Cseh Gyula levele.
Megjelent: Haladás, 1916. március 5.
Cseh Gyula levele.
Megjelent: Haladás, 1916. március 5.
A cikk megjelent: Haladás, 1916. február 27.
Megjelent a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár új kiadványa!
Alattyán a Zagyva partján fekvő település. "Egykori tulajdonosának a Kürt-Gyarmat törzs egyik nemzetségfőjének nevét viseli, melynek jelentése; hős sólyom. Későbbi tulajdonosai kisnemesi családok, majd a premontrei rend volt. A falu a török hódoltság idején is népes település volt".
Római katolikus templomáról a templom falán elhelyezett tábla tájékoztat:
/Forrás: Károly Nóra felvétele - VFMKMI/
/Forrás: http://miserend.hu/?templom=1728/
Az Egri Főegyházmegyei Levéltárban végzett kutatásunk során az Alattyánról rekvirált harangokról a következőket mondhatjuk el:
A templom 4 harangja közül 1 maradhatott meg - ez az adatok szerint 1849-ben készült, és 216 kg súlyú volt.
"A harangok is háborúba mentek. Már 1915-ben gondolkodott a politikai-katonai vezetés, hogy a magyarországi harangállományt is fel lehetne használni hadi célokra; elsősorban a lőszergyártás volt az az iparág, amely egyre több színesfémet igényelt. Az ötletet tett követte, elindult az állomány felmérése. (Árva Ferenc (1855-1916; 1902-1916 között házfőnök) tájékoztatása a harangok elszállításáról. 1916. április 12. In: Szolnok város közigazgatási iratai XVI. 1145/1916.)
A katonai rekvirálás első hulláma 1916 nyarán-kora őszén kezdődött. A Historia domus részletesen felsorolja a leszerelt és elvitt harangokat.
Egy harang azonban nem szerepel sem a Házkönyvben, sem Gacsári Kiss Sándor Szolnok város katolicizmusát bemutató könyvében. (GACSÁRI KISS Sándor: A római katolikus egyház története Szolnokon. Szolnok, 1997. (A továbbiakban: GACSÁRI KISS, 1997.)
Ez pedig a szandai szőlőkben található Szent Orbán kápolna 39 kg. súlyú kis harangja, amelyik viszont ott van az Árva Ferenc ferences plébános által összeállított összegző lapon, 1916. július 16-án. (Váci Püspöki és Káptalani Levéltár, Acta Parochiarum. Szolnok, 1914-1918.) Ez az a harang, amelyet a szandai közbirtokosság visszakért a július 23-i leszerelés, majd a városba való beszállítás után, ugyanis elmondásuk szerint „rég idő óta ezzel szoktak harangozni a jég ellen.” Amikor aztán július 26-án egy nagy jégverés elpusztította a szandai szőlőt, akkor a „szandai szőllőbeli babonás nép” ezt annak tulajdonította, hogy „oda a kis jégverő harangjuk”. (Túrkeve, 1916. július 30. 3. p.) A harang „visszatértét” elutasították - a harang azonban mégsem került beöntésre.
A „jégverő kis harang” a Levéltár „Hősök voltak mindannyian…” címet viselő Nagy Háborús kiállításán.
Benkő Elek az egyházak vezetőinek lojalitását, a máshol is felbukkanó háborús túlbuzgóságot, az egyházközségek tájékozatlanságát okolja a harangállomány nagy mértékű pusztulásáért. Érvként idézi Baltazár Dezső debreceni református püspököt: „[... ] a jelen időkben bármily áldozatot sem lehet soknak vagy feleslegesnek tudnunk, ma legkevésbé sincs módomban, hogy a hazának szükségesekből bármily csekélységet legkevésbé is visszatarthassak”. (BENKŐ Elek: Erdély középkori harangjai és bronz keresztelőmedencéi. Teleki László Alapítvány, Budapest-Kolozsvár, 2002. 26. p. Online változat: http://www.adatbank.ro/html/alcim_pdf5237.pdf (Letöltés dátuma: 2011. november 6.)"
