A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár időszaki kiállításához /2011. május 25. - 2012. február 28./ kapcsolódik e blog. A „Hősök voltak mindannyian...” címet viselő tárlat a Nagy Háború időszakát öleli fel, és elsősorban Jász-Nagykun-Szolnok megyére fókuszál.
A blogon levéltári anyagok, naplók, családi történetek, fényképek, filmek, zenék, könyvek segítségével tárjuk szélesebbre a levéltár kapuit...
Facebook-közösség
Levéltárunk
Ha felkeltettük érdeklődését Levéltárunk munkája iránt, kérjük, látogasson el honlapunkra:
A Nagy Háború időszakának megyei eseménysorozatában szinte érintetlenül maradt eddig az 1916. évi román támadás következményeként fellépő erdélyi menekülthullám tárgyalása. Az irategyüttes feldolgozása a 2011. évben elkezdődött.
Nem az erdélyiek voltak azonban a háború első menekültjei: 1914-1915 folyamán, az orosz invázió idején a vármegye területén mintegy 2.500 menekülő került elhelyezésre. A menekülők egyik fele önmaga tartotta fenn és élelmezte magát, a másik fele azonban közsegélyre szorult. Az oroszok által feldúlt felvidéki községek újjáépítésében nagy szerepet vállalt Jász-Nagykun-Szolnok vármegye, a 30 ezer koronás támogatás mellett egy százalék pótadót is vállalt.[1]
A felvidéki-galíciai menekülteket internáltak[2], majd 1916-ban az erdélyi menekültek követték.
Az elhúzódó háború miatt stratégiai fontosságúvá léptek elő azok az országok, amelyek még nem kötelezték el magukat. Így volt ez a Román Királyság esetében is, amely óriási területekért cserébe vállalta, hogy az antant oldalán avatkozik be.
Az augusztus végén bekövetkező román támadáskövetkeztében tízezrek voltak kénytelenek egyik percről a másikra elhagyni erdélyi otthonaikat. A Belügyminisztérium rendeletére a szolnoki vasútállomáson azonnal megkezdte működését a „Menekültügyi kirendeltség”, ahol a városi és a megyei tisztikar folyamatos szolgálatot adott,[3] s melynek vezetője Pethes László vármegyei jegyző lett.[4] A vasútállomáson 77.632 erdélyi és 2.289 bukovinai menekülő haladt át.[5]
Az első időszak kaotikus állapotai után sikerült megszervezni a pályaudvari élelmiszer-ellátást, a szolnoki városházán a segélykiosztást és a szálláshelyek biztosítását, a megyékben elhelyezettek nyilvántartását, felruházását.[6] A Vöröskereszt Egylet is segített a pénz- és természetbeni adományok szétosztásában.
A hatóságok elsősorban Udvarhely megyei menekülteket irányítottak megyénk területére, de rajtuk kívül több erdélyi vármegye menekültje is elhelyezésre várt. Az Udvarhely vármegyei tisztikar dr. Paál Árpád udvarhelyi főjegyző vezetésével próbált segíteni földijeik gondjain-problémáin.[7] Októberben -a sikeres erdélyi harcoknak köszönhetően- megindult a lassú visszavándorlás. 1917 júniusában megszűnt az állandó konyha a vasúton, ettől az időponttól kezdve csak hideg élelmet, kenyeret, szalonnát, sajtot biztosítottak az áthaladóknak.
Itt kell megemlítenünk, hogy az erdélyiek távozása után -1917 őszén- egy pár hónapra csángó menekülteket is befogadott a város és a megye. Hadikfalva, Andrásfalva, Istensegíts községekből csaknem 500 fő érkezett.[8] Mindannyiuk a megye támogatását élvezete 1918 áprilisáig, a visszatelepítés időpontjáig.
Ugyancsak a menekültügyi kirendeltség támogatását vette igénybe 1918-ban az a 651 lengyel zsidó, akik Galíciába és Bukovinába térhettek haza.
Az itt közölt forrás Hild Viktor (újságíró, történetíró, régész, levéltáros) nevéhez fűződik, aki a „Menekültügyi kirendeltség” utolsó vezetője (is) volt. Az alispánnak szóló jelentésében részletesen beszámol a kirendeltség által elvégzett munkáról, az érkezett, illetve eltávozott menekültek számáról.
Jelzet:
JNSZML Alispáni iratok, 2687/I/1922.
[1] Az alispáni jelentést idézi: Haladás, 1915. október 17. 1-2. p.
[2] JNSZML Alispáni iratok 11270/II/1921.
[3] Alispáni jelentés a Közigazgatási Bizottságnak 1916. augusztus hónapról. JNSZML Közigazgatási bizottság iratai I.47/1917
[4] 1917. április 5-től dr. Goszthony Sándor vármegyei főjegyző (1917-1920) vette át a feladatot. A kirendeltség tényleges vezetője Hild Viktor volt.
[5] Hild Viktor vármegyei levéltáros, egyben a kirendeltség utolsó vezetője által készített összefoglaló adatai. In: JNSZML Alispáni iratok, 2687/I/1922.
[6] JNSZML Alispáni iratok, 21103/I-II/1922.
[7] Alispáni jelentés a Közigazgatási Bizottságnak 1916. szeptember hónapról. JNSZM Közigazgatási bizottság iratai I.47/1917.