Az 1831-ben elinduló gimnáziumi oktatás helyszíne 1835-től nyert állandó helyet (ma: Templom út 10.), amely fél évszázadon át a ferences atyák kezében volt. 1877-től ún. nagygimnázium; 1887-ben államosítják az intézményt (Szolnok város és a M. kir. Vallás- és Közoktatási Minisztérium megállapodása: 24799/1887. sz.: „E szerződés értelmében a szolnoki volt városi kath. 6 osztályú gymnasium a m. kir. állam tulajdonába, rendelkezésébe és kezelésébe adatik.” A szerződésről és az átadás-átvétel körülményeiről részletesen szól a Főgimnázium értesítője 1888-ból), a gimnázium a következő tanévtől már a mai helyén (Tisza park 1.) indítja osztályait, immár teljes főgimnáziumként.
(Forrás: VFMK-Képeslaptár)
Az első háborús év
Iskolai helyiségek
A katonai parancsnokság mindjárt a mozgósítás kezdetén,1914. július hó végén, lefoglalta intézetünk helyiségét katonai tartalékkórház céljaira; csak az igazgatói iroda, tanári könyvtár és szertári helyiségek maradtak érintetlenül, ha nem is iskolai használatra, de legalább a bútorzat egy részének s a tanszerek elhelyezésére.
(...)
El is helyezkedtünk a körülményekhez képest elég kényelmesen az áll. polgári fiúiskola modern, új épületében; itt tartottuk meg a javító vizsgálatokat, a tanulók felvételét és szeptember 7-én kezdtük volna rendes iskolai munkánkat, midőn hirtelen a Szolnokra irányított sebesült katonák nagy száma ezen épület átengedését is szükségessé tette. De csak egy hétig voltunk hajlék nélkül. Szeptember 14-én már hozzáfoghattunk az iskolai munkához, miután egyik külvárosi (Sipos-téri) elemi iskola épületét a kir. tanfelügyelő teljesen a gimnázium rendelkezésére bocsátotta.
(...)
Teljes 8 hónapon át zavartalanul megmaradhattunk ideiglenes helyiségünkben s a tanév befejeztével onnan bocsájtottuk szét növendékeinket azon óhajtással, bárcsak megszokott, régi helyünkön láthatnók viszont egymást!
Tanulmányi rend
(...) a rendelkezésűnkre álló épületnek egy kis igazgatói szobán kívül 6 tanterme van...
(...)
A rendszeres tornatanulás azonban az egész éven át szünetelt a hadbavonult tornatanár és tornaterem hiányában...
Hadba vonult tanárok és tanulók
Mivel a tanári testület tagjai közül egyedül Telmán Gyula tornatanár védőköteles, a háború kitörése alkalmával csak ő vonult be katonai szolgálatra mint póttartalékos. Pár hónapig belterületen helyi szolgálatra volt alkalmazva, azután tartalékos tiszti iskolába veszényelték, s február óta mint őrmester az északi harctéren küzdött. Májusban súlyos (tífusz) betegséggel a kassai katonai kórházba került és szerencsés felgyógyúlás után jelenleg szabadságon van.
A B) alosztályú népfelkelésre kötelezett s alkalmasaknak talált kartársaink közül február 15-én bevonult Kovács Dezső dr., Marcell Ágoston és Wínter András, március 15-én pedig Orosz György és Vörös István dr.
A bevonultak ez ideig mind katonai kiképzés alatt állanak Orosz György kivételével, aki felülvizsgálat utján ideiglenesen elbocsájtatott.
Az áprilisban és a juniusi pótszemlén besorozott Sátor József, Wollek Géza, Mittler Frigyes dr. és Ruszti Gyula tanároknak a népfelkelői szolgálat alól való felmentését kérte az intézet vezetősége.
Tanítványaink közül Lakos Imre VIII. oszt. tanuló, mint 1894. évfolyambeli önkéntes-jelölt még októberben bevonult s azóta letette a tartalékos tiszti-vizsgálatot. (...) Egyelőre még belterületen (Csehországban) szolgál.
Az 1896. évfolyambeliek közül a besorozott Aradszky Imre, Szikla Károly VIII. és Cziglán Vilmos VII. oszt. tanulók május 15-én vonultak be.
(...)
Az intézet volt növendékei közül több százan teljesítenek katonai szolgálatot, akiknek sorsa iránt szeretettel érdeklődünk. Fájdalom, többeknek hősi haláláról van már biztos értesülésünk.
(...)
... Gergelyffy Géza dr., szolnoki kir. törvényszéki jegyző, a galíciai harctéren 1914. október 14-én hősi halált halt testvérének, Gergelyffy Ferenc mérnöknek és honvédtüzér önkéntesnek, emlékére 200 K alapítványt tett intézetünknél. A hazája védelmében elesett ifjú nyolc éven át volt iskolánknak szorgalmas és tanárai által szeretett tanítványa; testvére az ő munkás életének és dicső halálának akart ezen alapítvánnyal emléket állítani a szolnoki főgimnáziumban, amelynek maga is nyolc éven át növendéke volt s amely intézet iránt — mint alapító levelében mondja — mindketten sok-sok hálával tartóznak.
Az intézet részvétele a hadikölcsön jegyzésében:
Szerénytehetségünkhöz képest igyekeztünk kivenni részünket ezen hazafias köelességteljesítésből. Az 1914. évi 6%-os kötvényből a tanári testület 8 tagja az állami tisztviselők részére engedélyezett kedvezményes módon 1950 K, az igazgató a szegény tanulókat segitő egyesület vagyonából 16.000 K jegyzett és az újonnan létesített Gergelyffy Ferenc-féle 200 K alapítvány egész tőkéjét ebbe helyezte el. Intézetünk tanuló ifjúsága pedig nemes lelkesedéssel elhatározta, hogy a tanév végéig hetenként vagy havonként összegyűjti megtakarított filléreit s azokból a háborús tanév emlékét megörökítő intézeti alapítvány létesítésére hadikölcsön kötvényeket jegyez.
Adományok a háborúval kapcsolatos jótékony célokra
Atanári testület minden tagja az iskolai év elején fizetése irányában bizonyos havi összeget ajánlott fel a háborús jótékony célokra. Ez az összeg a tanév folyamán először hadbavonult kartársaink eltávozása, azután a városunkban napról-napra növekvő, a tisztán fizetésére utalt tisztviselő megélhetését igen megnehezítő drágaság folytán fokozatosan csökkent.
A tanév folyamán a tanárok heti adakozásából befolyt összesen 515 K., ebből a szolnoki segélyző és jóléti bizottságnak jutott 125 K., a behívott katonák visszamaradt családtagjainak segélyezésére fordítandó országos alap javára 120 K., a honvédelmi minisztérium hadsegélyező hivatalának 204 K., az országos Vörös Kereszt Egyletnek 26 K., a Vörös-Kereszt Egylet szolnoki fiókjának a beteg katonák karácsonyi ajándékára 25 K., a török Vörös-Félhold irgalmas céljaira 15 K.
(...)
Tanulóink a harctéren küzdő katonák karácsonyi ajándékára 61 K. 43 f-t, az Orsz. Gyermekvédő Ligának az idei „Gyermeknap” javára 28 K 42 f-t gyűjtöttek; vásároltak a hadi jótékony célokra kibocsájtott sorsjegyekből s a hadsegélyező hivatal által forgalomba hozott ifjúsági hadi jelvényekből.
Ifjúsági köreink az okt. 6-án rendezett hazafias ünnepély alkalmával Damjanich szobrának megkoszorúzása helyett 20 K-át küldtek a Vörös- Kereszt Egylet szolnoki fiókjának. Végül az ifjúság ápr. I8-án rendezett hangversenyének tiszta jövedelmét, 338 K. 60 f-t, a megyebeli elhalt katonák hátramaradottaí javára juttattuk. A háborús jótékony célokra beküldött készpénz összege 1016 K. 05 f.
Egyéb emberbaráti és társadalmi tevékenység
A tanáritestület több tagja tevékeny részt vett a háború kezdetén megalakult segélyző és jóléti bízottság működésében, amely bizottság a hadbavonultak családtagjaínak az állami segély folyósításáig több héten át kenyér- és tejutalványokat, élelmiszert és pénzt osztott ki. Majd a polgárőrségben teljesítettek iskolai elfoglaltságukhoz képest nappali és éjjeli szolgálatot.
Tanulóink (a 4 alsó osztály növendékei) 20 kgr. szederlevelet gyűjtöttek katonáink részére; Hommer József kartársunk buzdítására és írányítása mellett mintegy 1000 drb. töltényt és 20 kgr. rezet hordtak össze hadi célra.
A VII. és VIII. osztály tanulói Hasitz Henrik dr. iskolaorvos vezetése mellett, aki a gimnázium épületében elhelyezett katonai tartalékkórház orvosi teendőit ellátta, kisebb csoportokra osztva buzgón segédkeztek a sebesültek kötözésében. Mivel délelőttjeik szabadok voltak, ezen önként elvállalt nemes foglalkozásukat a reggeli orvosi látogatások idején az egész tanévben akadály nélkül folytathatták. Végül a VI. és VII. osztály 21 tanulója az önkéntes tűzoltó egyesület hadba vonult tagjainak pótlására április hó elejétől kezdve tűzoltói szolgálatot teljesített.
