Források, adatok, módszertan
Minden, Szolnok város Nagy Háborús áldozatait is megemlítő történeti munka 305 fős veszteségről számol be. Valószínűleg Dr. Scheftsik György vármegyei főlevéltáros volt az, aki szerkesztőként 1935-ben megjelenő, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye múltja és jelene című munkájában először használta ezt az adatot.
Ez a veszteségi adat viszont több szempontból is megkérdőjelezhető.
A Levéltárban folytatott – és a megye összes településére kiterjesztett – kutatásunk néhány alapvetése a következő:
Szolnokinak tekintettük azokat, akik szolnoki születésűek, vagy itt éltek és dolgoztak. A Szolnokon felállított világháborús emlékművön nem található névsor; ennek hiányában a Levéltárban található „Halotti anyakönyvek” szolgálták a kiindulási alapot. Az anyakönyvekben található bejegyzésekről annyit feltétlenül érdemes tudni, hogy csak azokat anyakönyvezték, akiknek haláláról a Belügyminisztérium értesítést küldött. A háborúból haza nem tért katonákat bírósági eljárással nyilvánították holttá. A halotti anyakönyveket – minden eshetőségre tekintettel – egészen 1980-ig átnéztük.
Mivel Szolnokon több helyszínen is működtek tábori kórházak, csak azokat a kórházban elhunytakat vettük fel a listánkba, akikről nagy valószínűséggel megállapítható volt „szolnokiságuk”.
Szolnok város közigazgatási iratainak „Haláleset-felvételi” íveit is átnéztük és feldolgoztuk.
Ezen ívek egyike Péter Józsefé[1]. Az ív tartalmazza a legfontosabb adatokat: a cs. és kir. 68. gyalogezredpóttartalékosa. 28 éves (1887-ben született), felesége Tenyeri Julianna. Gyermekük, Julianna 1914. március 4-én született Szolnokon.[2] Rk. vallású. Vasúti napszámos/kocsis. Lakhely: Szolnok, Tabán, Festő utca (ma: Pólya Tibor u.), 108. sz. Elesett Gaje Wyzne (ma: Ukrajna) mellett 1915. május 28-án.
Péter József egykori lakóhelye a szolnoki Tabánban
Péter József azonban – tiszabői születése miatt – nem szerepel, nem szerepelhet Szolnok város halotti anyakönyvében. Ettől még, úgy véljük, Szolnok város hősi halottjának számít, hiszen itt élt, itt nősült meg 1910. november 12-én[3], és innen vonult be a háborúba. Felesége családja szintén a Festő utcában, a szomszédos, 104. számú házban élt. Ráadásul édesapja is szolnoki születésű volt. Halálesete és neve „csupán” Tiszabő halotti anyakönyvében található meg, a 15/1917. sz. bejegyzés alatt. Neve így felkerült a tiszabői I. világháborús emlékműre is:
A Hadtörténelmi Levéltárban is folytattunk kutatásokat: a Tábori lelkészet fondjában (amely tartalmazza a magyar legénységi állományú közös ezredek, valamint a honvédség I. világháború során vezetett halotti anyakönyveit is) a cs. és kir. 68. gyalogezred, a cs. és kir. 13. jászkun huszárezred és a m. kir. 29. honvéd gyalogezred halotti anyakönyveit néztük át. A háború alatt azonban –mint dolgozatunk első részében már említettük- más alakulatokhoz is osztottak be újoncokat, ezért a teljes képhez a Bécsben található Hadilevéltár halotti kartonjainak átvizsgálása is szükséges lenne…
A szandai városrészben álló Szent Orbán tiszteletére emelt templom falára 1922-ben került emléktábla. A 2002-ben felújított tábla 29 nevet őriz.
A szolnoki zsidóság emléktáblát (ma: Mártírok úti „Kistemplom”) és emlékoszlopot (ma: izraelita temető) is állított hőseinek; ezeket a neveket – amennyiben más forrásban nem találtuk meg – szintén felsoroltuk.
Felhasználtuk a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnázium előterében található emléktábla neveit, illetve az iskolák által évről-évre kiadott évkönyvekben esetlegesen szereplő neveket, névsorokat is.
Ez utóbbira példa a szolnoki Felső Kereskedelmi Iskola évkönyve, melyben nagy kegyelettel emlékeznek meg egyik hősi halált halt tanárukról, dr. Morvai Istvánról[4].
Dr. Pap Illés (szerk.): A Szolnoki társulati Felső Kereskedelmi Iskolának, a vele kapcsolatos Női Kereskedelmi Szaktanfolyamnak és Kereskedő-Tanonciskolának negyedik évi Értesítője az 1914-1915. iskolai évről, Szolnok, 1915, 24-25.o.
