A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár időszaki kiállításához /2011. május 25. - 2012. február 28./ kapcsolódik e blog. A „Hősök voltak mindannyian...” címet viselő tárlat a Nagy Háború időszakát öleli fel, és elsősorban Jász-Nagykun-Szolnok megyére fókuszál.
A blogon levéltári anyagok, naplók, családi történetek, fényképek, filmek, zenék, könyvek segítségével tárjuk szélesebbre a levéltár kapuit...
Facebook-közösség
Levéltárunk
Ha felkeltettük érdeklődését Levéltárunk munkája iránt, kérjük, látogasson el honlapunkra:
A háborús időszak megyei sajtójából szemezgető sorozatunk első darabja egy igazi gyöngyszem: kunszentmártoni leányok kérvényezik besorozásukat.
A nők háborús szerepvállalásáról egyébként Szabó Mária /Rubicon, 2001/6./ azt írja:
„Elsősorban osztrák tanulmányokból ismert, hogy a Monarchia haderejében is teljesítettek szolgálatot nők. 1915 decemberétől elsősorban a hadiüzemekben, majd 1917-től a csapatoknál, a frontokon is megszaporodtak a női segéderők. (…) voltak postatisztviselők, sofőrök, ezredorvosok, haditudósítók, és akadtak köztük, ha nem is nagy számban, a lövészárkokban fegyverrel harcolók is.”
Jász-Nagykun-Szolnok megye és a Tiszazug déli csücskében fekvő község. A 2010-es adatok szerint lakóinak száma 1633 fő.
Dr. Botka János így ír a faluról: „Csépa neve Istvánt jelent, s szláv eredetű. Birtokosának nevét őrzi. (…) A csépaiak palócos nyelvjárása, szokásrendszere idegenszerű volt a környező települések számára. Az elkülönültséget a község nemesi státusa is erősítette. (…) A település a XVIII. század közepén lett az Alsó-Tiszazug katolikus központja, s az maradt napjainkig."
A Csépára vonatkozó levéltári anyag meglehetősen szegényes.
2. Fialka Lajos és a többiek
A kiállítás támogatóinak /jelen esetben Csetényi Mihálynénak és Egedi Ferencnének/ köszönhetően nevet és arcot tudunk adni azoknak a sokszor névteleneknek, akik visszatekintenek ránk a korabeli fényképekről.
Fialka Lajosról a Scheftsik György által összeállított munkából, illetve a leszármazottaktól a következőket tudjuk:
1869-ben született Csépán. Községi főbíró volt 25 éven át, gazdálkodó. Az ÖTT alelnöke, a Rózsafüzér társulat aligazgatója, a községi könyvtár könyvtárosa, a Gazdakör, a Polgári olvasókör tagja. Egyházközségi elnök, előénekes a templomban, a búcsúscsoport vezetője.
A világháború alatt az 513. tábori kórházban teljesített szolgálatot.
Felesége: Csetényi Mária, leányai: Mária (Horpácsi Józsefné) és Júlia (Gonda Jánosné).
Csetényi Mária testvére /Mihály/ hősi halált halt az olasz fronton.
A csépai temetőben található hősi sír Csetényi Mária testvérére, Csetényi Mihályra emlékezik:
A hős nagyapa képe alatt az unoka, Csetényi Mihály:
Az itt közölt fényképek, levelek a rokonoktól érkeztek a messze távolból:
1. Csetényi Pál - Csetényi Mihály öccse
2-3. Csetényi Pál levele
4-5. Dombi István levele a bécsi hadikórházból - Fialka Lajos keresztfia
6-7. Légrádi Sándor levele - Fialka Lajos keresztfia
8-9. Levél a prágai laktanyából
10-11. Turi Péter levele a testvérének és komájának
Új sorozatunkban a Nagy Háború katonadalaiból válogatunk.
A Magyar Néprajzi Lexikon így foglalja összea háborús katonadal fogalmát:
"a katonadal különálló csoportja, melyet háború idején időszerű szöveggel énekeltek. A legtöbb háborús katonadal békebeli katonadal átalakítása, tematikus csoportjaik is hasonlók, de bőven van új alkotás is. Szoros rokonság fűzi az előző időszak csatadalaihoz, elsősorban az ütközetek leírásában (Galícia köröskörül füstölög; Szólnak ott az ágyúk, csattognak a kardok...). A Monarchia korábbi balkáni háborúinak dalai is felújulhattak (Boszniában hull a magyar rakásra...), sőt esetenként a 48-as (A csatában selyemzászlók lobognak...) és a kuruc énekek (Jaj, Istenem, hol fogok én meghalni?...) is. (...) lényegében az I. világháború katonadalait jelenti..."