(...)
A második háborús év
Az intézeti épület
(...) A Szolnokra irányított sebesült katonák nagy számának befogadására a lefoglalt sok iskolai épület is alig volt elegendő.
Csak az 1915-16. tanév őszén, amikor a harcterek hazánk határaitól távolodtak, s a kórházakban ápolt betegek és sebesültek száma tetemesen leapadt, tehetett kezdeményező lépéseket tankerületünk kir. főigazgatója a gimnázium kiürítésére. Ez időtől kezdve ő a közokt. minisztériumnál, az intézet igazgatója pedig a helybeli közigazgatási hatóságnál állindóan szorgalmazta az ügyet s a sok utánjárásának végre meglett az az eredménye, hogy a budapesti katonai parancsnokság 1916. április közepén elrendelte iskolánk kiürítését, miután a város polgármestere - méltányolva nehéz helyzetünk megszüntetésére irányuló óhajunkat - más megfelelő épületet jelölt ki egy szükség esetén berendezendő katonai kórház céljaira.
(...)
Május hó 12-én és 13-án költöztünk vissza épületünkbe és 15-én nagy örömmel jöttek össze régebbi növendékeink újra régi megszokott, kisebb tanulóink új, ismeretlen otthonukba, hogy legalább a tanév küszöbön álló befejezéséhez s a vizsgálatokhoz normális iskolai viszonyok közt készülhessenek elő.
(...)
... szeptember (...) 14-én kezdhettük meg iskolai munkánkat a gimnázium rendelkezésére bocsájtott külvárosi elemi iskola épületében. (...) Közbiztonság szempontjából sem volt jó helyen; értékesebb tanszerekben talán azért nem szenvedtünk károsodást, mert ezeket ott el sem lehetett helyezni. így az 1916. febr. 9-én éjjel történt betörés alkalmával csak néhány könyvet és kisebb tanszert loptak el, melyek a nyomozás dacára sem kerültek meg. Az épület zeg-zu gos, rendezetlen, sáros, poros utcákon át volt csak megközelíthető; elég tágas udvara az esős esztendőben annyira fel volt ázva, hogy óraközi üdülőhelyül alig lehetett használni, folyosója pedig tanulóink számára szűk volt.
A tanárok
Az intézet tanárai közül a háború kezdetén csak a védőköteles Telmán Gyula tornatanár vonult be mint póttartalékos a 32. gyalogezredhez, Eleinte belterületen helyi szolgálatra volt alkalmazva, majd tartalékos tiszti iskolába vezényelték, és mint hadapród 1915. tavaszán az északi harctérre került. Onnan már kétszer jött vissza betegen, jelenleg hadnagyi rangban ezredénél Székelyudvarhelyen kiképző-tiszti szolgálatot teljesít. A B) osztályú népfőikelő tanárok közül öten vonultak be tényleges szolgálatra 1915. február és március15-én.
Kovács Dezső dr. a 68. gyalogezrednél szolgált Szolnokon, majd Prágában, állandó betegeskedése miatt nem is részesülhetett teljes kiképzésben, csakhamar irodai segédszolgálatra minősítették alkalmasnak, s mint ilyen 1915. december végén a nem tényleges viszonyba helyeztetvén f. évi január óta ismét tanári szolgálatot teljesít.
Marczell Ágoston a 13. honvédgyalogezredhez vonult be, július végétől kezdve az olasz harctéren szolgált hadapródjelölt minőségben, majd hosszas betegség után mint segédszolgálatos tanerő 1916. február havában a nem tényleges viszonyba került s azóta a pozsonyi kir. kath. főgimnáziumban működik.
Orosz György a szatmári népfölkelő gyalogezrednél belterületen szolgált 2 hónapig, felülvizsgálat útján szabadságoltatván a f. tanév elejétől kezdve újra tanári szolgálatot teljesít.
Vörös István dr. a 26., Winter András a 63. gyalogezredhez vonult be, 1915. őszén mindkettő az orosz harctérre került mint hadapródjelölt; azóta már zászlósokká léptek elő és jó egészségben, minden bajtól megóva vitézül állják a nehéz küzdelmet.