Részlet: Bojtos Gábor: Szolnok városa a Nagy Háborúban - A ferencesek Historia Domusa alapján c. tanulmányából. A megjelenés előtt álló Zounuk 27. száma. Szolnok, 2013.
Scott Westerfeld Leviatán című könyve (Ad Astra kiadó) november 24-én mutatkozik be a Holdfénycon rendezvényén.
A trilógiának tervezett sorozat első kötete a Nagy Háború idején játszódik, eddig nem ismert keretben és szereplőkkel, hiszen a háborút gépekkel és génmódosított állatokkal vívják.
Gépimádó barkácsok vs. darwinisták!
Az író üzenete Magyarországnak:
Reisinger Arnold
1889-ben született Kunhegyesen.
A Scheftsik-féle vármegyei összefoglaló munkában a következőket találjuk: "A budapesti felsőipariskolát végezte 1908-ban. Nagyváradon lett 1911-ben önálló, másfélévig a helybeli Lábassy gépgyárban üzemvezető. 1932 óta újra önálló, üzeme traktor és motoralkatrészek gyártásával és javításával foglalkozik, cséplőgép garnitúrája is van. (...) Ipartestületi tag. Leányai: Aliz és Ibolya".
1945 után egy érdekes eset is kötődik Reisinger nevéhez. (Cseh Géza: Málenkij robot. A fegyverneki svábok elhurcolása. In: Rubicon 2011/5. 66.p.)
A régi zsidó temető ma már nincs meg, az újról az Unokáink sem fogják látni c. műsorban láthattunk pár képet.
(A magyar hadviselt zsidók aranyalbuma: Az 1914-1918-as világháború emlékére. Szerk. Hegedüs Márton. Budapest, 1941.)
Talán a legfontosabb a centenáriumhoz közeledve, hogy felhívjuk arra a figyelmet, hogy a világháborúban harcolók, elesettek, túlélők kik voltak, hol éltek, volt-e családjuk, van-e fényképünk róluk, azaz arcot, hátteret adjunk a statisztikai adatoknak.
Az áruló ezredes története nem hagyja a történészeket. Verena Moritz és Hannes Leidinger osztrák történészek publikálták új eredményeiket a napokban.
Bár Redl már 1913-ban lebukott, a szerzők megállapítása szerint az "információknak komoly szerepe lehetett abban, hogy a szerbek 1914-ben a vártnál jóval erőteljesebb ellenállást fejtettek ki a Monarchia csapataival szemben, illetve abban is, hogy az előrenyomuló orosz hadsereg egész Galíciát elfoglalta, és csak 1915-ben sikerült a korábbi határok mögé visszaszorítani".
Történetét Szabó István vitte vászonra:
Forrás:
Litván Dániel: Kiderült, hogy mit adott el a Monarchia legnagyobb árulója: http://index.hu/tudomany/tortenelem/2012/10/17/megtudtuk_mit_adott_el_a_monarchia_legnagyobb_aruloja/
http://www.mult-kor.hu/20121015_uj_dokumentumokat_talaltak_redl_ezredes_kemtevekenysegerol
A Nagy Háború időszaka sem szűkölködött reklámokban. Sőt.
A legnagyobb és legeredményesebb kampányt a Diana-termékcsalád folytatta.
A sósborszesz hódító útja:
Eredeti hazája Franciaország. A 18. századtól használt „csodaszer” alapja a borszesz, borpárlat, amit sós vízzel kellett oldani, hígítani, amihez aztán tetszés szerinti növényi olajokat, aromákat kevertek.
Hazai elterjedésében Brázay Kálmán volt kiemelkedő szerepe a XIX. század közepén. Egy jó reklámarc sokat segíthet az adott termék felfutásában. Brázay ügyesen használta ki az emigrációban élő Kossuth Lajos köszönő levelében rejlő lehetőségeket. Brázay visszavonulása után Erényi Béla töltötte be a sósborszesz piacán keletkezett űrt: az immár Diana néven futó termékcsalád piacvezető szerepét nem lehetett megkérdőjelezni.
