A harmadik háborús év
Az év kezdetén 7 tanerőnk hiányzott hadbavonulás miatt, ami annál nagyobb nehézséget okozott, mert az I. osztályt a tanulók nagy létszáma (111) miatt kénytelenek voltunk párhuzamosítani.
A harctérről hazabocsátott kartársunk, Szakács Albert dr. vallástanár november 20-án munkába állott, de súlyos betegsége miatt december 8-án ki kellett állnia a munkából s azóta mai napig a budapesti Istvánuti hadikórházban van ápolás alatt.
Súlyosbította helyzetünket az a körülmény is, hogy tornatermünket az egész évben, rajztermünket november hó 7-től kezdve a Vöröskereszt kórház céljaira voltunk kénytelenek átengedni.
(...)
Részt vettünk a hadikölcsönjegyzésekben s a tanulókkal is jegyeztettünk; gyűjtöttünk és adakoztunk a helyi hadiárvák, a harctéren küzdő katonák javára, az elesett hősök sírhelyeinek gondozására, az erdélyi menekültek támogatására. A hozzánk menekült erdélyi tanulókat minden lehető kedvezményben és támogatásban részesítettük.
(...) Bogya András dévaványai birtokos „a harctéren elesett Bogya András kadett VII. o. tanuló alapítványa” címen 200 K alapítványt tett (...)
Egy mellékhelyiségünket októbertől kezdve a 24-es honvédek használták.
Tanáraink közül Czira Lajos még 1914. évben hősi halált halt s helyét máig sem tudtuk betölteni. Herbály Gyula h. tanár 1914-től kezdve orosz fogoly Irkutszkban, Tóth Ferencz h. tanárunknak 1915. év májusában Kolomea táján nyoma veszett. Máig sem tudunk róla semmi biztosat. Szirák János a háború elejétől hadban van, jelenleg mint volt póttartalékos a tiszti iskolát végzi, Szakács Albert dr. tábori lelkész a budapesti Istvánuti hadikórházban piheni a harctéri fáradalmait, amelyekért a lelkészi érdemkeresztet kapta kardokkal, Nagy István dr. népf. főhadnagy a román fronton áll őrt, Varga Gábor népf. főhadnagy, a Signum Laudis tulajdonosa, Szerbiában végez szolgálatot. Három más hadbavonult tanárunk időközben kilépett intézetünk kötelékéből, egy pedig, Mezei Sándor dr. mint segédszolgálatos hazabocsájtatott.
Az iskolában minden tárgynál, főleg a magyar dolgozatok írásánál, tekintettel voltak a háborús vonatkozásokra, a helyi társadalom minden háborús munkájában tevékeny részt vettek, gyűjtöttek és adakoztak a hadi jótékony célokra, az V-ik és VI-ik hadikölcsönre összesen 15900 K-t jegyeztek. A tanári kar eddigi jegyzéseinek összege 96000 K.
Tanulóink közül az 1916-17. évben 27-en vonultak be katonai szolgálatra, u. m. Bagoly Gábor, Juhász Béla, V. o. t., Mikes Kelemen, Szőllősi Sándor VI. o. t., Bihari István, Csont László, Gombos József, Kassay Dezső, Kálnay Oszkár, Kocsis Lajos, Kun András, Lázi István, Molnár Béla, Cs. Nagy István, Polgár Kálmán, Szathmáry Sándor, Zsadon Lajos VII. o. t., Csehfalvay Rezső, Csipke Zoltán, Csiszár Pál, Debreceni Kálmán, Feisthammel Béla, Józsa Pál, Kertész László, Orbán Gyula, Tatay Béla, Tauber Rezső VIII. o. tanulók.
Az iskola padjaiból a háború alatt eddigelé összesen 88 tanulónk vonult be katonai szolgálatra.
Előbb hadbavonult tanulóink közül az elmúlt tanévben hősi halált haltak: Biatsy Zoltán zászlós Bukovinában, Bogya András hadapród Volhiniában, Dörgő Miklós hadapród Bukovinában, Tolnay Imre önk. tizedes az olasz harctéren.
Dörgő Miklós holttestét szülei hazahozatták s f. é. június 13-án helyeztük őt a honi földben örök nyugalomra.
Fotó: Rostás János
Sírjánál az igazgató következő beszéddel búcsúzott el intézetünk hős növendékétől:
Hadifogságba kerültek, tudomásunk szerint az 1916-17. évben következő tanítványaink:
Fényes József, Fejér Gyula, Gáspár János, aki rokkantként már haza is jött Oroszországból, Jánosi Sándor, Istvánfi Sándor, Kovács Imre, László Gyula, Pádár Kálmán, Rácz Sándor, Szőllősi István, Szabó István, Tar Antal, Varga Gábor.
Intézetünk létszámát 51 erdélyi menekült tanulóval gyarapította, akik azonban nagyrészt visszatértek otthonukba már november és december havában.
A negyedik háborús év
Ez évben is 6 tanárunk állott katonai szolgálatban; helyüket múlt évi kisegítőink töltötték be. Csomasz Dezső lelkész, Faragó Bálint és Fejér Lajos nyugalmazott tanárok, Kocsis Gábor szabadságolt tanár egész évben, Marjay Károly lelkész 2 hónapig voltak segítségünkre, amiért szinte leróhatatlan hálával tartozunk mindnyájuknak.
Az iskola padjairól ez évben 21 tanulónk vonult be katonai szolgálatra.
Megosztályoztunk 373 tanulót, akik közül 131 kapott elégtelen osztályzatot. Ez a szám tanulóink kötelességtudását nem a legjobb színben tünteti föl.
Iskolai ünnepélyt rendeztünk november 5-én az elesett hősök emlékére, amelyen Dr. Szakács Albert tartott alkalmi beszédet...
(...)
Április 27-én hangversenyt tartottunk gazdag műsorral az ifjúsági segélyegylet és a zenealap javára. Ez alkalommal a helyi erőkön kívül közreműködtek Baja Mihály túrkevei református lelkész, aki költeményeiből olvasott föl és volt tanítványunk, Dr. Zsigmond Ferenc, karcagi főgimnáziumi tanár, aki „A háború hatása a költészetre” cím alatt tartott szép előadást.
A háborúval kapcsolatos jótékony intézményeket tanulóink tőlük telhetőleg támogatták. (...) az elesett hősök sírjainak gondozására 338.71 koronát, (...) a Hadsegélyző Hivatal részére 46 kg szedercserje-levelet és 81 db fehérneműt gyűjtöttek.
A háború után
Katonai szolgálatban állott tanáraink közül 4-en hazatértek: közülük dr. Szakács Albert és Szirák János mindjárt szeptemberben munkába állottak; dr. Nagy István csak novemberben, Varga Gábor pedig januárban kezdhette meg a munkát; Herbály Gyula még most is valahol Szibériában szenvedi a hontalanság keserveit; Tóth Ferencről most sem tudunk semmit.
(...)
... a spanyol betegség miatt október 11-től november 6-ig szüneteltek az előadások; április 27-től május-14-ig pedig a zavaros politikai viszonyok, katonai el- és fölvonulások tették lehetetlenné az iskolai munkát, sőt intézetünk fölszereléseiben érzékeny veszteségeket is okoztak.
1930-ban avatták fel a hősi halottak emlékére a ma is az előtérben található emléktáblát:
