dr. Kiss Ernő
1871. október 26-án született Szolnokon. Apja Ferenc (ügyvéd), anyja Szebény Paulina.
Szolnokon, majd Budapesten tanult. Ügyvédi oklevele megszerzése után kezdte közigazgatási pályáját: közigazgatási gyakornok, majd 1895 és 1896 között szolgabíró, 1896-tól vármegyei aljegyző volt képviselővé választásáig.
1901-ben Kiss Ferenc nyerte el a szolnoki kerületben a mandátumot a Szabadelvű Párt színeiben, ám lemondása miatt új választásra került sor 1902 tavaszán. Ezt a választást dr. Kiss Ernő nyerte Kreutzer Balázs ellenében.
1905-ben azonban nem tudott újrázni, a mandátumot a függetlenségi Nagy Emil nyerte el. Az országos tendenciáknak megfelelően a visszatérés csak egy ciklust váratott magára, hiszen 1910-ben - munkapárti színekben- győzött a kunszentmártoni kerületben és sikeresen visszatért a nagypolitikába.
(Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok, 1910.06.09. 3.p.)
Tisza István gróf szűkebb baráti környezetéhez tartozott. A háború alatt 1916-ig mint helyettes miniszteri biztos vezetett egy katonai megfigyelő-állomást. 1916 és 1918 között frontszolgálatot vállalt. A Tanácsköztársaság alatt Szegedre menekült és „részt vett az ellenforradalmi kormány szervező munkájában”. 1919-től kezdve ismét Besenyszög-i birtokán (Tenke-puszta; 1927-ben: 900 kh.) gazdálkodik, illetve praktizál is; ő a szolnoki ügyvédi kamara elnöke.
Mozgalmas politikai és társadalmi életet élt: tagja volt Jász-Nagykun-Szolnok vármegye törvényhatósági bizottságának és a közigazgatási bizottságnak, a kormánypárt vármegyei elnöke is volt. Alelnöke a Heves-, Szolnok-, Jászvidéki Tisza- és Belvízszabályozási Társulatnak, a Jász-Nagykun-Szolnokvármegyei Gazdasági Egyesületnek, és –még a századelőn- elnökletével alakult meg a Szolnoki Vívó Klub.
Szolnoki lakhelye:
Az újjászervezett felsőház tagja 1927 és 1944 között.