Válogatásunk a "Jászapáti képekben" - Az 1850-es évektől az 1950-es évekig (előszó Lóczi Miklós; A bevezető tanulmányt, a fejezetkezdő szövegeket és a zárszót írta dr. Farkas Ferenc főiskolai tanár); Jászapáti, 2004. című képeskönyv alapján készült.
dr. nagyapponyi gróf Apponyi Albert
Bécs, 1846. május 29. - Genf, 1933. február 7.
Édesapja gróf Apponyi György udvari kancellár, édesanyja nagymihályi és sztárai Sztáray Júlia grófnő. Jogot hallgatott Bécsben, illetve Pesten. Hosszú politikai pályafutása alatt neves nemzetközi politikussá nőtte ki magát.
A dualizmus és a Horthy-rendszer egyik kiemelkedő államférfija több mint 50 éven át (1881-től 1933-ig) képviselte a jászberényi kerületet. (Ellenjelöltek az évtizedek alatt: dr. Almásy Péter, báró Orbán Balázs, Erdélyi Sándor, gróf Almássy Géza főispán, Gyalog János.)
A Nemzeti Párt, a Függetlenségi Párt, a Kossuth Párt vezére. 1906-1910, illetve 1917-1918 között vallás- és közoktatásügyi miniszter (1907 - Lex Apponyi).
A Nagy Háborút lezáró békekonferencián a magyar békeküldöttség vezetője volt. 1920-ban elmondott beszéde megkerülhetetlen "darabja" a trianoni békediktátumról szóló diskurzusnak. 1923 és 1933 között Magyarország fődelegátusa a Népszövetségben. Többször jelölték Nobel-békedíjra, felszólalt az amerikai Képviselőházban.
Jászberény városa valóban nagyon ragaszkodott Apponyihoz: ő volt a város millenniumi ünnepségén a díszközgyűlés szónoka, ő mondta az ünnepi beszédet 1926-ban a Nagy Háborús Hősi szobor avatásakor, már 1893-ban a város díszpolgára lett, 1931-ben aranymandátumot kapott a várostól:
(Forrás: huszadikszazad.hu)
Teret neveztek el róla, illetve 1939-ben felállították a Maróti Géza szobrászművész által alkotott mellszobrát. 1996-ban újra mellszobrot állítottak Apponyinak - ez Máté György szobrászművész alkotása - a róla elnevezett téren.
Gyásztáviratok:
Források:
Sugárné Koncsek Aranka: Jász történelmi arcképcsarnok. Jászberény, 2003. 16-18.p.
Cseh Géza: Országgyűlési választási mozgalmak Jászberényben a kiegyezéstől a millenniumig. In: Zounuk 3., Szolnok, 1988.
Cseh Géza: Országgyűlési és önkormányzati pártharcok Jászberényben a millenniumtól a világháború kitöréséig. In: Zounuk 5., Szolnok, 1990.
dr. Kiss Ernő
1871. október 26-án született Szolnokon. Apja Ferenc (ügyvéd), anyja Szebény Paulina.
Szolnokon, majd Budapesten tanult. Ügyvédi oklevele megszerzése után kezdte közigazgatási pályáját: közigazgatási gyakornok, majd 1895 és 1896 között szolgabíró, 1896-tól vármegyei aljegyző volt képviselővé választásáig.
1901-ben Kiss Ferenc nyerte el a szolnoki kerületben a mandátumot a Szabadelvű Párt színeiben, ám lemondása miatt új választásra került sor 1902 tavaszán. Ezt a választást dr. Kiss Ernő nyerte Kreutzer Balázs ellenében.