A tanároknak a háborúval kapcsolatos tevékenysége az iskolán belül főleg ama tanulók különös gondozására terjedt ki, akik a hadbavonult apa hiányában segítő kézre szorultak. Ezeket támogatták első sorban nem csak jó tanácssal, hanem az iskola rendelkezésére álló alapokból anyagi segítséggel is. Nem kisebb buzgósággal irányította a tanári testület növendékeinknek a háborús jótékonyságban való közreműködését, a hadikölcsön-jegyzésekben való részvételét, s buzdította őket minden a háborúval kapcsolatos hazafias és humánus irányú mozgalom anyagi támogatására.
A háború vonatkozásainak felhasználására az egyes tantárgyak keretében kapcsolatba hoztuk a feldolgozott tananyag alkalmas részeit a mi nagy küzdelmünkkel, de óvakodtunk e téren a könnyen kínálkozó egyoldalúságtól és túlzástól.
Háborús emléktárgyaknak eddig híjával vagyunk. Egy emlék intézetünk díszzászlaját ékesíti, t.i. az a bronz hadi zászlószög, melyet a Hadsegélyző Hivatal hozott forgalomba és iskolai ünnep keretében illesztettünk be zászlónk nyelébe.
Legbecsesebb emlékeink egyike az a dob és trombita lesz, amelyet tornakörünk a háború kitörése alkalmával Szolnokról a szerb harctérre indult munkászászlóalj 9. századának adott át használatra.
(...)
Az intézet minden egyes tanára a nehéz megélhetési viszonyok közt is - szerény anyagi tehetségéhez képest - kivette részét a különféle adakozásokból és példát igyekezett nyújtani az ifjúságnak a tettekben megnyilvánuló hazaszeretetre, a mindnyájunkat tehetségünkhöz mérten kötelező áldozatkészségre. A háború kezdetétől fogva az igazgató 15 ízben rendezett gyűjtést a testület tagjai közt, s a különféle hazafias és jótékony célokra a két tanévben összesen 667 korona 20 fillér folyt be.
Ebből beküldtünk: a szolnoki segélyző és jóléti bizottságnak, a behívott katonák családtagjait segélyező országos alapnak, a Honv. Minisztérium hadsegélyező hivatalának, az Orsz. Vöröskereszt Egylet központjának, szolnoki fiókjának, az Orsz. Tanáregyesületnek egy kárpáti falu iskolája javára, a Török Vörös Félholdnak, Szolnok város pénztárába a háború szerencsétlenei javára, a Jász-Nagykun-Szolnokmegyei Lapoknak, a katonatisztek özvegyeit és árváit gyámolító Erzsébet-Otthonnak, a hadi foglyokat gyámolító hivatalnak, a budapesti tud. egyetem rektori hivatalának a háborúból visszatérő szegény egyetemi hallgatók javára, a nemzeti fogadalmi templomépítő bizottságának. (a pénzösszegeket nem tüntettük fel – a szerk.)
A nagyobb összegű adományok az első tanév gyűjtéséből kerültek ki, amikor a tanári testület még nem fogyatkozott meg a hadbavonultak eltávozásával, s a megélhetési viszonyok ís többet juttathattak a segélyakciók támogatására.
Részt vettek a testület tagjai szerényebb mértékben a hadikölcsönök jegyzésében is.
(...)
A tanároknak a háborúval kapcsolatos tevékenysége az intézeten kívül szűkebb körre szorítkozott. A helyi viszonyok nem kívántak nagyobb arányú részvételt a háborús mozgalmakban. (...) A gimnázium épületében berendezett katonai kórház betegeinek az igazgató családja tagjaival a két karácsony ünnepén karácsonyfákat díszített, cigarettát és süteményt osztott ki köztük.
A tanulók
Intézetünk felsőbb osztályú tanulóínak kisebb száma miatt eddig csak 14-en vannak, akiket a hazafiúi kötelesség katonai szolgálatra, illetőleg háborúba szólított.
Önként egy tanulónk sem jelentkezett.
Az 1914-15. tanév elején besorozott és bevonult tanulók:
Cziglán Vilmos VII. o. tanuló (...) júliusban jelentkezett a harctérre s ott hősiességével kiérdemelte a bronz és nagy ezüst vitézségi érmet; f. évi április végén az orosz ellen vívott harcokban könnyen megsebesülvén, hazakerült és részt vesz a négyhetes előkészítő tanfolyamon.
Lakos Imre VIII. o. t. jelenleg mint zászlós szolgál az orosz harctéren;
Aradszky Imre VIII. o. t. mint hadapród szolgál az orosz harctéren;
Szikla Károly VIII. o. betegállományban van.
