők lesznek irántuk.
A tanulók magaviseletére a háború szintén kihatott. Ennek oka legnagyobb részben a családi felügyelet hiánya volt; mert sok tanulónk apja, vagy más hozzátartozója hadbavonult, sok családot pedig a háború következtében beállott nehezebb megélhetési viszonyok foglalkoztattak s így nem ellenőrizhették ezek sem szokott mértékben az iskolás növendék magaviseletét és előmenetelét.
A háború eseményei általában rendkívüli érdeklődést támasztottak a növendékekben. Oly tanulók, kik azelőtt újságot se vettek kezükbe, most lázas türelmetlenséggel várták és olvasták a lapokat, meghányták-vetették egymás közt a várható fejleményeket; egy-egy fényes diadal szinte féktelen lelkesedésre lobbantotta, az ellenség sikere haragra gerjesztett, vagy szomorúságra hangolta őket. A kisebbek a Zagyva partján lövészárkokat építettek és háborúsdit játszottak.
Elragadta sajnos a háború nem egy derék volt tanítványunkat, kik hazánk igazáért küzdve fegyverrel kezükben estek el a becsület mezején. Ha Isten elhozza a hőn óhajtott békét, emléküket az intézeti épület bejáratában márványtáblán fogják megörökíteni.
Főgimnáziumunkban, a jelen iskolai év folyamán 266 rendes és 44 magántanuló összesen tehát 310 tanulónk volt; ennélfogva a tavalyi 265 tanulóval szemben a létszám 45 tanulóval gyarapodott.