1905-ben azonban nem tudott újrázni, a mandátumot a függetlenségi Nagy Emil nyerte el. Az országos tendenciáknak megfelelően a visszatérés csak egy ciklust váratott magára, hiszen 1910-ben - munkapárti színekben- győzött a kunszentmártoni kerületben és sikeresen visszatért a nagypolitikába.
(Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok, 1910.06.09. 3.p.)
Tisza István gróf szűkebb baráti környezetéhez tartozott. A háború alatt 1916-ig mint helyettes miniszteri biztos vezetett egy katonai megfigyelő-állomást. 1916 és 1918 között frontszolgálatot vállalt. A Tanácsköztársaság alatt Szegedre menekült és „részt vett az ellenforradalmi kormány szervező munkájában”. 1919-től kezdve ismét Besenyszög-i birtokán (Tenke-puszta; 1927-ben: 900 kh.) gazdálkodik, illetve praktizál is; ő a szolnoki ügyvédi kamara elnöke.
Mozgalmas politikai és társadalmi életet élt: tagja volt Jász-Nagykun-Szolnok vármegye törvényhatósági bizottságának és a közigazgatási bizottságnak, a kormánypárt vármegyei elnöke is volt. Alelnöke a Heves-, Szolnok-, Jászvidéki Tisza- és Belvízszabályozási Társulatnak, a Jász-Nagykun-Szolnokvármegyei Gazdasági Egyesületnek, és –még a századelőn- elnökletével alakult meg a Szolnoki Vívó Klub.
Szolnoki lakhelye:
Az újjászervezett felsőház tagja 1927 és 1944 között.
dr. Tóth János
Túrkevén született 1864. július 15-én. Apja János ügyvéd, anyja Bozóky Mária.
A szüleit fiatalon elveszítő Tóth Budapesten jogot végzett. Az 1897-es Gazdacímtár szerint 200 hold birtokosa volt Túrkevén. Fiatalon, 28 évesen választotta meg először képviselőnek függetlenségi és 48-as programmal kerülete választóközönsége. Ezután "26 éven át megszakítás nélkül ugyanazt a kerületet képviselve volt tagja a Háznak, és pedig mindig jelentős súllyal bíró tagja...".
Jelentős tisztségeket töltött be pártjában, illetve fontos szerepet játszott a 20. század eleji magyar belpolitikában:
Kiemelés az újságcikkből:
1929-ben hunyt el:
Sírja a Kerepesi úti temetőben található: bal oldali falsírboltok, B. 313. sz. alatt, a Lápossy-Csanak sírboltban.
okolicsnai Okolicsányi László
A jákóhalmi kerület Nagy Háború alatti képviselőjének nem sok kapcsolata volt választókerületével.
Zavarban, ezen a kis Pozsony vármegyei településen született 1865. április 29-én. Apja György, anyja Huszár Ida (apja Sándor, anyja Madách Anna, Madách Imre testvére). Szülei (anyja öröksége révén) a Bernecebaráti kastélyban éltek, melynek neve házasságuk idejétől Huszár-Okolicsányi kastélyra változott.
Iskoláit Nagyszombatban, Pozsonyban, Lipcsében, Berlinben, Budapesten végezte. 26 évesen nyitotta meg ügyvédi irodáját Budapesten.
27 évesen (1892-ben) a Heves vármegyei Kápolna-i kerület képviselőjeként jutott képviselői mandátumhoz:
A parlamenti almanachban található adatokkal szemben már 1901-ben a Jákóhalmi kerületben jut mandátumhoz Okolicsányi (a leadott 1986 szavazatból 1086-ot kapott). Így volt ez 1905-ben, majd 1906-ban is:
A számunkra fontos években szintén a jákóhalmi kerületben lett képviselő:
1910 őszén azonban Okolicsányi fontos döntést hozott, amit a választókerület tudomására hozott:
1911-ben aztán nyomtatott formában is hosszabban kifejtette gondolatait: "Okolicsányi László nyílt levele a jákóhalmi választóker. választópolgáraihoz. Bp., 1911
Ez azonban -ahogy várható is volt- nem nyerte el mindenki tetszését:
Képviselősége után több szervezetben is találkozhatunk a nevével: a Területvédő Liga alelnöke, a Mária Kongregáció prefektusa, a Magyar-Lengyel Egyesület elnöke.