„…a katonadalok egyszerre a katonaélet részei: segítenek elviselni annak nehézségeit, idealizálják azt, összetartozást (a régi közösség helyett új közösséget) teremtenek, hangsúlyozzák a szituáció ideiglenes voltát; ugyanakkor a civil társadalom reagálásai is a hadseregre. Jelzik egyrészt a civil társadalomból kiszakítottakhoz való viszonyt, másrészt a civil társadalomba való visszatéréskor megjelenítik a múlt élményeit. Megidézik a fiatalkort s az annak férfiközösségéhez való intenzív tartozást.”
1. A sorozási/bevonulási/búcsúnóták
A dalokat a Cseh Tamás és Péterdi Péter által összeállított "Magyar katonadalok és énekek a XX. századból" c. albumról válogattuk.
2011. június 16-án és 21-én fogadtuk a Levéltárban azokat a lelkes és áldozatkész gyűjtőket-támogatókat, akik nélkül a kiállítás nem jöhetett volna létre.
A kiállításon az első tablók egyike egy bizonyos Kovács Pálról, a Nagy Háború első halottjáról szól. Ki volt ő, mióta tudjuk, hogy Jász-Nagykun-Szolnok megyéhez kötődik ez a szomorú elsőség?
Kovács Pál 1892-ben született Tiszaszalókon.
Az Abádszalókról szóló 1961-es monográfiában a családi háttérről és a halál körülményeiről az alábbiakat olvashatjuk:
Bár a kortárs irodalomban /pl.: 1917 - A 68-as jász-kun gyalog-ezred háborús albuma/ még nem olvashatunk Kovács Pálról /az elsőséggel kapcsolatos kétely ezért is létezhet/, a Magyarság című lap 1934-es kezdeményezése Kovács Pál testének hazahozatalára, s ennek a felvetésnek az egybeesése a szolnoki 68-as emlékmű létesítésével eldöntötte a vitát.
A Szolnoki Újság ezzel kapcsolatos cikkei:
Az akció a zimonyi katonai temető felszámolása miatt végül nem érte el célját.
Emlékművek azonban őrzik emlékét. Egyrészt Tiszaburán:
Gulyás Gyula-Gulyás János: Magyarok és I. világháború.
4 részben, 1982 és 1997 között.
„Nem törekedtünk tudományos felfedezésekre, nem akartunk mást, mint a sokat emlegetett „kisemberek” lelki-szellemi nagyszerűségét s gyarlóságát megidézve, megőrizni magunknak s az utánunk következőknek az utolsó huszárok, egykori utászok, tüzérek és gyalogosok századunk hajnalán megélt, sokszor meghamisított élményeit, sorsát. Hogy látva láthassuk eredőinket, utunkat.” (Gulyás Gyula, Gulyás János)
Sikerült. Megrendítő mű. "A magyar dokumentumfilm-művészet egyik legmegrázóbb alkotása."
„Milyen indítékok vezettek, hogy az Én is jártam Isonzónál című filmetekben (1986) megszólaltassátok az I. világháborús olasz hadszíntér még megtalálható túlélőit?
G. J.: Egykori főhadnagy nagypapánk nem mesélt az átéltekről. Rádöbbentünk, hogy itt az utolsó pillanat megörökíteni ezt a hihetetlen kataklizmát. Alapos levelezés, hirdetés, kérdőívezés után általában 40-50 perces interjúkat készítettünk azokkal, akik jelentkeztek. Száznál több emberrel forgattunk.
G. GY.: Sajnos sok öregúrral csak videóra! A videó akkor jelent meg Magyarországon, orsós Sony, s mire elkészült a film, már csak a hang volt meg rajta.
G. J.: A végén már nem volt nyersanyag hozzá... Akkoriban minden stúdió évente 56 milliót kapott, ha jól emlékszem, s abból lehetett 5-6 filmet készíteni, s mindig a dokumentumfilmekkel lehetett spórolni a játékfilmek javára.
G. J.: Ez a film már akkor háromrészesre volt tervezve, de az első részt, amely a háború kitörésével és a szerb, orosz és román fronttal foglalkozott, valamint a harmadik részt, amely a háború végét, az itthoni forradalmakat és a békeszerződések következményeit taglalta, a stúdióelfogadáson nem fogadták kitörő lelkesedéssel. A vezetőség úgy döntött, hogy egyelőre csak az olasz fronttal foglalkozzunk és ne a szomszédos „baráti” országokkal, s ha jól fogadja a közönség és a kritika, felnagyíttathatjuk és standardizálhatjuk a másik két részt is. AzÉn is jártam Isonzónál-ra végül százezernél is többen váltottak jegyet, a kritikák is jók voltak, de csak a rendszerváltás után, 1997-re tudtuk megcsinálni ezt a két részt a Magyar Történelmi Film Alapítvány és a Videográfia Egyesület támogatásával.