A rendes érettségi vizsgálat után vonult be Halász Imre és Szabó Ferenc.
A folyó tanévben besoroztattak: Harsányi Tibor, Horváth Jenő, Káldor Dezsőf Komor András és Schreiber Tibor VIII. o., Baczó Ákos, Bazsó Gábor és Czínóber László VII. o. tanulók. (...)
(...)
„A harctéren küzdő katonák karácsonyára (…) adakoztak.”
„Az I. hadikölcsön kibocsájtása alkalmával elhatározták, hogy a tanév folyamán megtakarítandó filléreikből 1300 korona névértékben kötvényeket jegyeznek…”
„Az ifjúság adakozásából és gyűjtéséből elküldetett: a katonatisztek özvegyeit és árváit gyámolító Erzsébet-Otthonnak, a hadi foglyokat gyámolító hivatalnak, az Orsz. Tanáregyesületnek Deákfalva felépítésére, a nemzeti fogadalmi templom építő bizottságának, a háborúból visszatérő szegény budapesti egyetemi hallgatók segítő alapjának, az ungvári siketnéma intézetnek, a Zsófia Gyermekszanatóriumnak, a József Kín Herceg Szanatóriumnak, a vakokat gyámolító orsz. egyesületnek, a Hadsegélyző Hivatalnak a harctéren küzdő katonák karácsonyára, egy a bukovinai határon lakó szegény növendékünk útiköltségére…”
„Vásároltak az igazgatósághoz beküldött különféle hadi jelvényekből, hadsegélyző bélyegekből, levelező lapokból, sorsjegyekből.”
„Gyűjtöttek 20 kgr. szederlevelet, mintegy 1000 drb, töltényt, 20 kgr. rezet, 880 drb. hadi postabélyeget, 2 ládával 216 könyvet, 208 képes folyóiratot és 178 füzetet a harcoló katonák számara.”
„Rendeztek egy-egy hangversenyt háborús jótékony célokra a megyeháza nagy termében.”
„A VII. és VIII. o. tanulói Hasitz Henrik dr. iskolaorvos vezetése mellett kisebb csoportokra osztva buzgón segédkeztek a sebesültek kötözésében.”
„A VI. és VII. osztály 21 tanulója az önkéntes tűzoltó testület hadba vonult tagjainak pótlására -szülői beleegyezése- tűzoltói szolgálatot teljesített.”
(...)
A háború hatása az ifjúság tanulmányi előmenetelére, szorgalmára és viseletére nem egyformán nyilvánult. A legtöbbnél a nagy időkhöz illő komolyságot tapasztaltunk minden tekintetben; ezek átérezték, hogy az itthon maradottakra is lelkiismeretes kötelességteljesítés, komoly munka hárul, hogy önfegyelmezéssel, lemondással, a jótékonyság erényének gyakorlásával kell magukat méltókká tenníök a harctereken küzdő véreinkhez. Egyeseknél - sajnos - hanyagságot, tanulmányaikban hátramaradást és léha viselkedést észleltünk.
A háborús események izgalmai, a sok újságolvasás, egyes családok szomorú körülményei kártékonyán hatottak főleg azok előmenetelére és szorgalmára, akiknél a hadbavonult apa távolléte éreztette a szigorú vezető kéz hiányát.
A városunk vasúti állomásán nagy tömegekben átvonuló csapatok iránt különösen a kisebb tanulóknál megnyilvánuló érdeklődés is nem egy növendékünk lelkében az iskolai fegyelemre káros behatásokat, néha bizonyos eldurvulást eredményezett.
Egy-két nagyobb tanulónkat pedig iskolánknak félreeső, gyarlón világított utcában való fekvése, az iskolából este 6 órakor sötét, szűk utcákon való hazajárás csábított oly kihágásra, amilyen rendes viszonyok közt elő nem fordult volna.
A háború hatása az ifjúságra sokféle módon megnyilvánult. Általában mindegyiknél erős érdeklődés volt észlelhető a harctéri események, különösen az onnan érkező örvendetes győzelmi hirek iránt.
A komolyabb természetű tanulóknál, főleg ha a harctéren lévő családtag sorsa miatt is aggódtak, bizonyos zárkózottságot, néha lehangolt kedélyállapotot lehetett tapasztalni. Az élénkebb természetű kisebb tanulók minden játékokba belevitték a háború gondolatát: egy kis emelkedés már megszállott magaslat volt szemükben, melyet ostrom alá vettek, kirándulásaikon az útmenti árkot lövészároknak avatták fel és vígan, lelkesen folyt a háborúsdi.
