dr. Kun Árpád (1865.08.29., Karcag – 1947.07.26., Mezőtúr)
(egy készülő írás rövidített-szerkesztett változata)
A 82 évesen elhunyt dr. Kun Árpád a mezőtúri politikai élet egyik meghatározó alakja volt. Összesen másfél évtizeden át irányította a várost: 1900-1905, 1910-1918, 1919 és 1921 között.
Középiskoláit a mezőtúri református gimnáziumban (illetve Szarvason) végezte:
(1: kitűnő, 2: jeles, 3: elegendő)
A jogi egyetem után politikusi pályára lép: már 1896-ban próbálkozott a városvezetői állás elnyerésével, ekkor azonban dr. Ádám Sándor nyerte el a tisztséget; Kun az árvaszéki ülnöki állással vigasztalódott. Erről az állásról azonban hamarosan lemondott - a magyarázatok azonban ellentmondásosak (önként-fegyelmivel).
1900-ban -Ádám lemondása után- egyedüli jelöltként lett Mezőtúr polgármestere, és így ő fogta meg „a város kövér tehenének legtejelőbb tőgyét". Megválasztása után élesen támadták személyét, politikusi tevékenységét: „a jogi fogalmakkal tisztában nincsen", „nem ilyen komoly hivatalra való ember", „sohasem jött be hivatalába rendes időben", „plagizált" (1899 – szegedi államfogházi „élmények"), „csábító, vértagadó"...
Első feleségétől, Patek Máriától elvált (kölcsönös vádak: csábító - prostituált), második felesége Kovács Borbála volt.
1905-ben Szilágy vármegye tasnádi kerületében országgyűlési képviselővé választották („függetlenségi és 48-as programmal), 1906-ban szintúgy.
1910-ben sikeresen tért vissza a helyi politikai életbe, miután ismét polgármesterré választották. A Nagy Háború nehéz éveinek egyik feltűnő esete volt az úgynevezett „Asszony-zendülés", amikor az élelmiszerjegyekre várakozók először csak a polgármestert inzultálták, majd szinte megostromolták a városházát. A csendőrök és a katonaság erőteljes fellépése vetett véget aztán az eseményeknek.
1918-ban lemondatták, 1919-ben az ő háza volt a főhadiszállása a „vörösöknek, majd a románok őrnagyának, meg Horthy álruhás hírszerző tisztjeinek". 1919-től 1921-es lemondatásáig ismét polgármester volt.
„Népellenes bűntett" miatt a II. világháború után eljárás indult ellene, 1947-ben bekövetkezett halála miatt ítélet már nem született.
Meg kell említeni fiát, Árpádot (Árpád Dezső), akit kezdetben az apja nem vállalt fel.
A fantasztikus tehetséggel megáldott hegedűművész gyermekről elragadtatással írt a New York Times, a The evening world is:
Jókai Mór utolsó nizzai tartózkodása alatt hallotta játszani:
„ (...) Oly csodatünemény, kit a széles világ
Magasztal, útjára hull arany és virág (...)".