Sipos Orbán
Az életének 92. évében elhunyt Sipos Orbán hihetetlen gazdag életpályát tudhatott maga mögött. Édesapja Sipos Orbán, édesanyja Passier Erzsébet.
Jászberény egyik legnevesebb politikusa, a „jász király” gyerekkatonaként részt vett az 1848-49-i szabadságharcban, 1865-től három cikluson át Jászberény város balközép-párti országgyűlési képviselője, majd a Jász-Kún kerület utolsó alkapitánya, az 1876-ban létrehozott Jász-Nagykun-Szolnok vármegye első alispánja, lemondása után évtizedeken keresztül Bihar vármegye tanfelügyelője, 1911-től a szolnoki kerület országgyűlési képviselője.
Volt legfiatalabb és legidősebb tagja az országgyűlésnek. Jelen volt 1867-ben Ferenc József, majd 1916-ban IV. Károly koronázási ünnepségén.
1874-ben ő alapította a Jász Múzeumot.
Sírhelye a Fehértói temetőben található:
Sírhelye 2006-ban a nemzeti sírkert része lett, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság 18/2006. számú határozatával „A” kategóriában a Nemzeti Sírkert része.
Források:
Papp Izabella: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye első alispánja Sipos Orbán, 1835-1926. 147-180.p.
Sipos Orbán. In: Sugárné Koncsek Aranka: Jász történelmi arcképcsarnok. Jászberény, 2003. 208-209.p.
Jász Újság 1911. december 10. és december 14.
Fehértói temető - Iusta temetkezési szolgáltatás
Képviselőházi napló, 1910. XIII. kötet • 1911. deczember 1–deczember 23. • 1910-315 (1910-XIII-350)
P. Ábrahám Dezső
Debrecen, 1875. július 10. - Budapest, 1973. július 25.
Teljes neve danckai Pattantyús-Ábrahám Dezső. Apja László, anyja Király Erzsébet. Kétszer nősült: először 1902-ben Rickl Piroskát, 1925-ben Rucsinszki Anna Matildot vette feleségül. A debreceni református kollégiumban érettségizett. 1901-ben avatták Budapesten jogi doktorrá. Aktív közéleti szerepvállalásai után 1906-ban lép a nagypolitika színpadára. A Szolnok és Debrecen között félúton található „Nagykunsági fővárosban”, Karcagon méretteti meg magát és veri meg azt a Madarász Imrét, aki 1887 és 1906 között a karcagi választókerületet függetlenségi párti képviselője volt, s aki az 1896-os választás során Jókai Mórt is legyőzte. 1918-ig országgyűlési képviselő, a Justh-párthoz tartozott.
(Képviselőházi irományok, 1910. XLI. kötet • 1023-1057. sz. • 1910-1046 (1910-XLI-406))
Az első világháborúban a debreceni 2. honvéd huszárezred kötelékében harcolt. Az őszirózsás forradalom után a Nemzeti Tanács tagja, 1918 novembere és 1919 januárja között igazságügyi államtitkár.
(Vasárnapi Újság, 1918. december 1. 1.p.)
A Tanácsköztársaság kikiáltása után elmenekült, majd kisebb kitérők után -1919 nyarán- a második szegedi kormány miniszterelnöke: az ő kormánya nevezte ki Horthy Miklóst a nemzeti hadsereg fővezérévé.
Szerepet vállalt a rövid életű Huszár-kormányban is. A két világháború között négy alkalommal próbálkozott a mandátum elnyeréséért:
1. 1920.
2. 1922.
3. 1926.
4. 1931.
