A 3. háborús tanév
Megnyitó beszéd
1916. október 2-án.
Mondotta: HORVÁTH FERENCZ főgimnáziumi igazgató tanár.
„A harmadik iskolai esztendőt kezdjük meg a mai napon a háború fergetegének zúgása közben A két előbbit még több-kevesebb nehézség mellett a saját helyiségünkben tölthettük; a háború nagyobb zavarokat nem okozott iskolánk életében. Szinte rendesnek mondható viszonyok közt folyt le az előző két év. Maga az iskolai munka majdnem zavartalan volt. Hadbavonult két tanárunk munkáját megosztottuk magunk között s így a tanításban akadályozó körülmények nem gátoltak bennünket.
(…)
A ma megnyíló új iskolai esztendőnek tartotta fenn a végzet, hogy iskolánk is súlyosan érezze a háború következményeit.
Az erdélyi határokat orozva átlépő új ellenség elől városunkba telepített gyulafehérvári katonai kórház szállt meg intézetünk épületében s az új iskolai évet a városi elöljáróság, bíróság vezetőségének szíves jóindulata folytán nyert helyiségekben kezdjük meg és végezzük is előreláthatólag.
(…)
Bármely irányba dőljön is el e világdúló háború, győzünk vagy vesztünk, a nemzet minden rétegének, minden fiának megfeszített erejére lesz szükség, hogy képesek legyünk pótolni a veszteségeket anyagi és szellemi téren; a rábízott talentumot kinek-kinek úgy kell forgatnia, hogy gazdag kamatokkal számolhasson be a számonkérés napján…”
Adatok az intézet 1916-17. évi történetéhez
„(…) a bekövetkezett oláh betörés miatt menekülni kénytelen erdélyi ref. tanárok elhelyezésének lehetővé tétele czéljából (…) Demeter Béla, sepsiszentgyörgyi főgymn. tanárra bízta az igazgató-tanács, mint helyettesre, az elhunyt kartárs tárgyait.
Tőkés Sándor és Kónya Sándor hadbavonult kartársak tárgyait az itthonmaradt tanárok látták el; kikre 1916 április 16-tól fogva a sepsiszentgyörgyi gymn. megnyitása miatt visszarendelt Demeter Béla óráinak és tárgyainak ellátása is nehezedett.
„I. Ferencz József király temetésének napján a tanítás szünetelt az intézetben; résztvett ifjúságunk a ref. templomban tartott gyászistentiszteleten; délelőttjén pedig a városháza dísztermében az ifjúság kezdő és végző éneke között az igazgató mondott alkalmi beszédet. (1917. nov. 30.)
IV. Károly királlyá koronázásának ünnepét 1917. január 3-án tartottuk meg a városháza dísztermében; az ifjúság énekei közt Horváth Ferencz igazgató mondott alkalmi beszédet.”
Intézetünk és a háború
„Intézetünk a háború okozta rendkívüli viszonyokat ebben az évben érezte meg különösen. Tornatermét az oláh betörés után idehelyezett 8. cs. és kir. gyalogezred, egyéb helyiségeit pedig — az igazgatói iroda, a természetrajzi és természettani szertárakon kívül —- a gyulafehérvári kórház foglalta el.
(…) csak a húsvéti szünidő után foglalta el az intézet saját helyiségeit.
Az oláh betörés /1916. augusztus 27-én Románia hadat üzent az Osztrák–Magyar Monarchiának. A románok betörésének következményeként pánikszerű menekülés vette kezdetét/ 29 erdélyi tanulót hozott intézetünk falai közé, kiket igyekeztünk könyvekkel, némelyeket ruhával, egy tanulót pedig étkezéssel is ellátni s többet anyagilag is segélyezni. Nagyobb részök, amint lehetett, visszaköltözött Erdélybe s ott folytatta tanulmányait; csak néhány maradt nálunk az iskolai év végéig.
Gyűjtöttünk a kárpáti harcokban elesett hősök sirgondozásának céljára a tanárkar körében 20 koronát, az ifjúság körében 74 korona 31 fillért.