És ez hol van!?
G. GY.: Öcsémnél, a sifonérban…”
1. Meggondoltan, megfontoltan /az indexképen Kun Zsigmond Mezőtúrról. Róla még lesz szó egy későbbi bejegyzésben./
Új sorozatunkban a Horthyak három - a Nagy Háborúban is fontos szerepet játszó - tagját mutatjuk be: Szabolcsot, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye főispánját, Istvánt, a cs. és kir. 13. jászkun huszárezred parancsnokát, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye törvényhatóságának felsőházi választottját, Miklóst, a tengerésztisztet, a későbbi kormányzót.
A Horthy-família, illetve -a későbbi kormányzó és mai bejegyzésünk főszereplőjének édesapja- Horthy István a XIX. század közepén került Kenderesre.
Ez a falu tehát a szülőhelye Horthy Szabolcsnak /1873-1914/ is,
aki hetedik gyermekként érkezett a családba.
Az 1910-ben elnyert főispáni tisztség alkalmával a helyi sajtó bemutatta a leendő vezető pályafutását:
Sopron, Debrecen, Berlin, Kolozsvár után Jász-Nagykun-Szolnok vármegye szolgabírája, majd apja halála /1904/ után visszavonul Kenderesre. És hogy miért Horthy Szabolcsra esett a választás? Cseh Géza így indokolja a választást:
"Édesapjának, id. Horthy Istvánnak népszerűségét és érdemeit, a Szabadelvű Pártban betöltött megyei elnöki tisztségét a kormánykörök bizonyára figyelembe vették főispáni kinevezésének előterjesztésekor. Valószínűleg a Horthy és a Tisza család régi kapcsolata, Tisza István személyes támogatása is közrejátszott a kenderesi birtokos karrierjének alakulásában, aki határozott és céltudatos egyénisége révén megfelelő személynek látszott arra, hogy az ellenzéki légkörű Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében az új kormányhatalom erőskezű képviselőjévé váljék."
Horthy Szabolcs bemutatkozó beszédében a következőket mondotta:
A főispán aztán erőszakos lépéseivel felkavarta a vármegye politikai állóvizét. Gazdasági és kulturális téren viszont óriási előrelépésről beszélhetünk: több iskola, a szolnoki színház, a szolnoki cukorgyár is Horthynak /is/ köszönheti létrejöttét.
12 alapos, színvonalas tanulmány /Az első világháború okai, A monarchia hadereje,Háborúra felkészületlen hátország,Frontok, Haditerv hiánya, 50 kilós katona, Szövetségesekből ellenség, Háború a vizeken, Hadifoglyok, Háborús mindennapok – alulnézetből, „Elveszítettük”, A történelmi Magyarország vége/, kiváló szerzők, gazdag, -90%-ban eddig nem publikált- képanyag.
A halál nem tesz különbséget. Mindegy, hogy akiért eljött, az dohányoslegény (Kovács Pál, a világháború első hősi halottja), főispán (Dr. Horthy Szabolcs), tanító (Dudás Zoltán), vagy napszámos (Vidra Imre). Nincs tekintettel családi állapotra, vallásra, egyenruhára sem…
A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár nagyon fontos missziót kezdett el 2011 tavaszán. A megyénkben található emlékművek, katonasírok minél szélesebb körű feltérképezését és dokumentálását egy hiánypótló munka kezdetének tekinthetjük. Az általunk létrehozott adatbázis lehet az alapja a helyi önkormányzatok, civil szervezetek, iskolák bevonásának, összefogásának, s ennek révén -talán- biztosíthatjuk a megmaradt katonasírok és hadi emlékhelyek gondozását.
A megyei emlékhelyekkel és világháborús sírokkal kapcsolatos feltáró munkánk változatos eredményeket hozott. A megye számos településén már nem találtunk katonasírt, sok helyen temetőgondnokkal sem találkozhattunk, a szűkös anyagi lehetőségek miatt nem a hadisírok ápolása a legégetőbb probléma. Találkoztunk teljesen elvadult, „régi” temetői részekkel is, ahol magunk vágtunk utat a sírokhoz. Azonban örömmel mondhatjuk el azt is, hogy vannak nagyon szépen, lelkiismeretesen rendben tartott temetők, hősi sírok, ahol naprakész nyilvántartással segítették munkánkat.