(Képviselőházi irományok, 1931. I. kötet • 1-123. sz. • 1931-56 (1931-I-278))
1944 végén a Gestapo elfogta, majd a nyilasok Bajorországba szállították. 1945 őszén került haza. 1946-ban a Sulyok Dezső vezette Magyar Szabadság Párt egyik alapítója. A „kékcédulás választásokon”, 1947. augusztus 31-én a Független Magyar Demokrata Párt jelöltjeként a Jász-Nagykun-Szolnok megyei listán országgyűlési képviselővé választották. 1949-ben bejelentették lemondását, majd visszavonult az aktív politikai élettől.
(Országgyűlési napló, 1947. V. kötet • 1948. december 14. - 1949. április 12. • 1947-109 (1947-V-1001-1002))
1951-ben kitelepítették Tarcal községbe. 1956 októberében ismét aktivizálódott, rész vett a Szabadság Párt újjászervezésében. Az elkövetkezendő másfél évtizedben folyamatosan ellenőrizték.
Sorozatunkban Jász-Nagykun-Szolnok vármegye Nagy Háború alatti országgyűlési képviselőit mutatjuk be.
Beöthy Pál - Törökszentmiklósi kerület
A világháború előtti utolsó választás 1910-ben (június 1-10.) zajlott az 1874-ben módosított 1848-as cenzusos választójogi törvény alapján. A dualizmus korszakában mindössze egyszeri ellenzéki diadal után a Szabadelvű párt „romjain” alakult Nemzeti Munkapárt nyerte el a mandátumok többségét. Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében 2 helyen, Kunszentmártonban és Törökszentmiklóson tudtak győzni a Munkapárt jelöltjei - köztük Tisza István barátja, Beöthy Pál is.
Beöthy 1866. június 20-án született Nagymarja-pusztán nemesi családban. Apjához, Algernonhoz hasonlóan először közigazgatási állásokat töltött be (aljegyző, szolgabíró, főszolgabíró), 1903-tól Bereg vármegye főispánja volt, majd 1910 és 1918 között országgyűlési képviselő lett.
Szolgált a cs. és kir. 13., a világháború alatt a m. kir. 2. honvéd huszárezredben. 1914 végén ő azonosította Horthy Szabolcs vármegyei főispánnak a holttestét Noworadomsk mellett.
(A világháború képes krónikája, 1915. augusztus 22.)
1911-től alelnöke, 1913 és 1917 között elnöke a képviselőháznak.
A képen báró Jósika Samu társaságában. (Vasárnapi Újság, 1914. július 12. 553.p.)
1921. szeptember 15-én hunyt el. Apjával együtt a Fiumei úti temető 10/1-1-10. sz. sírjában nyugszik.
(Törökszentmiklós és Vidéke, 1921. szeptember 21. 1.p.)
Források:
A Világháború Képes Krónikája, 46. füzet, 1915. augusztus 22.
Cseh Géza: A törökszentmiklósi mandátum. Képviselők és választások a kiegyezés korszakától a II. világháborúig. Fejezetek Törökszentmiklós múltjából II. Törökszentmiklós, 2006., 242-270.o.
1890–1918 között volt a település polgármestere a helybeli gazdacsaládból („redemptus ősök gyermeke”) származó, jogi végzettségű Gaál Kálmán (1846–1920). Apja: János, anyja: Csegey Judit.
Felesége: Méhes Erzsébet (1855.08.20., apja: Imre, főjegyző, földbirtokos, anyja: Pólya Erzsébet. 1874. május 19-én házasodtak össze Kunmadarason – a két tanú Illésy Sándor polgármester, illetve Farkas Sándor főjegyző volt.
Egyik fia Gaál János (1878.05.01., Kisújszállás; felesége Pethe Mária, akinek apja, Pethe Gábor Gaál Kálmán előtt volt városvezető, majd rendőrkapitány) követte őt 1918-ban a polgármesteri székben.