Gyűjtöttünk a katonák karácsonyára 247 korona 53 fillért. Hemző Lajos kartárs az ifjúság körében hadibélyegeket gyűjtött.
Az „Imádkozik a király” jeligéjű gyűrűkből eladtunk 22 darabot 44 K értékben. Buzgólkodtak ifjaink a debreczeni katona-otthon javára árusított jelvények árusításában is a városunkban tartott katona-nap alkalmával (1917. febr. 11.)
Gyűjtöttünk a 29. honvéd gyalogezred özvegyei és árvái segítésére (…) összesen 100 koronát.
1916/17. évi növendékeink közül katonákká lettek:
Lukács Béla VI. o. t., Dósa Pál VII. o. t., Ungerleider Sándor VII. o. t., B. Fodor László VIII. o. t., Popovics Ferencz VIII. o. t, Berger Zoltán VIII. o. t., Klein László VIII. o. t., Kerekes István VIII. o. t., S. Nagy László VIII. o. t., Szécsy János VIII. o. tanulók.”
A 4. háborús tanév
Adatok az intézet 1917-18. évi történetéhez
Tőkés Sándor a háború kezdete óta katonai szolgálatot teljesít; Kónya Sándor - aki a háború elején orosz fogságba esett - hazajött ugyan 4 évi fogság után az iskolai év végére, de a katonai szolgálat alól nem mentesíttetett.
Hősi halált halt katonáink gyászünnepét felsőbb rendelet szerint 1917. 7. november hó 5-én tartottuk. Beszédet mondott Horváth Ferencz igazgató.
Intézetünk és a háború
„A VII. hadikölcsönjegyzés alkalmával ifjúsági tápintézeti alap javára az ifjúság körében 162 K 44 fillért gyűjtöttünk s hadikölcsönbe jegyeztük. Az igazgatóságnál ez alkalommal 1100 korona összegű egyéb jegyzés történt egyesek részéről.
Gyűjtöttünk a katonák karácsonyára 42 koronát, az anya- és csecsemővédő egyesület levelező tagjaitól eladtunk 39 08 korona árút. Szanatórium egyesület céljaira 17 70 koronát; a Zita királyné ünnepélyen az ifjúság filléreiből a kolozsvári pártfogó egyesület céljaira 49 korona 65 fillért; a márczius 15-iki Kossuth-szobor koszorú váltság fejében befolyt 88 korona 85 fillér felét a helybeli elesett hősök emlékalapja javára adtuk.
1917-18. évi növendékeink közül a szemléken alkalmasaknak találtattak:
1917. szeptember 19-én Kaufman Sándor VIII., Molnár József, Oláh István, Simon János, H. Tóth István VII., Víg György VI. o. t.,
az 1918. évi szemlén Ernszt László, Kertész Lajos és Csíkos Imre VIII., Szász Béla, Hegedűs Béla és Weiszbrum Vilmos VII. o. tanulók.
Az év folyamán
halála hírét vettük
Csatári Imre
1914-15. évben érettségizett tanítványunknak.
A legmagasabb rendű kitüntetést kapta egyik régebbi tanítványunk,
Rimaszombati Imre
főhadnagy, ügyvédjelölt: a Lipót-rendet.
/Rimaszombati Imréről egy külön bejegyzés jelenik meg a későbbiekben/
Fegyelmezés
"A háborús viszonyok ifjúságrontó hatását több ízben tapasztaltuk ebben az évben, különösen az eldurvulás jelenségeiben. Egy III. o. növendéket illetlen magaviselete miatt eltávolítottunk. Több felsőbb osztályos tanulót durvasága miatt igazgatói megrovásban részesítettünk ; egy növendéket az iskolai felszerelések megrongálása miatt kellett szigorú eljárás és megrovás alá vennünk."
1994-ben emléktábla avatására került sor a Gimnáziumban. A tábla az első emeleten, szinte a tanári szoba bejáratával szemben található:
