Az első tanév
Nagyérdemű Közönség! Kedves tanuló ifjúság!
(...)
A ti kötelességetek az, hogy jól előkészítsétek magatokat az élet minden lehető küzdelmeire: a békés munkára, és ha kell a harcra, háborúra.
(...)
Ti (...) akkor lesztek méltók a harctéren küzdő hőseinkhez, ha feljebbvalóitok, tanáraitok minden parancsát, minden jó tanácsát híven követitek; ha a kirótt feladatokat mind elvégzitek, híven, becsülettel, legjobb tehetségtek szerint.
(...)
Az év kezdetén 8 munkatársunk hiányzott sorainkból, amennyiben hadbavonultak: Mezey Sándor dr., Nagy István dr., Szirák János, Sebestyén Béla dr., Varga Gábor rendes, Czira Lajos tornatanár és Herbály Gyula, Tóth Ferenc h. tanárok.
(...)
A közönség egész figyelmét, minden érdeklődését nagyon természetesen a háborús viszonyok kötötték le. Ehhez alkalmazkodtunk mi is. Részt vettünk a Népsegítő Bizottság, a Vöröskereszt Egylet és a többi egyesületek hazafias, jótékony munkáiban s tanítványainkat is bevontuk azokba.
Tanítványainkkal szedercserje levelet, majd fémet gyűjtöttünk a hadsereg számára. (...) Tornatermünket átadtuk december hó elején a Vöröskereszt kórház céljaira.
(...)
Egyik hadbavonult kartársunk, Czira Lajos tornatanár mindjárt a háború elején életét adta áldozatul. Az északi harctéren küzdött, mint zászlós s az uzsoki szorosnál szerzett súlyos betegsége október hó 19-én kioltotta életét a miskolci kórházban. A daliás ifjú összetört; az ifjúság iránt oly melegen érző szív megszűnt dobogni; nyílt, egyenes, férfias jelleme nem világot immár közöttünk; szép sikereiben nem gyönyörködhetünk többé; árván maradt katedráját vajon mikor tudjuk méltó utóddal betölteni!?
Hét évi kiválóan sikeres működés után kellett őt elveszítenünk.
.jpg)
(...)
Bár ne kívánna a sors több ily fájó áldozatot tőlünk! Bár mielőbb örülhetnénk hadbavonult kartársaink és tanítványaink szerencsés, diadalmas hazatértének!
Hat tanártársunk és 25 folyó évi tanítványunk van jelenleg fegyverben, vagy fogságban. A tanárok, mint már említettem, még a nyáron bevonultak. Közülük egy a déli, egy az északi harctéren van, hárman irodai szolgálatot végeznek, egy pedig, Herbály Gyula, miután augusztustól kezdve végigküzdötte a déli és északi harctér legvéresebb csatáit, nov. végén orosz fogságba került, s azóta Irkutszkban szenvedi a hadifogság gyötrelmeit.
Két VIII. oszt. tanulónk, Kovács Imre és Lippai Imre októberben vonultak be s jelenleg az északi harctéren küzdenek. Tizenöt VIII., négy VII. és négy VI. oszt. tanulónk pedig május 15. óta részesül katonai kiképzésben.
Régebbi tanítványaink közül eddigelé 145-ről tudjuk, hogy hadbavonultak.
Közülük 26-an megsebesültek, 8-an orosz fogságban vannak, 3-an I. oszt. vitézségi érmet kaptak, 9-en hősi halált haltak; még pedig: Bordács Rezső, Fischer Lajos, Gerőfi Imre, Horváth Sándor, Horváth István, Helmeczy Sándor, Kiss László, Kovács Béla és Pető Ernő.
Dicső emlékük legyen áldott s véráldozatuk hozzon diadalmat, boldog, szép jövendőt mi édes hazánkra!
(...)
Czira Lajos emlékére gyászünnepélyt tartottunk; az ifjúság pedig önkéntes adományokból megfestette arcképét és nevét viselő alapítványt létesített.
Czira Lajos
1881-1915
A kötelességteljesítés és hazaszeretet hőseinek megszentelt temetőjében nekünk is van egy sírunk, melyet a kartársi, baráti szeretet emlékeivel gyakran felkeresünk. Érzéseink közül a veszteség fajdalma, bár összevegyül ezrek pusztulása feletti néma megdöbbenésünkkel; de ki ítélhetne el, ha sírjánál megállva, melegebb érzések megsokszorozzák sóhajtásainkat, ha szeretetünkben esetleg ideálisabb vonásokkal elevenítjük fel annak képét, ki mint tanártárs, ember és jó barát oly közel állott az őt megértőkhöz.
(...)
Czira Lajos szerette pályáját, szerette azt a munkakört, hol a gyermeki lélek ragaszkodásában legszebb jutalmát, munkája eredményeiben a legnagyobb örömét találta.
(...)
E megalkuvást nem ismerő érzékenység volt legerősebb jellemvonása magán életében is. Nyílt, őszinte szív, mely nem ismeri a rejtett gondolat fogalmát; szinte a nyerseségig szókimondó, ha véleményét kérdezik, de hallgatagon elzárja gondolatait ott, hol csak az üres szóbeszéd a társalgás alaphangja.
(...)
Előttem ily vonásokkal elevenedik fel mindig Czira Lajos alakja. Ezer apró emlék ad hozzá szint, önt bele életet. Ha elnézem azt a képet, melyet az ifjúság, tanítványai festtettek örök emlékezetül, még az az arc tekint le reám, melynek szigorát és jóságát, komolyságát és mosolyát mind ismerjük, kik szerettük őt.
(...) Szenvedései az uzsoki-szoros hősies védelménél kezdődtek.
(forrás: http://epa.oszk.hu/01500/01596/00051/pdf/1vh_kepes_kronikaja_1915_51.pdf)Ott roskadt össze az az athlétai alak, hatalmas erő az ember legpicinyebb, orozva támadó ellenségének szúrása alatt. Súlyos betegségével megküzdeni már nem tudott és távol szeretteitől, a miskolci kórházban hunyta le szemét.
Az anyai szeretet visszahozta a családi pihenőhelyre, Nagykőrösre, hol a ma már három hős fiához költözött anya hallhatja, tudhatja, hogy fia mit küzdött, mennyit szenvedett. Tőlünk elzárta arcáról a szenvedés barázdáit. Előttünk lelkünkben úgy él, amint itthon ismertük, csak pár vonással kell kiegészítenünk e képet: lezárt szemek, örökre néma ajk, örök hideg nyugalom.
Ez utolsó vonások sem homályosították el lelki szemeink előtt azt a komoly derűt, nyugodt önérzetet, a férfias biztonság és öntudat vonzó emlékeit, melyekben, - az iskolai gyászünnepélyen - mély megdöbbenéssel, de őszinte ragaszkodással visszaidéztük az oly korán, oly fiatalon elhunyt Czira Lajost.
A második háborús év
Az intézeti épület
Intézetünk helyiségei közül csakis a tornaterem és néhány mellékhelyiségünk volt lefoglalva a Vöröskereszt kórház céljaira 1914. év december elejétől kezdve, 1915. év aug. hó végéig, amidőn helyiségeinket teljes rendben, minden károsodás nélkül visszakaptuk, de 1916. június végén ismét átadtuk a Vöröskereszt kórháznak.
Tanárok:
Hadbavonultak:
Sebestyén Béla dr. r. tanár 1914. júl. 26-án vonult hadba, mint önkéntes szakaszvezető, a 38. gy. e parancsnokságához s előbb Kecskeméten, majd Budapesten újonckiképző volt, decemberben a déli harctérre vonult. Szeptemberben lemondott r. tanári állásáról s helyét okt. 1-től meghívás útján Herbály Andrással töltöttük be.
Mezey Sándor dr. r. tanár 1914. július 27-én vonult be Nagyváradra, mint póttartalékos tüzér s ott irodai alkalmazásban volt 1915 dec. 18-ig, amikor mint segédszolgálatos tűzmestert bizonytalan időre szabadságolták. Azóta rendes tanári szolgálatot végez.
Herbály Gyula h. tanár bevonult 1914. júl. 28-án a 23. gy. e. parancsnokságához, mint önk. szakaszvezető, aug. elején a déli harctérre vonult, onnan október elején az északi harctérre került, november közepén orosz hadifogságba került s mai napig Irkutszkban van hadifogolyként.
Szirák János r. tanár bevonult 1914. júl. 30-án a 67. gy. e. parancsnokságához, mint póttartalékos s előbb irodai, majd kórházi szolgálatot véglett Eperjesen, Bártfán, Füzesabonyban, 1915. júl. végén az északi harctérre került s ott végzett frontszolgálatot, mint szakaszvezető 1916 januárjáig, a midőn gazdasági altiszti tanfolyamra vezényeltetett Lembergbe s február óla ilyen minőségben szolgál Galíciában.