Az önkéntes lemondás után másfél évvel, 1920. január 26-án hunyt el Kisújszálláson. Sírját -Zsoldos István szavaival- „nem díszíti ékes gránit obeliszk, hanem (…) „fűtűl való fa” (fejfa) jelöli csupán”.
Nevéhez fűződnek a nagy városi középítkezések és a városkép átalakítása: Gimnázium, Városháza, Színház Vigadó, Városi Takarékpénztár, kövezett főút, első artézi kút, Piactér. Nem véletlen tehát, hogy a tavalyi évben elindult városi gazdasági program, illetve a képviselő-testületi ülésterem Gaál Kálmán nevét viseli.
Emlékét a két világháború között, illetve napjainkban a volt Diófa utca őrizte, őrzi.
A Városvédő és -Szépítő Egyesület 2000-ben adta át a városnak a Tóth Tünde által megfestett polgármesteri portrét (az eredeti alapján) és azt a Városháza róla elnevezett termében helyezték el.
Túrkeve, 1915. november 28.
Czihat Károly lemondása és nyugdíjba vonulása után került sor a polgármester-választásra.
Az eredmény ellen (65:64 Tóth Imre javára) fellebbezést nyújtottak be:
A fellebbezés elutasítása után kezdhette meg a munkát Tóth Imre (1870.07.15., Túrkeve - 1926.10.15., Túrkeve). Apja: Antal, anyja: Debreczeni Terézia. Felesége: Szabó Eszter (1882.06.18., Jászkisér - 1942.02.24., Túrkeve). Gyermekeik: Béla és Imre.
A Budapesten szerzett diploma után 1897-től közigazgatási gyakornok, majd ugyanettől az évtől a tiszai közép járás, 1899-től 1901-ig a jászsági alsó szolgabírája volt. Ezután árvaszéki jegyző, majd árvaszéki ülnök lett. Erről a tisztségéről mond le 1915 januárjában, és indul el a polgármesteri tisztségért. Nagyon szoros küzdelemben, mindössze egy szavazatnyi különbséggel szerzi meg a pozíciót a korábbi polgármesterrel, Kenéz Bélával szemben.
A Nagy Háború alatti időszak egyik különleges esete a hátországban állomásozó idegen katonák magatartásával kapcsolatos:
Tóth Imre 1926-ban, 56 évesen hunyt el.
1939-ben úgy döntött a városi közgyűlés, hogy megfesteti négy korábbi polgármester, így Tóth Imre arcképét is.
A Jász-Nagykun-Szolnok megye keleti részén fekvő várost a Nagy Háború évei alatt két polgármester irányította: Czihat Károly és Tóth Imre.
Czihat Károly (1845, Túrkeve - 1925.04.09., Túrkeve)
A Szabolcs megyéből, Tiszadadáról származó család a XVIII. században telepedett meg először Kisújszálláson, majd Túrkevén. Apja Antal, anyja Hajdu Sára.
1886. május elsején vette feleségül Kuszka Juliannát (1868.01.25., Túrkeve, apja: Sámuel, anyja: Csontos Eszter; testvére, Sámuel István a vármegye főispánja volt 1917-1918 között; az egyik tanú Gajzágó Samyl földbirtokos volt, akinek apja, Salamon az Állami Számvevőszék első elnöke volt). Egyik testvére, Lídia lett az anyja annak a Vadász Károlynak (is), aki a vármegye főjegyzője is volt 1920 és 1935 között.
Tanulmányi befejezése után tért haza szülővárosába:
Városi ügyészként dolgozott hosszú éveken keresztül, majd Kenéz Béla polgármester 1894-ben bekövetkezett lemondásakor megpályázta és elnyerte a városvezetői tisztséget.
Az utolsó évei meglehetősen zaklatottan teltek: többszöri felfüggesztés, bizalmatlansági indítvány, alispáni, közigazgatási bizottsági, miniszteri vizsgálatok, eljárások is segítették a nyugdíjba vonulását:
80 évesen, Túrkevén hunyt el.