A sajtóban is megjelentek szórványosan adatok hősi halált halt katonákról. Ha egyéb helyen nem szerepelt, akkor forrásként az újságot jelöltük meg.
Nagyon fontos adatbázist jelent(ett) a Veszteségi lajstrom. A kutatók dolgát jelentősen megkönnyíti, hogy a Cseh Nemzeti Könyvtár oldalán elérhető az adatbázis.[5]
Mi a problémánk tehát a 305 fős áldozati számmal?
1926-ban, a hősi szobor felavatása kapcsán megjelent újságcikk így fogalmaz: „Szolnok város 1.200 hősi halottja tiszteletére emelt hősi emlékszobor leleplezési ünnepélyére személyesen jelent meg József kir. főherceg, tábornagy, és a kormányzó képviseletében báró Abale Ferenc altábornagy kíséreteikkel.”[6]
dr. Kovács Alajos 1932-ben publikált írásában[7] (.) azt írja Szolnokról, hogy„a hősi halottak (…) számát legalább is 2 %-ra lehet tenni (576 fő)”.
Ha segítségül hívjuk a statisztikát, és egyéb, más (alföldi) települések veszteségi adatait feldolgozó munkákat, a következő – mindenképpen elgondolkodtató – adatokat kapjuk:
az 1910-es népszámlálási adatok szerint Szolnokkal (28.778 fő, ebből 14.067 férfi) kb. azonos népességgel bír Jászberény (29.675 fő, ebből 14.992 férfi), valamivel kevesebbel Mezőtúr (25.835 fő, ebből 12.947 férfi) és Törökszentmiklós (25.086 fő, ebből 12.548 férfi). A fent említett települések köztudatban forgó veszteségi adatai: Jászberény: 850 fő, Mezőtúr: 1038 fő, Törökszentmiklós: 925 fő.
Míg Magyarországon a háború során a férfilakosság átlag 3%-a esett el, tűnt el, addig ezeken a településeken a következő arányokat látjuk:
Jászberény: 5,66%, Mezőtúr: 8,01%, Törökszentmiklós: 7,37 %. (Ugyanekkor: Vásárhely: 7,9%, Szentes: 8%, Orosháza: 10,7%). Ha mindehhez hozzávesszük az elvégzett munkánk során felkutatott áldozatokat (Törökszentmiklós: 58 fő, Mezőtúr: 31 fő), akkor a megyei településeknél az arányszámok még magasabbak lesznek.
Tehát, ha Scheftsik számait vesszük alapul, ami 2,16%, akkor az a kutatások alapján irreálisan alacsony számnak tűnik, ha azonban a Szolnoki Újság 1926-os adatait vesszük kiindulópontnak, akkor 8,53%-os veszteségi arányhoz jutunk. A Központi Statisztikai Hivatal feldolgozta az ország veszteségadatait törvényhatóságonként is[8]. E munka szerint -az összes veszteségnemet figyelembe véve- Jász-Nagykun-Szolnok megye, a vármegye összes népességének számához viszonyítva 10,04 %-os veszteséget szenvedett. Ebben a listában csak más alföldi megyék előzik meg Jász-Nagykun-Szolnok megyét, ezzel is alátámasztva azt, hogy ez a régió hozta a Nagy Háborúban a legnagyobb áldozatot.
Annak ellenére, hogy – jelen tudásunk szerint – 560 hősi halott adata szerepel a veszteséglistánkon, úgy gondoljuk, hogy a háborúhoz korban legközelebb álló, illetve a fent felsorolt adatokkal leginkább alátámasztható 1.200 fős veszteségi adat (az összes szolnoki férfi 8,53 %-a) a legvalószínűbb.
[1] JNSZML Szolnok város közigazgatási iratai XV. 158/1915.
[2] JNSZML Szolnok város születési anyakönyve 1913-1914. 206/1914.
[3] JNSZML Szolnok város házassági anyakönyve 1909-1910. 218/1910.
[4] Dr. PAP Illés (szerk.): A Szolnoki társulati Felső Kereskedelmi Iskolának, a vele kapcsolatos Női Kereskedelmi Szaktanfolyamnak és Kereskedő-Tanonciskolának negyedik évi Értesítője az 1914-1915. iskolai évről, Szolnok, 1915, 24-33.o.
[5] http://kramerius.nkp.cz/kramerius/Welcome.do (Letöltés dátuma: 2011. március 2.)
[6] Szolnoki Újság, 1926. október 14. 2. p.
[7] dr. KOVÁCS Alajos: Szolnok város népességének összetétele. In: Magyar Statisztikai Szemle, 1932/5 – május. 327-345. p.
[8] MIKE Gyula: A Magyarbirodalom és a mai Magyarország vérvesztesége a világháborúban. In: Magyar Statisztikai Szemle, 1927/7 – július, 623-633. p.