Czira Lajos tornatanár 1914. aug. 2-án vonult be, mint tartalékos kadétőrmester a22. h. gy. ezredhez; Besztercén, majd Marosvásárhelyen kiképző tiszt volt, szeptemberben pedig az északi harctérre került s október hó 19-én a kárpáti harcokban szerzett betegséggel Miskolcra került s ott még azon napon meg is halt. Holttestét édesanyja Nagykőrösre szállíttatta, a családi sírboltba. Október 25-én emlékére gyászünnepélyt rendeztünk a nagyközönség bevonásával, tanítványai gyűjtéséből arcképét megfejtettük s nevére alapítványt létesítettünk.
Varga Gábor r. tanár bevonult 1914. aug. 29-én, mint népfelkelő hadnagy, a 29. h. gy. ezred parancsnokságához, szeptember elején a déli harctérre került, mint a III. 29. hadtápzászlóalj hadnagya, 1914 nov. hóban főhadnaggyá lépett elő s mai napig is a III. 29 hadtápzászlóaljnál szolgál a déli harctéren.
Tóth Ferenc h. tanár bevonult 1914 aug. hóban a 68. gy. e. parancsnokságához, mint egy éves önkéntes, kiképzés után a B. H. II. gy. ezredhez osztatott be, 1915. év május hóban az északi harctérre vonult, mint zászlós, utoljára Kolomea mellől írt levelet 1915 június hó végén s azóta nyoma veszett.
Nagy István dr. r. tanár bevonult 1914. szept. 29-én, a 29. h. gy. e. parancsnokságához, beosztást nyert a 29. őrzászlóaljhoz, mint hadnagy s azóta a dunaszerdahelyi fogolytáborban szolgál, 1914 nov. óta főhadnagyi rangban.
Haberehrn Gusztáv h. tanár bevonult 1915. június hó 19-én, mint e. éves önkéntes a 67. gy. e. parancsnokságához s ugyanekkor h. tanári állásáról is lemondott.
Szakács Albert dr. vallás tanár önkéntes jelentkezés folytán bevonult; 1915. júl. 15-én a 20. h. gy. parancsnokságához, kiképzés után, mint hadapródjelölt, az északi harctérre került 1916. év januárjában s jelenleg is ott szolgál zászlósi rangban.
Szerető Géza h. tanár bevonult 1915. dec. hó 15-én a 101 gy. e. parancsnokságához, mint e. év. önkéntes, s ilyen minőségben szolgál mai napig is Neuhausban.
A háborús vonatkozásokat lehetőleg minden tárgynál fölhasználtuk, de főleg a magyar történelem, német nyelv és vallástan keretében.
(...)
Tanári testületünk minden tagja részt vett a helyi Vöröskereszt működésében, mint rendes tag, Borsos Károly, mint titkár és kórházi bizottság tagja, adakoztak a helyi Vöröskereszt Kórház, a helyi hadiárvák, a hadbavonultak családjai és a vak katonák javára, részt vettek a hadbavonultak családjai támogatására alakult egyesület működésében…
A tanulók
Tanulóink közül Szász Lajos, aki a VII. oszt. 1913-14 évben végezte, önként vonult hadba 1914. augusztus 28-án, a 68. gy. e. parancsnokságához, az orosz harctérre ment 1915. jún. 30-án, mint zászlós; jelenleg érettségi előkészítő tanfoly. van.
A háború a tanulók előmenetelére, szorgalmára, viseletére, vallásos- és erkölcsi érzületére, természetszerűleg nagyon különböző hatással volt, a tanulók külső körülményeihez, testi-lelki állapotához képest.
Egyeseket valósággal férfiakká komolyított, másokat kalandos hajlamokkal töltött el, ismét másokat fásultakká, vagy szórakozottakká tett. A tanulási kedvet a többségnél csökkentette, különösen az 1914-15. évben; de voltak számosan, akik a szokottnál nagyobb szorgalommal és odaadással dolgoztak. Az érettségire előkészítő tanfolyam hallgatóinál pl. általában meglepő komoly igyekezetet s ennek nyomán igen szép előhaladást tapasztaltunk, pedig felerészük a lövészárokból jött vissza az iskola padjaiba.
Magaviselet tekintetében bizonyos elszilajodás és kalandokra való hajlam volt észlelhető többeknél.
Akadt pl. egy féllábú I. oszt. tanulónk, aki felkapaszkodott a katonavonatra s több hónapot töltött a kárpáti harcok színterén.
Másik két I. o. tanulónk pedig elindult a Berettyó partján, hogy a Balkánon keresztül Afrikába utazzék, de utazásvágyuk csak addig tartott, míg ennivalójuk el nem fogyott…