Az első részben a Jászság temetőit, hősi sírjait mutatjuk be.
A régió nagy területén ugyanaz a Kft., a Selena-Iusta intézi a temetkezéssel kapcsolatos ügyeket. A Jászság több temetőjéhez már elkészítették azt az információs rendszert, amelynek segítségével kutathatóvá váltak a temetői nyilvántartások. Íme egy példa a honlapról:
(Köszönjük Nagy Gábornak és munkatársainak a segítségét!)
Jászberényi kutatásunkhoz Sugárné Koncsek Aranka: Jászberényi temetők című munkáját, Jászapáti temetőjéhez pedig Kósa Károly Temetőkalauzát és fényképeit használtuk fel.
Levéltári forrás:
Jászberényi VT. VB. Igazgatási Osztálya 414-1/1950
„Hősök voltak mindannyian…” – Jász-Nagykun-Szolnok megye a Nagy Háborúbancímmel jelent meg a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár legújabb kiadványa.
A hiánypótló (és várhatóan nagy érdeklődésre számot tartó) DVD tartalmából:
A megye I. világháborús szereplését bemutató tanulmányok, illetve forrásrészletek segítségével megismerhetjük pl. Jászberény, Karcag, Mezőtúr, Rákóczifalva korabeli mindennapjait, elmélyedhetünk a megye gimnáziumainak évkönyveiben, most először olvashatunk bele Nagy László hadifogoly-hagyatékába.
A Levéltár munkatársai összeállították azt a forrás-jegyzéket, amely alapját képezheti a későbbi kutatásoknak. A korabeli plakátok, képeslapok mellett a ritkaságszámba menő haditett-leírásokat is böngészhetjük.
Hiánypótló és egyedülálló munkaként elvégeztük a megye területén található emlékművek és sírok feltérképezését.
Elkészítettük a megye valamennyi településének első világháborús áldozatainak listáját – 1970-ig tartó halotti anyakönyvi kiegészítéssel.
Hangulati elemként sem utolsó azokat a háborús dalokat, verseket hallgatni, amelyeket a szolnoki Széchenyi Gimnázium, illetve a tiszavirág Daloskör jóvoltából tárunk a nyilvánosság elé.
A DVD megrendelhető:
levélben: Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár 5001 Szolnok, Pf. 51.
Oláh Zsigmond /1880. 11.14.-1945. 01.31./. Egy mezőtúri katona naplója.
A református családban születő, földműveléssel foglalkozó Oláh Zsigmond 1904-től húzott le 62 hónapot a cs. és kir. 68. gyalogezrednél, Szolnokon. Tartalékos őrvezetőként szerelt le, majd 1914. július 27-én újra "berukkolt" . Harctéri naplójából megtudhatjuk, merre járt éppen Oláh Zsigmond, merre harcolt a 68. gyalogezred.
Udovecz György Königgratztől Litomelig című munkájában így ír a 68-asok decemberi-január eleji helyzetéről: "A 68-asok Banjicán, majd 14-én Belgrádon át Zimonyba érkeztek vissza. Az ezred három hét pihentetés és feltöltés után átvezénylésre került a galíciai frontra. (...)
1915. január 10-én a 68. gyalogezred a szerbiai Volkanban bevagonírozott, 12-én elindult Budapestre, majd 14-én Homonnára, onnan gyalogmenetben 20-án Nagybereznára
érkezett."
Ma a Google maps ezt az útvonalat ajánlja:
Az ezt követő súlyos harcokban /"metsző szélben, hófúvásban és dermesztő hidegben"/ a magyar csapatok jelentős veszteségeket könyvelhettek el. A március 7-én induló újabb támadásban megsebesül Oláh Zsigmond is.
Az ezt követő időszak nyugodtabb hónapokat hoz magával: hazaérkezik Mezőtúrra, majd a nyár derekán ismét láthatja szeretteit...
A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár új kiállításához kapcsolódik blogunk. Hosszú felkészülés után nyílt meg a mai napon a "Hősök voltak mindannyian..., Jász-Nagykun-Szolnok megye a Nagy Háborúban" címet viselő tárlat. A május 30-tól látogatható kiállítás mellett egy impozáns DVD is napvilágot látott, melyen a témához kapcsolódóan levéltári forrás-jegyzék, bibliográfia, tanulmányok, versek, dalok, a megye emlékműveinek, hősi sírjainak, áldozatainak listája is megtalálható. Várunk Mindenkit!
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
